Amióta rossz az autóm minden nap drótszamárral nyomom le a 19 kilómétert a lakhelyem és a munkahely között van időm a tekerés közben nézelődni, gondolkodni...na ja töltekezni.
Töltődni jó kis dögszaggal. Az egyik útkereszteződésben már egy hete döglött puli kutyus fekszik. Már nem fekszik, oszlik. Szegény, amíg szolgált gondolom gazdija nagy megelégedésére éldegélt. De most, hogy egy buta közúti átkelés miatt pulikánk jobb létre szenderült már nem számít gazdájának, ott puffadhat az út szélén. Oszlik, bomlik, romlik, lelke már az égi mezőn kergeti a birkákat.
Én a gazdáját kérem, úgyse hallja, de aki hallja hát adja át neki, temesse el tisztességel elhullott terelőkutyáját.
Neki már ott a helye, nekünk meg még mindig itt. Nem tudom, ha minket elcsap egy autó, akkor mi is kinn maradunk az út szélén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése