2010. december 8., szerda
A kő marad...
Egy barátommal a mai napon "a napi diskurzust" folytattuk. Nem különóra mert ahhoz én kevés vagyok mint a mackósajtban... Diák, még középiskolás, de képzelje el az olvasó: GONDOLKODIK! Sok felnőttnek az összeadás 100-as nagyságrendben már nem megy. Értelmi villongást a napi mókuskerék nem engedélyez.
E barátom felvetette, miért nincs a magyar irodalom tankönyvekben Wass Albertről egy "bejegyzés" sem?
Nem válaszolhattam, mondta ő helyettem is. Én csak hozzátettem.
Mert nem "píszi" (értsd: political correct), még mindig jogtalanul háborús bűnös(?) és 1995-ben nem kaphatott magyar állampolgárságot.
Mert magyar, mert erdélyi, mert vátesz és arról beszél amiről nem lehetett. Hazaszeretetről, odatartozásról, szellemi honvédelemről.
Ragozhatnám, de ő többet tud erről mondani. Így a blogon keresztül is kérem, saját szavaival - ékesebben mondja el, miért hiányzik neki Wass Albert a tankönyvből! Köszönöm neki hogy ráirányította Wass Albertre a figyelmem, és esetleg köszönöm az iskolának is családjának, ahol erről megemlékeztek.
Ha meg önmagától talált rá az erdélyi géniuszra - akkor Mikuláshoz közel - szaloncukrot (vagy a Funtinelli boszorkányokat) neki!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez az egész úgy kezdődött, hogy naptárat akartam készíteni a történelemtanáromnak karácsonyra ajándékba. Mivel volt szerencsém elutazni már Erdélybe és a Felvidékre rengeteg fényképet készítettem tájakról, műemlékekről. Ezekből a képekből akartam összeválogatni a 12 legszebb képet amik a hónapokhoz kerültek volna. Minden hónaphoz akartam írni egy idézetet, ami illet volna az adott hónaphoz vagy képhez. Április hónaphoz Wass Albert marosvécsi emlékművének képét akartam rakni és a hozzá tartozó idézet pedig a költő Üzenet haza című versének refrénje lett volna, de ezt nem találtam otthon sehol. Nem találtam meg az irodalmi szöveggyűjteményben (pedig van belőle három fajta) és egyikben sem volt benn egy verse se, sőt még a tankönyvben se volt róla egy szó se. Ezen egy kicsit felháborodtam, hogy egy igazi magyar, haláláig magyar érzelmű költő, aki mellesleg gyönyörű verseket írt nem szerepel a tanmenetben és nem is tanulunk róla. A maestro kérésére válaszolva magamtól nem találtam volna rá, csak hallottam róla, hanem Erdélyben a sírjánál emlékeztünk meg néhány tanárral és diákkal egy Székely Himnusz eléneklésével. Nem úgy, mint itthon iskolai rendezvényen ahol néhány osztály "csukott szájjal" énekli a Himnuszt, hanem mindenki úgy, amennyire hangja engedte. Igaz voltak segítőink, egy-két székely bácsika odaállt mellénk és ők is énekeltek. A másik, ami felháborító volt, hogy tanulunk József Attiláról, de Nem,nem soha című versét se tanuljuk. Viszont a szélsőbaloldali érzelmű (ékes magyar nyelven kifejezve kommunista) francia Albert Camous-ról tanulunk. Ezért csak is az oktatásügyi hivatalt tudom felelőssé tenni. Egyszer levelet írok nekik, mondjuk úgy se fognak figyelembe venni. Köszönöm Gellért bácsi, hogy a témát amit feldobtam, közzétetted.
VálaszTörlésÜdvözlettel: Tomika
Tamás!
VálaszTörlésA legszebb az egészben, hogy úgy tudom érettségi előtt állsz - szóval így gondolkodik egy 18 éves fiatal!
Minden korombelinek így kellene gondolkodnia és igen érettségi előtt álok.
VálaszTörlésTomi!
VálaszTörlésAlbert Camus és nem "Camous" - de elnézzük/mondjuk Te nézted el. Camus-t egy picit védem. Baloldali íróként elsőként törte át a csendet a "Magyarok vére" c. írásával állítva örök emléket 1956-nak!
Az éremnek (már ha érme) mindig két oldala van! Camus is beállt a nyugati balos írók, értelmiségiek sorába először, de aztán "kifarolt" ebből a társaságból.
Jó, erről sajnos nem tudtam. Tény és való irodalmi szinten óriásit alkotott, ezért tisztelem, becsülöm, de a baloldaliakat ne nagy magyar írók, költők rovására ne tanuljuk!
VálaszTörlésJó, ebben megmaradhatunk konszenzussal!
VálaszTörlés