Harmadszor is

Ma Orbán napja van. Borosgazdák védőszentje - ha ekkor nem fagy el az idei rügy megöntözik finom óborral a szent szobrát, ha meg nem kegyes a gazdákkal hát... szóval csúnya dolgokkal is illethetik egyesek. De persze az áldott nép, köznép (vö. plebs) - a jómagyarok fineszesebbje összekacsint és a kormányunk tagjainak a nevét nézegeti. Oppsz, mindjárt a miniszterelnöknél jól meg is állapodik. Na jó, egy kortyot ő is megérdemel az áldomásborból.

De miket hallottam óh, szent irgalom. Azt beszélik, de persze szigorúan csak bizonyos körökben, hogy királyság lesz nálunk. Naná, múltkor a Demokratában Raffay Ernő történész erről gondolkodott jó hangosan, hogy hát nálunk akkor mentek igazán jól a dolgok, amikor még az államformánk királyság volt. Most hogy az Árpádháziak vagy a vegyesháziak (a vegyes csak a pálinkában jó...) azt most ne boncolgassuk.
Eme gondolati fondorlatból aztán rege lett - nem mostani, csak nálam most verte ki a háromnyolcvanat a 63 amperes biztivel - hogy hát a miniszterelnökünk, akit régebben "frájék" kilövetni akartak jó pénzért valami orosz huszadrangú statisztával, szóval ő, hát...király...akar...lenni.
No persze mi más lehetne még? Államfő nem, mert az Schmitt Pál. Alkotmánybíró minek, parlamenti elnök meg aztán pláne más személyiség. Ugye ezek után már csak király lehet az ember. Mert egyszer boldog édesapa, labdarúgó és szervező, címlapsztár - de ez még mindig nem király(?)....
No bezzeg a Győzike. Óh, de ezt a két embert egy írásban, mi több két egymást követő mondatban hogyan is merészeltem összeszedegetni. Hétvégén beszélgettem ebéd után teli gyomorral fehér abrosz mellett az "ellen" oldalhoz jobban, illetve "ballab" húzó emberekkel. A szokásos vádak elhangzása után (mer' ezek lopnak, csalnak, na meg hazudnak és mi mindent ígértek satöbbi...) - előjött a hölgy a legújabb - legalábbis nekem új - sztorival.
A "Zorbán" király akar lenni és már a koronát is fejére tette, de nem ám csak egyszer hanem HÁROMSZOR!!! Hú erre akkor nagyot ittam a házibodzaitalból, jól megtöröltem a szám és majdnem elröhögtem magamat.
Erre nem is gondoltam. Én is besompolygok a parlament épületébe és jó nagy stikában eltereltetem az összes gyerekemmel a koronaőrök abszolút tekintetét - izibe kiveszem a koronát és azonnal a fejemre húzom - nem ám rátetetem mint néhai koronás elődeink, az csak smafu, meg túró, így kell ezt csinálni gyerekek! Kapjatok el koronaőrök.
A házibodzaital lejutott a vesémbe, kiválasztottam - aztán kiengedtem magamból. Mint ezt a háromszori koronás dolgot. Ennyit ér, sajnos nem sokkal többet az sem aki ezt kitalálta és az sem aki ezt továbbadta.
Háromszor...hö-hö-hö, nem négyszer, sőt már haza is vitte és kicserélte egy műanyagra. Csak azon gondolkodom, hogy 2006 őszén az "ájemef"-hitelcsomag fedezeteként ki adta oda, melyik kormány nemzeti ereklyéinket, parlamentünk épületét fedezetként? Mer' az meg nem a "Zorbán" volt. Bár azt is mondták, hogy a szegény "zemeszpé" azé' nem tud ám kormányolni', mer a f 'ideszesek többségben vannak és nem engedik őket.
Hallod, ehhez képest a sötétség ezer wattos PAR-lámpás refi - fejgéppel jól összekombinálva...

Majdnem dráma lett a musicalvarázsból…

Négy pesti sztár volt terítéken a művház színpadán. Igazából nem is terítéken, de nagyon várták már őket az emberek, szépszámú közönség zsúfolódott össze az előadás előtt, mert a musicalek helyett csúszással kezdtünk…

De előreszaladtam. Ott kezdődött, hogy a technika szerelése közben kiderült, a minőségi fejmikroportok közül csupán egy kifogástalan. A másik brummogott, a harmadik recsegett a kontakttól a negyedik sem volt a minőség grádicsán. Doboz így, doboz úgy – forrasztani kellett volna mindegyiket és akkor sem biztos, hogy előadás közben nem szállnak el mint a győzelmi zászló. Másfél óra volt az előadás előtt, másik mikrofonok kellenek! De honnan? A hangosítóssrác technikája vele együtt Komáromban, a másik grupp melózott iksz helyen, a szomszéd város hangtechnikusának minden kiadva bérbe – csupán egyetlen ember, Árpi maradt. Telefon, a privátjára, felveszi. Karván vannak. Van neki kettő talonban – odaadja, de menni kell érte.

Igazából egész közel, ha átkiabálok jó erősen a Dunán keresztbe, akkor még meg is hallhatja jajkiáltásom, de a „híd messze” és a három órai kezdés őrülten közel.

Gyerünk! Autóversenyzős manőverekkel, ami a csövön kifért, öreg verda repíts minket. Suhantunk a Duna-parti úton, aztán vissza és előadás előtt húsz perccel már a beállás zajlott a művészekkel. Mikrofonok topon, kollégám szintén, én meg próbáltam magam a „kék” halálból tördezettségmentesíteni.

Zápor jött. Óra ötkor a közönség és annak kint rekedt része esernyő alatt várta a boldogító ajtónyitást. Merthogy nyári zápor zúdult a városra. Középkorú férfi a párjával fehér esernyő alatt álldogált. Mellettünk álltam, a feszültséget igyekeztem oldani.

Miért nem lehet még beülni? – kérdezte.

Technikai problémák merültek föl, ezért csúszunk a kezdéssel egy pöttyedt. – válaszoltam csendben.

Előbb kellett volna elkezdeni, előbb kellett volna a művészeknek ideérkezni! – replikázott nekem.

Uram, ők időben érkeztek – én vagyok a felelős a bibiért, ne őket tegye felelőssé! – védtem meg sztárjainkat.

Akkor Önnek tudnia kell mi ennek a konzekvenciája, le kell mondani! – fakadt fel pattogóan.

Igen, levontam, elnézést és megértést kérek. – a türelmet már fel sem hoztam.

Szünet lett, az említett úr és felesége a friss levegőre igyekezett. Utánuk siettem. Megkértem a férfit, jöjjön ki egy percre. A kezébe adtam két tiszteletjegyet a következő színházi estünkre, fájdalomdíjul és még egyszer megkövettem. Az úr rám nézett és ennyit mondott:

Véleményem fenntartom, de nagyon meglepődött ajánlatomon. Úgy érzi így jóvá lehet tenni ezt a hibát, boldog hogy ilyen fiatalemberek is vannak még ebben a szakmában! – valahogy így emlékszem azokra a percekre.

Arrébb léptem, s hallottam ahogy a férfi mosolyogva, meghatódottan mutatta feleségének a két jegyet a Made in Hungáriára… Elégtétel? Nekem bizonyosan, hisz a tegnap délutáni események egészen más fordulatot vesznek, ha nem megyünk át előadás előtt a Felvidékre a két mikrofonért. A tegnapi napot egy embernek köszönöm. Neki el is mondtam...