Fehérlaposok Komáromban

Trianon, országcsonkítás, második világégés, kollektív felelősség, kitelepítés - deportálás. Kiűzetés. Évtizedek óta lappangó történetek, családi tragédiák, vagyonvesztés, a szülőföld elhagyása. Borzalmas eszme, borzalmas szereplőkkel, ördögi terv - a nagy szláv egységállam létrehozása érdekében.
Mert a vesztesek oldalára kerültünk - nem is kerülhettünk volna máshová, ezért a magyaroknak bűnhődniük kellett a Felvidéken is. Csallóközben, Pozsonyban, Gömörben - ördögi terv szerint, a magyaroknak irány a Duna túlpartja. Vagy kényszermunka a Szudéta-vidéken, Morvaországban, csak az anyaföldtől minél-minél messzebb, a gyökereket elvágni, a kötődéseket feloldani. Maradhatsz, ha szlováknak vallod magad. Maradhatsz? Minek? Akkor már felesleges...

A Magyarock Dalszínház olyan témát dolgozott fel, nívós szereplőgárdával, lelkes komáromi középiskolásokkal - amelyet nem volt szokás. Pláne a nagy "ejrópai" összeborulásban, amikor még törvények a benesi dekrétumok, amikor még nem mondta azt az aktuális északi szláv utódállam képviselője, hogy bocs gyerekek - attól hogy magyarok vagytok és őshonosak e tájon még nem vagytok bűnösök, se fasiszták.

Varga Miklós a falu lelkészét játszotta, István király hangja most a község lelkiismerete volt. A sztori csodálatos falusi lakodalommal indul, nászéjszaka jelenet a padláson...
A fények, a füstgép, a hang vérprofi, dolgozik a fejgép, a díszlet áttekinthető és érthető. Aztán észak felől fellegek jönnek, burjánzanak és tornyosulnak - dél felől is gomolyog valami és a Duna felett találkoztak. Csak két villám volt s máris szakadt az eső. Szabadtérin voltunk a Monostori-erőd egyik szegletében szabadtéri színpadon és nézőtéren.

A közönség behúzódott ide-oda-amoda, a hangulat kiváló, a türelem gyógyító. Várunk. Kis idő múlva tájékoztatás, ahogy elvonul a zivatar, folytatják az előadást. Aztán csak nem csitult a zápor, hiába imádkoztunk. A rendező eljött és mindenkit meginvitált a másnapi, harmadnapi előadásra - hátha beférünk mi is. Mert ezen az estén is telt ház volt. Ősbemutató első napja. Ott voltunk és ott volt...a zivatar is.

S hogy pont Trianon emléknapjához kötődik e csodás ősbemutató, talán véletlen, de valószínűleg mégsem. Beszélnünk kell róla, ki kell beszélnünk magunkból és meg kell érteniük a felvidéki szlávoknak is legyen bár csehek vagy szlovákok, hogy ez nekünk igenis fáj! Mert itt élünk, ide születtünk és a borzalmas eszme mely internacionalistának hazudta önmagát - a legvadabb sovén és nacionalista kitüremkedésben öltött testet. Csak azért mert magyar vagy - bűnhődj. De elég! Az Ipolyon a hidakat fel kell építeni, a benesi szabályokat hatályon kívül kell helyezni s majd akkor mi is megenyhülünk irányukba.

Fehérlaposok... Egy darab a felvidéki magyarok kitelepítéséről...zivatar miatt félbeszakadva...Megkönnyezett bennünket a magasságos is, velünk van! Máriaországa...