Feljött a talajvíz...

Csatornabekötést ástam a napokban a telkünkön. Kell a testmozgás a blogolások közt, egészséges, szükséges szóval nincs vita meg kell oldani. Esett eső rendesen épp a monszunok áthelyeződéséről kezdtem gondolkodni. Most, hogy a golfáramlat is hűlni akar, a monszun sem találja a Fülöp-szigeteket és Indiát.

Ások, ások már jó mélyen járok - bányászbékákat akartam fogni. Utolsó ásonyom és jé, sáros a föld, kiszedem a törmeléket és víz szivárog a járatba. Hú, ez nem semmi.

Napok óta rossz a víz kis falunkban, pedig alattunk karszt-tenger mégis a szomszédos község kútjaiból látja el községünket a vízszolgáltató. Normális ez? Persze hogy nem! Arról lehet szó, hogy az egykori külszíni bánya helyét - amely egyébként a vízbázis védőkörzetéhez tartozik - inert hulladéklerakó vette át. Igen, igen rekultiválunk frankó szeméttel, sittel meg ki tudja mivel. Mert reggel korán már mennek a háromtengelyes Szkániák kifelé szép suttyomban a községi belső utakon.

Rendben van ez? A nagyon nagy agyhalott - megvett? - hatóság kiadta az engedélyt sittlerakónak, a vízbázis védőkörzetét meg szétbontogatta "A" és "B" körzetre. No most mit ad Isten hát az inert-telep a "Bé"-be esik, oda meg mindent lehet...

Így aztán a község alfelén szemétlerakó működhet, a szállítójárművek végigsasszézhatnak a falu belső útjain és senki sem tehet semmit.

A bánya területe magántulajdonban volt, a községi magántulajdonos meg szépen eladta a területét a szemét-telepesnek. Ugye milyen szép és megható történet?

A község meg kullog az események után, egykori kiváló vízbázisból pedig már vizet sem nyerhetünk, az oviból meg vízmintákat vittek a laborba mert valami gáz lehet...

Községünk önkormányzata természetesen a helyzet magaslatán, nem tud semmit se tenni, hatósági ellenőrzéseket sürget, hogy majd a nagyon nagy állami fennhatóság nyakoncsípi a sittes szállítókat.
Aha... A szeszfőzdéből külön telefonálnak, ha a "jardok" a kishídnál vannak, úgyhogy ilyenkor beérkezik a fáradt sittszállító, rakományától döngenek a házak, jön a csörgés, satufék és hátraarc!
- ÉS ITT ÁLLJON  MINDJÁRT A HELYREIGAZÍTÁS: VALÓTLANUL ÁLLÍTOTTAM, HOGY JELEZNEK A AZ IDÉZETT HELYRŐL A SITTSZÁLLÍTÓKNAK. Az érintettől elnézést kérek, egy valótlan pletykát használtam fel!
Belső utakon érkezik, belső utakon hagyja el a "déndzsörzónt".

Mi meg itt a faluban a magas nitráttól hasmenéssel küszködünk, a gyerekeink óvodájából vízmintákkal kilincselnek a laborajtón, a sittes vállalkozó meg zsírosra keresi magát a szeméten.

Milyen ember lehet az, aki a falu határában - saját élőhelyünk, ivóvízbázisunk közelében sittlerakót üzemeltet. ...És milyen község az, amelyik ezt hagyja?

Ez is megvolt

Azt mondják, múlt vasárnap valami megváltozott, átalakulás indult be a magyar közéletben. Előfordul... Úgy is mondhatom lakónikusan, húsz évente ez nem is árt. Felnőtt a rendszerváltók generációja és odatüremkedett a hatalom bástyáihoz. Sőt, egy-kettőt most meg is ostromolt, s van ahol végzetes sebet is ütött a falakon. Nem is falak voltak már ezek hanem pókhálók. Akkor szétvágták!
Igen, kikerült az utcára két volt "rendszerváltoztatgató" öröknek hitt párt, pártocska. Rájuk talán már a keresztet sem kell vetnünk. Egyszerűen kimúltak, s eltűnnek hónapokon belül. De ha nem is tűnnek el, nem lesz miért beszélni róluk, a fősodratból kiszorultak, az emberek nyelvén nem tudtak megszólalni.
Helyüket új, friss energiák töltik be. Kicsit borzasak, szőrösek, még nincs ötven új öltönyük melyeket naponta cserélhetnének így aztán akár de'javu érzésünk is támadhat a 90-es fideszes fiúk iránt. Óh azok a hatvanas évek, kilencvenes esztendők!
Néha bután néztem a kampányoló pártokat, mit akarnak még megetetni velem. Megint a kolbászból fonják majd a kerítést? Vagy ahogy az üveges ismerősöm mondta, "óh itt a Fidesz-kormány, csak be kell menned a húsboltba és leakasztod a sonkát a kampóról, vedd a válladra is ki sem kell fizetni, ez már jár neked..."
Jobbik? Elempé? Ízlelgetjük az új neveket, tanuljuk egyáltalán leírni hogy "elempés parlamenti frakció", mer' a szocik azért maradtak, fideszesből nagyon sok lesz négy évig, jobbikosok meg lehet hogy gárda egyenruhában múlatják majd a napot a széksorokban.
De lehet, hogy már nem lesz ennyire átlátszó és lábszagú. Lehet, hogy a posványba néha tiszta víz is kerül. Vagy az is előfordulhat, hogy oltári gyorsan elszurtosodik az új országgyűlés.
Hallani a hangokat, morgolódnak a vidéki jobbikosok, hogy vállaikon bejutottak a nagy pesti mogulok. Hát... így van ez kedves testvérek! Állíts listát - piramisjáték? - és legyél az első tízben! Tuti nyereség jó pár évig. Vagy így azért túl egyszerű?

Botrány?!

Szerintem nem. Ami a mostani országgyűlési választások első fordulójában történt csupán egyenesen következik az előző évek „kíváló” szervezőkészségének, 2006 emlékezetes államalapítás ünnepségének majd szégyenteljes felelőskeresésének.
S aki mindezért felelős? Holnap kiáll a sajtó nyilvánossága elé, elmondja hogy semmiért, bezzeg a jogalkotó. A jogalkotó? Akkor az az országgyűlés! S a múltkori országgyűlés egyik pártja most a nagy győző… Hú, ez elég durva nem?
Most akkor mikor csaltak a választásokon? Eleddig, amikor szinte „bárhol” szavazhatott a nem lakóhelye szerinti választópolgár, vagy most lehet jó nagyot csalinkázni? Akkor, amikor több százan állnak az előtérben és arra várnak, hogy leadhassák szép nagy lapjaikat az iksszel borítékban de nem leragasztva.
Ha belegondolok, már szörnyülködök innen a szoba melegéből. Megint jól megszervezték, megint okosak a szakemberek.
Hallgatom őket, de kik ezek? Most jogászkodnak, kapargatják a valóságot, mutogatnak, ahelyett hogy most jól felállnának és vennék a kardjukat/kalapjukat és vagy magukba döfnék, vennék és mai napi fizetés nélkül elmennének a választási irodától jól messzire.
Szégyen, megalázó, leginkább nevetséges. Kórkép, lelet – 2010. Most mindenki magyarázza a nem megmagyarázhatót, a bugyuta szervezést. Egy biztos, még holnap reggel is posztjukon lesznek és szép vastag fizetési szalagjaikat eltehetik, folyószámlán meg a pénzt.
Most dúl bennem a düh, mi szükség volt erre?

La finito

Valahogy az az érzésem valaminek a végére értünk. Most nem nagy demokratikus lózungokkal akarok előhozakodni arra itt vannak az aktuális nemzetmentők és népvezérek és azok nagy tanácsai, tanácsosai csak úgy általában.
Úgy általában e hét végén valamiről csak szavazunk. Most a hajlandóságot is elő lehetne vezetni, meg a jó időt vagy épp az esőfelhők borzasztó és riasztó hatását a szavazókedvre, de mégis valamiről szavaz az ország szavazóképes még nem teljesen latin-amerikai része. Mennek is az agymosodák, a különböző hangzatos intézetek előzetes mandátumbecslései. ezek mind nagyon szépek, nagyon kerekek, derék dolog már előre pezsgőt bontani a "médvégy" bőrére. De azt ki ejti el? Nagyon elejti, vagy csak megsebzi. De ha megsebzi, az a médvégy vajon belepusztul-e, vagy kell hozzá a nagy koalíciós bökőerő? Mert most mindeki esküdözik a saját istenére hogy összekacsintás nincs, bajuszpödrés vasárnap tízig betiltva, a gárda legyen meztelen, de könyörgöm emberek, ez politika! Nincs az hogy soha és az "elveimmel ütközik" szókapcsolatot kéretik nem komolyan venni. Majd vasárnap után lehet újra esküdözni, addig csak szordínóban emberek és kedves jelöltek!

Vadászat

Puskás emberek vannak az erdő szélén, a fegyver töltve van. Pecsenye nincs, még nem ejtettek vadat. Nagy emberek mind, fekete terepjárókkal jöttek és déligyümölcsöt majszolnak a pálinka mellé. Helytartók? Képviselőjelöltek? Önjelöltek? A rendszerváltásról diskurálnak a langymelegben. A farmerruháról, a bozontos ábrázatról, ahogy ők is a parlamenti parkolót keresték Trabantjukkal valamikor kilencvenben. Mostanra a nagy "elnyomatás" éveiben is polgármesterek, megyei elnökök, kabinetvezetők, laptulajdonosok lettek. No, de mindegy is, azér' a válságot megérzik, mert a két fizetésből is csak Ibizára marad, Thaiföld mostanság nem játszik. Beszélgetnek, duruzsolnak, nem értik a nyulakat, nem jönnek a bokorból, pedig a hajtók és a kutyák nagy lármát csaptak a bokrok közt, kampányolnak óriásban, szórólapokkal is.
Értetlenkednek a nyulakon, hát előveszik a napi politikát azon mindig jól össze lehet veszni. Felmegy az adrenalin, jobb a célzás. Itt van ez a nem egy a tábor és több lett a zászló helyzet. Hogy lehet, hogy van tőlüktől is jobbra élet. Ráadásul a kölök is belépett valami Mozgalomba. Osztán' pólóra kért pénzt, meg kimentek tüntetni a Trianon palotába Párizs mellé. Afene érti ezt... Pedig az én kölyköm.
A vadászok azt hitték, csak ők képviselik a demokráciát, mert az utódpártiak már úgyis elvesztették minden támogatójukat, akit meg nem, azt tolószékben mégsem vihetik a vártára harcolni. Leraboltak már mindent, a multiknak kijátszották a vadászterületek nagy részét és most a pénzeszsákjaikat kötözgetik a villában és usgyí lesz rövidesen.
Zsörtölődtek a vadászok, de hát a mi kölykeink és mégse akarnak utánunk jönni. Ha nem hát nem, akkor legyünk gyűlölt ellenfelek! Mert beszóltak az utcáról még 2006-ban. Mert akkor szakadt el a dolog. Rá kellett ébrednie a fiataloknak, hogy a parlamenti padsorokban déligyümölcsöt majszolgató fiatal rendszerváltók már odaragacsozták magukat a padba a sok narancslétől, képtelenek felállni. Tőlük pár méterre a zsírosfazékban gőzölgött a cupák, mégha rá is vertek a kezeikre az utódpártiak, a gőzből is szépen jutott zsírlepárlással.
Most vadászat folyik, a rendszerváltozás gyermekeire, azokra, akik életkoruknál fogva már úttörők sem lehettek és Lenint sem láthatták életvalójában a "Krasznaja Plóságyon". Most hirtelen ők lettek a nagy ellenfelek, a jövő politikai generációját vették nagytotál célgömbbe. Teszik ezt narancsos vadászok, a rendszerváltók, a talpig fiatalos demokraták, azok akik gúnyolták Kádár és Brezsnyev elvtárs testvéri csókját. Oké, volt miért most mégis meghasonlott önmagával a rendszerváltó elit.
Valamit nem jól csináltak? Vagy nem jól csináltunk? Vagy magunknak túl jól, másoknak meg kivettük még a tömést is a fogából mert nemesfém?
A mai mozgalmosok a mi gyerekeink, itt nőttek föl, s ha akad is köztük mosdatlan szájú, dudvastílusú, hát azt is tőlünk tanulhatta. Itt, Magyarországon. Nézzünk magunkba jó mélyen...
Most a mozgalmasok kikerülték a narancsos vadászokat és új vadösvényen jövő héttől már a parlamenti parkoló szegélyköveit centizgethetik. Új stílus? Szerintem nem, csupán eltelt húsz év és az emberek napi szintjén csak a nyomor maradt, az üres igéreteket már felfalta a vaskályha.
Hát ennyi. A vadászok kisebb csoportja már feladta, a majszolgatásnak véget vetettek, a szalonnát majd otthon eszik meg az asszonnyal. Az erdőszélén kisütött a nap, vidáman játszanak az állatok a tavaszi szélben.

Eleged van-e a politikából?

A kérdés nagyon hatásvadász - beismerem, persze azért találtam ki. Tételmondat. Gondolatokat elindító szókapcsolat. Jövő hétvégén mehetünk szavazni, ismét, eljött a négy év. Választunk, szavazunk, véleményt mondunk, ellenvéleményt mondunk, kiszavazzuk, leszavazzuk. Addig meg dönget a kampány - a pozitív, a negatív, elmondják a nagyonszakértők naponta, hogy ennek a pártocskának nőtt, ennek meg csökkent, ez nem tendencia csak a hibahatáron belül mozdult el és nőtt a választási hajlandóság. Négy évente mindig ezt hallom. Nagyon okos tojásfejű politológusok nyaggatják a nyájas médiafogyasztót elméleteikkel. Elméletek, papírokon grafikonok színes lázgörbékkel és hát a százalékos arány hogy a nagy kormányzópártot, amely nem lesz már kormányzóerő most épp beérte a nagyon radikális jobboldali formáció - meg is előzte? Hát ez még hibahatár és mi van ha a hibahatár lefelé torzít, vagy felfelé kedvez?
No kedves politológusok!
Mondjátok meg, elmegyek-e jövő héten én szavazni? Mert ha jó idő lesz, vár a kert, ha meg nem ott a három gyerek a szobában - jó időben is stimmel a gyerekszám max. kicsapom őket a veteményes kert mellé. Életkorom túl a harmincon, valami papírjaim is vannak a fene iskolákról - ezeket nem féldisznóért végték hozzám. Igen, megdolgoztam értük.
No, megyek szavazni?
Fiatal voltam a módszerváltás idején, nem láttam még túl sok narancsot hát sokat akartam látni, így aztán adtam nekik én is szavazatot. Aztán én is beleléptem a kissé alulról középkorúak táborába és jöttek a drága utódok, jött a felelősségvállalás és a holnapról való gondoskodás fantasztikus jövőbelátó eszméje. S lám akkor is szavaztam, szavaztam akartam a "nátót", meg az "eu-t" bevettem én is mindent, aztán szűkebb körökben okosítottam a nálamnál kevésbé mediatizált barátaim, hogy nehogy már arra szavazzatok mert az csak rosszat hoz.
Na, megyek már szavazni?
Most meg itt van kettőezertíz és a három gyerek, vár a krumpliföld - a jó időt megrendeltem. Mennék már szavazni...