Jó a karszalagod

A minap "közösségi" rendezvényen volt családom nagyobbik része, így október 23-a táján. Családunk március 15-én kokárdát tűz fel, október 23-án pedig nemzeti színű karszalagot húz. Nyilvánosan, azokon a napokon.
Megkérdezték feleségemtől - s most összerakom kicsit karikírozva a párbeszédet:
- De jó a karszalagotok! Jó kis egyenkarszalag van mindegyikőtökön.
- Mi így szoktuk ezen az ünnepen.
- Milyen ünnepet tartotok?
- Tudod október 22-én mi már október 23-ra, az 1956-os forradalomra gondolunk.
- Ja, ilyen is van?
- Aha!

1989 óta van, s aki megkérdezte azért nem tíz esztendős gyermek volt, hanem felnőtt családos ember. Hogy most ő milyen irányultságú, az most senkit sem érdekel. Ebben az országban lakik? Igen, még lakcíme is van itt. Még - vélelmezhetően - iskolába is ide járhatott. Persze nem muszáj ünnepeket tartani, arra ott van a szülcsi nap meg a névnap, ja meg a karácsony - a "fenyőfa" ünnep, előtte ott a Télapóka (nehogymár Mikulás legyen), Szilveszterkor meg durrantunk és januárral máris áremeléssel kezdünk. Hát nem mindegy? De. Neki mindegy.
Tudni a környezetünkben zajló dolgokról nem muszáj - nem is kéri számon senki amikor sorba áll a madarasteszkónál és megveszi emberünk a legújabb "elcédé" gépcsodát.
Gondolkodást, eszmélést senkitől sem várhatunk - miért is tennénk, a gyermekeink is a mi mintaképeink. Tök jól néz ki a karszalag. Ja, "tökjó". Divatos? Akkor hord Te is! Annak azért örülnék ha a szalag piros-fehér-zöld lenne, de kicsire nem adunk.
Mi hordjuk és ünnepelni is így mentünk!