Járok-kelek - mostanában műszaki gondok gyötörnek az autóval - biciklivel, roppant izgalmas a monszunszerű időben. De van idő a gondolatok rendezésére, nézelődésre, "szemlélődésre". Mindenhol sár, az út menti elhanyagolt vízelvezetőkben mocskos víz pang. S ha jön az újabb zuhi, akkor hömpölyög az ár, arra amerre lát. Megyénk útjai és útmenti vízelvezetői katasztrofális állapotban vannak. Elhanyagoltak, gazdátlanok az országutak pusztulnak. Útadó, súlyadó, zöldkártya, ÁFA sok szép címen rólunk lerántott pénzek mind-mind valami feneketlen kosárba kerülnek. Lassan életveszélyes kijutni műúton a faluból - persze bent sem túl biztonságos.
Helyre kéne állítani az "útkaparó" intézményét, kiosztani kilóméterenként az országutakat, márpedig Jóska mától ezért te vagy a felelős. Közmunka, hasznos tevékenység. Nem program kell ide sok milláért, hanem tenni, rendbe tenni.
2010. május 25., kedd
2010. május 14., péntek
Biga-csiga
Abszolút verseny egy csiga életében, amikor hosszábban szeretne végigmenni Tokod-Tát közt az úton. Hát nem tudom...végigérhet-e rajta? Keresztben sincs sok esélye, de ha hosszában elkapja a nyomvályút, akkor meg tuti reménytelen a vállalkozás.
Én a csigának szurkolok!
Én a csigának szurkolok!
Döglött kutya
Amióta rossz az autóm minden nap drótszamárral nyomom le a 19 kilómétert a lakhelyem és a munkahely között van időm a tekerés közben nézelődni, gondolkodni...na ja töltekezni.
Töltődni jó kis dögszaggal. Az egyik útkereszteződésben már egy hete döglött puli kutyus fekszik. Már nem fekszik, oszlik. Szegény, amíg szolgált gondolom gazdija nagy megelégedésére éldegélt. De most, hogy egy buta közúti átkelés miatt pulikánk jobb létre szenderült már nem számít gazdájának, ott puffadhat az út szélén. Oszlik, bomlik, romlik, lelke már az égi mezőn kergeti a birkákat.
Én a gazdáját kérem, úgyse hallja, de aki hallja hát adja át neki, temesse el tisztességel elhullott terelőkutyáját.
Neki már ott a helye, nekünk meg még mindig itt. Nem tudom, ha minket elcsap egy autó, akkor mi is kinn maradunk az út szélén?
Töltődni jó kis dögszaggal. Az egyik útkereszteződésben már egy hete döglött puli kutyus fekszik. Már nem fekszik, oszlik. Szegény, amíg szolgált gondolom gazdija nagy megelégedésére éldegélt. De most, hogy egy buta közúti átkelés miatt pulikánk jobb létre szenderült már nem számít gazdájának, ott puffadhat az út szélén. Oszlik, bomlik, romlik, lelke már az égi mezőn kergeti a birkákat.
Én a gazdáját kérem, úgyse hallja, de aki hallja hát adja át neki, temesse el tisztességel elhullott terelőkutyáját.
Neki már ott a helye, nekünk meg még mindig itt. Nem tudom, ha minket elcsap egy autó, akkor mi is kinn maradunk az út szélén?
2010. május 12., szerda
2010. május 11., kedd
2010. május 7., péntek
Kettős kereszt az Oszolyon
Május elején régi egyházi ünnephez kapcsolódóan a csobánkai híres Oszoly sziklán megkapó méretű és gyönyörű kivitelű kettős keresztet, valamint hozzá kapcsolódóan "országzászlót" szenteltek és avattak civil emberek (a szentelést papi személy végezte...). Mi is ott voltunk, ott kellett lennünk.
Aztán voltak ott mások is, akik az "alaptábori" presszóból indulva jöttek föl kissé paprikás képpel - nagy környezetvédő-faluvédőként kérdőre vonni az ünneplőket.
Merthogy nem volt a köz véleménye szépen megkutatva, meg naturás terület és itt számos védett növényke éldegél, egyes blogolók már a "magyargárdát" látták masírozni majdan a keresztnél, meghogy illemhellyé válik a szikla és környéke a zarándokok miatt.
Utálják a polgármestert is, merthogy sunyi módon nem tiltotta be, nem zárta kordon mögé a sziklát. Mások a csodaszép kilátást látták veszni az építmények miatt.
Mint az ötvenes években... Beindult a siratókórus, jogvédőkkel, billentyűforradalmárokkal karöltve, amolyan jó keresztényellenes éllel, pedig a kettőskereszt alapvetően államiságunk és nem a kereszténység attribútuma. idézték a wikipédiát, abból a magyar és a szlovák címert a nagy webszerkesztők, jómagyarok. Aztán jöttek a svájci hegyormok, a riói kereszt és sok-sok érv ütközete.
A keresztet másnap baltával kidöntötték, a zászlóhoz nem mertek hozzányúlni. És minden jajveszékelő fellélegzett, még morogtak kicsit a blogoldalukon, a blogszerkesztő meg mosta kezeit, hogy az ő portálja miatt nem történhetett a brutális kidöntés. Aha, csakhogy ismeri már jogrendünk a "szellemi bűnsegédlet" cikkelyét is (ők vezették be).
Én nem keresek bűnösöket, nem büntethetek. Nem is kell. Akik megszólaltak kereszt ügyben pro és contra jól összevesztek. Na persze csak abszolút kulturáltan, de végzetesen. Akik vinnyogtak a kereszt miatt, nem vesznek tudomást a világ változásáról. Magyarországon kormányképessé vált kétharmaddal egy konzervatív blokk, akik közt ráadásul "keresztes" párt is van. És ilyenkor megint elindul a sírámok hangja, hogy előbb csak állítunk, aztán majd kötelezővé tesszük és aki nem áll be a sorba azt meg lágerekbe zárjuk.
Hú! A táboroztatást 'asszem az angolok kezdték a búrokkal, majd hatodik Lenin vitte a tökélyre a nagy Szovjetúnióban. S a drága nagyon liberális, még önmaguktól is elhatárolódni képes abszolút szakmai jogvédők, faluféltők - a blog szerint vannak vagy nyolcan - rettegnek és rendet követelnek, hogy azonnal menjen vissza a vallás a négy fal közé nehogy már rákényszerítsék akaratukat a nem akarókra.
Hát itt tartunk, illetve nem tartunk. Az Oszoly lábánál dühöng a sötétség, az uszítás, gyűlölködés, utálják a magyar jelképeket. Félnek tőle, mint a vámpírok a fokhagymagerezdektől. S jön a süket ámítás, védjük meg az ezeréves természetet a kereszttel rongálókkal szemben, meghogy ha szép volt eddig, maradjon is így.
Én mást mondok! Lehetett volna egy igazi zarándok- és kegyhely az Oszoly, még csodásabb jelkép mint a maga valójában, pici szent dísszel felaggatva. De nem lehet, mert a jogvédők uszításától hangzik az erdő, törökvészt hozott állítólag a polgármester, és az a pár keresztszentelésre megjelent meg úgy megtévesztett, ahogy van.
Olyan szép ez így együtt. Megkérdőjelezték az állítók statikai felkészültségét - merthogy az kidőlhet - fogalmuk nem lévén, hogy az állítók közt volt az esztergomi Asztrik szobor statikai tervezője is... Csak üvöltünk a tölgyesbe, utáljuk a jelképünket, hivalkodunk, pedig ők is magyarok, merthogy senkit se bántsanak a négy fal közt. Nem kell közösség, mi senkit sem akarunk bántani, de ha minket "bántanak" - kettőskereszttel terrorizálnak, akkor bumm! Ütünk akkorát a kereszt fájára, hogy az menten kidől.
Ők is egy szép és hangos közösség, a gyülölködők szent gyülekezete. Egyetértettek a blogoldalakon, hogy ez a kereszt nem idevaló, elcsúfít, megbotránkoztat, ahogy állították az meg pláne mert engedélyek vagy vannak vagy nincsenek, de ha vannak is, akkor se kérték ki a falusiak véleményét. Nem volt helyi népszavazás sem az ügyről, pedig ezért kellett volna.
Miről szavazhattak volna? Akarják a Magyar Köztársaság címerébe örökített, az ezeréves magyar államiságot, Szent István alkotását szimbolizáló tölgyfa kettőskeresztet az Oszoly tetejére. A keresztet, melyet megáldanak. A keresztet, mellyel eszmei megálljt kívánnak parancsolni a Pilist elrabló, kiárúsító szélhámosoknak? És épp Csobánkán, a Pilis kapujában?
Ehelyett elindult az uszítás, egykori muoszos újságíró a kőkemény/kulturált blogjában szépen plankolta a híreket.
Kerek a történet. A szikla alatt nem értették meg, most más világ következik, más szeleknek kell járniuk. A gyökereinkhez kell kapaszkodnunk, azokhoz visszatérni és onnan ismét szárbaszökkenni. Nem bántani másokat mégis ragyogó, erős alternatívát mutatni az önmaguktól is elhatárolódni képes viráglelkű álzöldek abszolút zavaros ideológiai katyvasza ellen.
"Boldogasszony anyánk, régi jó pátrónánk..." énekeltük aznap vagy harmincan ott fenn a pici tisztáson.
Azt hiszem bajban vagyunk, amikor saját jelképeinknek sem tudunk örülni, sőt ugrunk rá és tapossuk vöröslő fejjel mert előbb a szabadság, gondolataink parttalan vágyai - na persze úgy hogy senkit se bántsunk vele - aztán jöhet csak a kettőskereszt, amikor előbb már kidöntöttük.
Aztán voltak ott mások is, akik az "alaptábori" presszóból indulva jöttek föl kissé paprikás képpel - nagy környezetvédő-faluvédőként kérdőre vonni az ünneplőket.
Merthogy nem volt a köz véleménye szépen megkutatva, meg naturás terület és itt számos védett növényke éldegél, egyes blogolók már a "magyargárdát" látták masírozni majdan a keresztnél, meghogy illemhellyé válik a szikla és környéke a zarándokok miatt.
Utálják a polgármestert is, merthogy sunyi módon nem tiltotta be, nem zárta kordon mögé a sziklát. Mások a csodaszép kilátást látták veszni az építmények miatt.
Mint az ötvenes években... Beindult a siratókórus, jogvédőkkel, billentyűforradalmárokkal karöltve, amolyan jó keresztényellenes éllel, pedig a kettőskereszt alapvetően államiságunk és nem a kereszténység attribútuma. idézték a wikipédiát, abból a magyar és a szlovák címert a nagy webszerkesztők, jómagyarok. Aztán jöttek a svájci hegyormok, a riói kereszt és sok-sok érv ütközete.
A keresztet másnap baltával kidöntötték, a zászlóhoz nem mertek hozzányúlni. És minden jajveszékelő fellélegzett, még morogtak kicsit a blogoldalukon, a blogszerkesztő meg mosta kezeit, hogy az ő portálja miatt nem történhetett a brutális kidöntés. Aha, csakhogy ismeri már jogrendünk a "szellemi bűnsegédlet" cikkelyét is (ők vezették be).
Én nem keresek bűnösöket, nem büntethetek. Nem is kell. Akik megszólaltak kereszt ügyben pro és contra jól összevesztek. Na persze csak abszolút kulturáltan, de végzetesen. Akik vinnyogtak a kereszt miatt, nem vesznek tudomást a világ változásáról. Magyarországon kormányképessé vált kétharmaddal egy konzervatív blokk, akik közt ráadásul "keresztes" párt is van. És ilyenkor megint elindul a sírámok hangja, hogy előbb csak állítunk, aztán majd kötelezővé tesszük és aki nem áll be a sorba azt meg lágerekbe zárjuk.
Hú! A táboroztatást 'asszem az angolok kezdték a búrokkal, majd hatodik Lenin vitte a tökélyre a nagy Szovjetúnióban. S a drága nagyon liberális, még önmaguktól is elhatárolódni képes abszolút szakmai jogvédők, faluféltők - a blog szerint vannak vagy nyolcan - rettegnek és rendet követelnek, hogy azonnal menjen vissza a vallás a négy fal közé nehogy már rákényszerítsék akaratukat a nem akarókra.
Hát itt tartunk, illetve nem tartunk. Az Oszoly lábánál dühöng a sötétség, az uszítás, gyűlölködés, utálják a magyar jelképeket. Félnek tőle, mint a vámpírok a fokhagymagerezdektől. S jön a süket ámítás, védjük meg az ezeréves természetet a kereszttel rongálókkal szemben, meghogy ha szép volt eddig, maradjon is így.
Én mást mondok! Lehetett volna egy igazi zarándok- és kegyhely az Oszoly, még csodásabb jelkép mint a maga valójában, pici szent dísszel felaggatva. De nem lehet, mert a jogvédők uszításától hangzik az erdő, törökvészt hozott állítólag a polgármester, és az a pár keresztszentelésre megjelent meg úgy megtévesztett, ahogy van.
Olyan szép ez így együtt. Megkérdőjelezték az állítók statikai felkészültségét - merthogy az kidőlhet - fogalmuk nem lévén, hogy az állítók közt volt az esztergomi Asztrik szobor statikai tervezője is... Csak üvöltünk a tölgyesbe, utáljuk a jelképünket, hivalkodunk, pedig ők is magyarok, merthogy senkit se bántsanak a négy fal közt. Nem kell közösség, mi senkit sem akarunk bántani, de ha minket "bántanak" - kettőskereszttel terrorizálnak, akkor bumm! Ütünk akkorát a kereszt fájára, hogy az menten kidől.
Ők is egy szép és hangos közösség, a gyülölködők szent gyülekezete. Egyetértettek a blogoldalakon, hogy ez a kereszt nem idevaló, elcsúfít, megbotránkoztat, ahogy állították az meg pláne mert engedélyek vagy vannak vagy nincsenek, de ha vannak is, akkor se kérték ki a falusiak véleményét. Nem volt helyi népszavazás sem az ügyről, pedig ezért kellett volna.
Miről szavazhattak volna? Akarják a Magyar Köztársaság címerébe örökített, az ezeréves magyar államiságot, Szent István alkotását szimbolizáló tölgyfa kettőskeresztet az Oszoly tetejére. A keresztet, melyet megáldanak. A keresztet, mellyel eszmei megálljt kívánnak parancsolni a Pilist elrabló, kiárúsító szélhámosoknak? És épp Csobánkán, a Pilis kapujában?
Ehelyett elindult az uszítás, egykori muoszos újságíró a kőkemény/kulturált blogjában szépen plankolta a híreket.
Kerek a történet. A szikla alatt nem értették meg, most más világ következik, más szeleknek kell járniuk. A gyökereinkhez kell kapaszkodnunk, azokhoz visszatérni és onnan ismét szárbaszökkenni. Nem bántani másokat mégis ragyogó, erős alternatívát mutatni az önmaguktól is elhatárolódni képes viráglelkű álzöldek abszolút zavaros ideológiai katyvasza ellen.
"Boldogasszony anyánk, régi jó pátrónánk..." énekeltük aznap vagy harmincan ott fenn a pici tisztáson.
Azt hiszem bajban vagyunk, amikor saját jelképeinknek sem tudunk örülni, sőt ugrunk rá és tapossuk vöröslő fejjel mert előbb a szabadság, gondolataink parttalan vágyai - na persze úgy hogy senkit se bántsunk vele - aztán jöhet csak a kettőskereszt, amikor előbb már kidöntöttük.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)