Lassan már egy esztendeje nem írtam ide... Nem volt téma? S pont ma vettem elő a billentyűket? Igen, esik, szomorkás az idő. Tehát jó sokan elmegyünk választani és leszünk elegen...elegen? Mihez is?
Akkor rettegjünk egyet.
(Mire betöltött a klip a mai napon is politikai reklámot élvezhettem, de ez már csak ilyen.) Egyszerű tételmondatot tettem föl magamnak, van-e még huszonnégy évem próbálkozásra, ilyen-olyan pártokra, pártocskákra, körökre és összeborulásokra vagy kerek-perec kimondom elég volt.
Mert arról már rég lemondtam, hogy ausztriai szinten fogok élni valaha is és azt is megtanultam hogy a teljes szabadság nálunk a szabadosságba csapott, a gengsztereknek jogaik vannak - és persze sztárügyvédjeik, dróton rángatott jogvédőik - Mari nénit pedig kilencvenéves korában saját házában gyilkolják le a gázpalackért suttyó agyhalottak.
Azt ígérte az elit - erre tisztán emlékszem, csak takarítsuk el az egypártrendszert, vessünk véget a továrisoknak, csatlakozzunk a nyugati katonai tömbhöz, politikai szinten meg egy másik "junióhoz" és a szociális piacgazdaság szinte magától fog felépülni. Azt hittük, minket tárt karokkal várnak a keresztény Európában. Vártak minket, csak mire odaérkeztünk, Európa politikai szinten már csak "fele-barátságot" akart és inkább egységes szuperállamot. Piacainkat mohón, gyárainkat potom pénzért, a földet és vizet, közszolgáltatásokat legalább bagóért... És magyar strómanokat mindig sikerült találniuk és még a törvényhozásban is keményen lobbiznak.
Gyermekeim vannak és nekik igazabb világot ígértem, azt hogy a férfi azért van hogy megvédje, óvja a családot, azt hogy anyuka hazavárja őket iskola után és ne megélhetési kényszerből kelljen három műszakba menni - előtte persze gondosan kitanítva a kölyköket hogyan kell az ötpontos biztonsági ajtót nyitni, zárni. Mert ami nincs lehegesztve, betonozva azt elviszik, hisz ez is csak szabálysértés.
Huszonöt éve Lenin elvtárs sapkájára a galambok is boldogan pöttyintettek, de volt hogy nagyobb adag guanó is került papírzacsiban a szobor tetejére. Röhögtünk, nem volt akkor még térfigyelő, a pártház őrei éjszaka aludtak csak reggel szembesülhettek a tárgyiasult akkori ememes üzenettel.
Ezerkilencszázkilencvenben autókaravánok járták az országot Ladákkal, Daciákkal zászlókkal. Aktivisták tűztek a zakók hajtókáira kis jelvényeket "de!" és csakazértis megesszük reggelre az összes komenistát. Aztán évek teltek el, nyitott társadalom lettünk, azt hittük fogyasztók is lettünk és csak a nagyáruházak, plázák roskadozó pultjai között navigálunk helymeghatározóval és telepakolom jobbnál-jobb termékekkel és a boldogság magától itt lesz. Hitelkártyát is adtak a vásárlás mellé, 2004-ben az "euró"-t vízionáltuk. (Személyi bankárnővel majdnem fogadást kötöttem, ő szentül állította akkor, hogy 2006-ban már a forintnak búcsút intünk és mi is euróval fizetünk. Nem fogadtam, kár érte...).
Katonákat küldtük határainkon túlra béketeremtőnek, fenntartónak - ők egy kicsit az egzisztenciájukat is rendbe tehették, mert a magyar fizetésük albániai volt. Persze nemcsak nekik és nemcsak akkor. Van még húsz évem a csodára várni? Görbebottal, remegő kézzel hujjogatok büszkén 2030-ban, hogy "megcsináltuk"? Mit is?
Én rendet szerettem volna, kukoricafosztást - nem országfosztást! Nyilvános ügynöklistákat és nem állandó szivárogtatást hogy akkor ki is volt spion a saját baráti körökben és ki volt a dékétszázkilences aki már akkor is a szovjetek ellen dolgozott. Hahaha! De tudom, "balsors aki régen tép...(sic!)" és "szoktam bérmálkozni". Húsz évünk volt böszméskedni, visszahozni négyévente a bukott politikai árnyakat, szakértő köntösben mászkáltak közöttünk, tudják-merik-teszik (ők meg-eszik...) és patakvért folyatni. Ezt elqúrtuk? És nem is kicsit? Moslékzabálók vagyunk - remélem Vancouver környékén még lehet, itt az unió azt is tiltja a disznóknak. Persze a zsíros magyar kitüntetések honoráriumát én sem utalom át a Tűzoltó utcai gyerekklinika alapítványának... Viszont a forgó ventilátorba a legkönnyebb beledobni a friss macskakakit és akkor onnantól kezdve mindenki mosakszik.
Bárhogy csűröm-csavarom, tuszakolom a gondolatokat vissza a leninsapeszba, nincs még húsz évem a politikusok számára! Mert nincs nemzeti közmegegyezés, magyar fiatalok ezrei pedig emigráltak. Halálra ítéltek teljes iparágakat ezzel országrészeket és családokat. Nem akarok újabb húsz esztendőt ripacsokra, bohócokra, médiapolitikusokra szánni reggel-délben és különösen este... a parlamenti bóbiskolókat kérem ébresszük fel!
