2010. szeptember 29., szerda

Leleményes gyerek

Tegnap előtt a telekről hazamentem. Jót tettem, elégedett vagyok - oké most megiszom a pohár borom és hajde jót vacsorázom. Kis feleségem, három szép gyermekem odahaza vár. Hazaérek, irány a szobába, köszönés: sziasztok és az asztalra téved a figyelmem. Internetes mobilkütyünk darabkája ottan hever. De a fő darab az meg sehol. Abban van a szimkártya meg a sok egyéb apró áramkör. Ettől lesz mobil az internet. Csak be kell dugni az úesbés aljzatba és hajrá, ott döngetnek a megabitek.
De a kütyüt égen-földön nem leljük - legkisebb fiam szépen eltüntette. SZOBAFOGSÁGOT a renitensnek! Nem beszél még, csak gügyög és nevetgél az ideges szülőkön. Feltúrtuk a lakást, az udvaron elemlámpával pásztáztam a sóderrakást. Mert játszani is lement a szentem. Sehol... A bort azért megittam - epével keverve, nem aludtam nyugodtan.
Másnap asszonykám telefonon szól, a kölyök bedugta a számítógép egyik alkalmas "lukába" az eszközt és az meg becsúszott. Szóval meglett, a gyereket meg kiengedtük a szobafogságból. Nem akart ő semmi rosszat, csak "ekszplórer" a szentem. Felfedez mindent és a számítástechnika az külön érdekli már két évesen.

Hátteret váltottunk

Mozgásban az erő, a fiatalság - valamit mindig másként akarunk csinálni az elődeinkhez képest. Tenni kell, tenni. Módosítani, szebbé - élhetőbbé. Most nagyon ügyes vagyok. Két napja betonozok. Aljzat - tanulom. Mert ennek is vannak fortélyai. Persze, a legkönnyebb lenézni a kőművest - mert ahhoz elég egy vödör mész és nem kell az ész. Dehogynem!!! Csak ahhoz kell. Mert aztán naponta szidhatom magam - a kőművest, milyen falat rakott, megáll rajta a por mert olyan gircses-görcsös.
Szóval az alkotáshoz idő kell, nyugodt és tiszta fej. Nekiugorva lepattanunk a feladatról. Nem lesz sem szép, sem időtálló.

2010. szeptember 28., kedd

Savazzunk!!!

Hú, vasárnap megváltjuk a világot. Megint s(z)avazunk. Most épp a helyi jelölteket vesszük lajstromba, aztán behúzódva a fülke félhomályába - jól megfontolva iksszel vagy kereszttel húzzuk be a nekünk tetsző egyént. Én most kihagyom a szavazást. Ahová be vagyok jelentkezve - nem lakom ott. Pofám nincs dönteni az ottani jelöltekről. és folyamatokról. Új lakóhelyemen még nem vagyok lakos, csak ott élek de nincs címem. Hontalan lennék. De nekem ne lenne hazám? Van, most kívülről mint a nagy mozgató figyelgetem az eseményeket és várom a történteket.

2010. szeptember 19., vasárnap

dumaszínház is volt

Ma épp két Dumaszínházas humorista kacagtatta a kisvárosi publikumot. Egy poénjuk nekem is nagyon lejött. Így szólt: Annyira szegény vagyok, hogy már pénzre gyűjtök...

korholtam...

Kicsiny falumban is éleződik az önkormányzati választási helyzet. Vagy csak én szeretném? A jelenleginek - zöldséges a lelkem - egy kihívója akadt. Jó svádájú deli legény, tavasszal még az országgyűlésin is második fordulóra vitte a taroló fideszessel szemben. Én is bíztam benne, fiatal, tiszta kezű, csillog a szeme, bizalmat kéne neki adni - és lehetőséget. De oly muja a szentem, a kampány kellős közepén ő inkább elutazik, szóróanyaga meg majd elkészül valahogy. Akarja is meg nem is, jó lenne is meg nem is. De tenni, tenni, talpalni kellene azért a váalsztási sikerért. A programot nem is említem. A kilenc pont bonyolult fogalmazással összeállított vágyhalmaz, minimális célokkal - stratégia nincs, egymásra épülés szerintem szintén hiányzik. Ennyi még a zöldségessel szemben is kevés. Hiába, állítólag sokan "utálják" - ettől még nem szavaznak a feltörekvőre. A most hatalmon lévőnek kényelmes a helyzet, ha nem tesz semmit akkor is bennmarad a pixisben, Jánosunk meg kívülről szagolhatja az illatos önkormányzati ibolyákat, mert nem tette oda magát kellőképpen.
S itt már az ébresztő is kevés, kürtöt, harsonát a füléhez is így ébreszteni???

2010. szeptember 7., kedd

Végső elszámolás

A legutóbbi bejegyzéseim mind-mind a munkahelyi ötletpályázat körül mozgott. Persze nem véletlenül, érdekel - hogyne érdekelne! -, fantáziát látok benne, nem lehet megállni, mert akkor úgy járunk - mint ahogy jártunk. A törvényes határidőig - a legszabályosabb keretek közt - végül 62 pályaművet zsűriztünk. Két napba tellett, igazából gombócból is sok a 62 - nemhogy pályaműből, rajzokból, leírásokból.
S az nyert, aki a legoptimálisabban találta meg a meglévő épülethez a célszerű változásokat. Költséghatékony, emberléptékű és kivitelezhető.