Tolvajkulcs

illusztráció

Nem szoktam csórni. Furán is éreztem magam a minap, amikor a kasszától visszatekintve a sorra azt vettem észre, hogy a srác félfordulatból belenyom valamit feneketlen zsebébe...


Történt, hogy este vásároltam, épp a pénztárnál tartok, kicsit diskurálunk a pénztárossal - vevő jön be és szól, hogy a tojást a vásárlópolcra helyezte. A pénztáros láttamozta, "jó rendben" - erősített. A kölyök előbb az egyik soron tűnt fel, majd hirtelen váltott, aztán újra vissza, s eközben dzsekije zsebébe tömött valamit, nagyjából a zacskós dohánytermékek irányában. Aztán jött fizetni, vett egy minicsokit...

A gyömöszölésnél már szemkontaktusba léptem a pénztárossal, bólintottam, ő rázta a fejét. nem látta. Sajnos én meg igen. A pénztáros azonnal hátrajelzett a kollégáinak - hölgyek mindannyian, családanyák -, hogy a vásárló a zsebét is tömte.

Mire a fiatalember a pénztárhoz érkezett a húsos pulttól is a két boltos az ajtóhoz ért.

- Nem vettél mást?
- Nem.
- Megmutatod  a zsebed?
- Nem, semmi köze hozzá.
- Na.
- Csoki van benne.
- Aha, ez meg micsoda? Blokkod van róla? Megnézzük tartunk-e mi is ilyet.

Egy kis átkozódás a srác részéről, szalonfenyegetőzés és a tojásait is majdnem ottfelejtette a tartóval a vásárlópolcon. Elment egy szemvillanás alatt. Mint hallottam később még egyszer visszatért a boltba a testvérével együtt, akkor is fenyegetőzött, de kint az üzlet előtt.

Reménytelen a helyzet? Az. Tizenéves kölyök, nem kaját csórt, vágott dohányt. Nem először tette? Nem. Mozdulatai gyakorlottak voltak. Peche volt, pont odanéztem. Már az egész bolti megjelenése furcsa volt, túlzottan pedáns, és iszonyatosan gyors. A két soron egy perc alatt oda vissza kétszer végigment. A technika ügyes, ha többen vannak az üzletben valószínűleg nem szúrom ki.
Mi lesz ebből a csemetéből? Ügyes bolti tolvaj nem, Repülős Gizi néni meg aztán soha. Piti, gerinctelen - a boltos hölgyekkel átkozódik, fenyegetőzik. Ezt hozza otthonról? Lehet hogy ezt...

Ávósok

Azon gondolkodom, még Recskre sem kell menni emlékezni. Elég ha Csolnok felé veszem az irányt...

A kommunizmus áldozatainak emléknapjára

Szolzsenyicin a kommunistákról...

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

De szerencsére így végzik...

és mégsem forog a Föld

Ez egy rém egyszerű történet. Amikor "írói válságba" kerül az ember mindig segít a nagybetűs. Emlékeznek még Jókai Mór művére? ...És mégis mozog a Föld. Jókainál igen. Tanulmányainkból, egzaktnak kikiáltott természettudományos ismereteinkből tudjuk, vázoljuk, visszabiflázzuk, hogy a Naprendszer, a Föld pályája, meghogy nem is 90 fokban forog tengelye körül. Egy év, szökőév, szökőnap, naptárrendszerek, világvége és Armageddon. Igazából már túléltünk egy-két világvégét de még itt vagyunk, nem vettük észre. Akkor mégsem lett annyira vége ennek a földi létnek.
De ez a hosszúra nyújtott rétestészta mondat csak azért kellett, hogy előkészítsem a nyájas olvasót a gondolatkísérlet első részére. Mi van akkor, ha mégsem mozog a Föld? Ha puff, egyszer megáll, ha egyszer egy garabonciás kölyök fogja és a Föld felszínétől iksz kilométerre izmos acélkörívet függeszt aztán vastag és a dinamikus mozgást jól tűrő vastag gumit biggyeszt rá, aztán puff beleüti egy kampóval rácsomózott végét a földgolyóbisba? Akkor Tungúziában ismét négyzetkilométereken kidőlnek a fenyőfák?

Merthogy valamelyik gyermekem - az az igazság egyelőre bárhogy szorongattam eddig őket, mosolyogva tagadnak - a szobai Földgömböt postai gumival megállította. Nem forog a Föld, illetve visszaugrik. Tessék, itt a tér-idő-mozgás paradoxon újabb állomása, megrezzen a bolygó, letér a Nap körüli öröknek hitt pályáról, űrcéltábla leszünk és a nappalok, éjszakák, évszakok mond-mind egy szemvillanásra állandósulnak adott helyeken.

Uff! Önök gondolkodtak már azon, mi lesz egyszer ha a golyóbis abbahagyja a forgó mozgást? Meddig bírja még? Meddig képes minket, önző embereket éltető bolygónk tovább cipelni?
Érdemes? Vagy kössük ki vastag gumikábelekkel és rántsuk vissza magunkat? Végromlás felé tartunk, a klímaváltozással grillcsirkék leszünk?

Amíg nem történik valódi kataklizma velünk úgysem változunk meg. Úgysem halljuk meg a Föld elcsukló segélykérését, elmegyünk a pusztulás előjelei mellett - mert mindig jön egy szakértő aki azt mondja amit a Pató Pál úr is hallani szeretett: "Ej ráérünk arra még". Nem érünk rá, csak mi szeretnénk.

Érdekességek

Firga bácsi és a szex

Ajde'

In memoriam Ady Endre

Zárakra vadászik a főnök

24ÓRA 2012. február15.

Tetétleni történet

Jeti? Zorro? Mindegy, a filmből kiderül...

Ezekről az alapokról beszéltem a minap

Új alapokon az ország

A híres országértékelő után a szibériai hideggel dacoló országban fogtam magam és kimentem az utcára majd keresni kezdtem országunk vadonásúj alapjait amiket a minap raktunk le - úgy tavaly tájékán -  csak most épp 30 centi hó alatt és jég alatt töpörödött. Mondom, nem úgy van az, ha leraktuk és benne van az "anyag" annak a fagy meg hó nem árthat, annak ott kell lennie, ahol van.
Valami retro műsort adott a tévé és a krumplileveses és vadászós egykori fiumei főkomisszár is épp erről beszélt az ikszedik pártkongin - vasalt tapsok kíséretében - hogy leraktuk az alapokat.

Most már ketten is az alapokról beszélnek, tehát én itt fetrengek a forinthiteles jólétben, jól elfogyasztottam országunk édes almáját közalkalmazottként kutya legyek, ha legalább gyalogsági ásóval a mínusz húszban de nem ásom ki a lerakott új alapok stabil alapzatát.
De ha már ha nincs is még - velem együtt - beöntve betonnal, legalább a zsaluzásra rá kell lelnem.

Aztán bemondja a szpíker, elkaptak egy embert - momentán állítólag épp hajléktalan lett alaprakás közben - hogy kukázott és megvágták tízezerre. Úgy kell neki, alapozás közben nem a jólétre gyúrunk.

Aztán kaptam új megbízást alaprakás közben (küldetést?), hallgatólagos melegedővezetői stallumot nyomtak a kezembe. A megbízatástól jól felturbózva gyorsan meg is találtam a legújabb álmos és teljesen kimerült, kicsit borgőzös alaprakót. A minivideó az ő életének pár másodpercét örökítette meg csak a világháló, de remélhetőleg nem az örökidő számára.

Az óriási alaprakás közben - mivel jól összevesztünk a "dárágíj távárísokkal", hát ránk küldték a szibériai telet (na jó még a lánc is elfagyott, ellopták?) aztán gyorsan összerántották a katasztrófavédőket alaprakás közben és elkezdték osztani a parancsokat. A még álló településnek kiadták az ukázt, vigyenek tüzifát a csóró környékbeli község fázós alaprakóinak. Hú...
Pénz nincs rá, különben is az a legkevesebb.

Vívódott a helyi geg, meg átkozódott is magában, hogyhát a sajátjainak sem tud adni, mert akkor egyszerre négyszáz alaprakó fogja egyszerre megrohanni várát és mint az az István a királyban: "Adjatok"-kal követelik a tüzifa jussot, ez mind-mind nem számít.
Katasztrófaturistákat kellene hozni a csődbe jutott MALÉV-ot kisegítendő, látványosság: Béla bácsit elkapja kukázáson a hatóság és jól megvágják (fotózás Béla bácsival, jobbról-balról Béla bácsinak baksist dobunk vagy viszünk neki hamis bablevest a kóterbe), aztán alaprakók megtekintése a nyomortelepen - tüzifaadományozás és usgyí' gyors menekülés a telepről.

Aztán látogatás a magas katasztrófavédelmi hivatalban, becsekkolás a főnökhöz, a piros telefon megtekintése és bónuszként villás reggeli üvegházban a lerakott és szétfagyott alapok tőszomszédságában...

A kolbász és a hajléktalan

Múlt hét óta csak a zimankó jár a fejemben. Erre szépen játszott a média, a hókatasztrófavédelem, az extra hideg. Szó mi szó, munkahelyem melegedő hely lett. Civilben könyvtár és művház - de most kijelölve lett menedékháznak. Itt lenn és nem a Hargitán.

Szombat volt, ideért az országos hó - befele jövet már havat sodort maga után a léghuzat, mire beértem a munkahelyre már rendesen szakadtak a hópelyhek.
Délutánra vendégem érkezett. Olyan ember akinek nemhogy meleg szobája, de nagyon ennivalója sincs. Telefon ide, oda - mit tegyek vele ha este be kéne zárnom a könyvtárat. De addig próbáljuk meg őbelé kicsi lelket verni. A beszélgetésünk elején azzal nyitott, hogy bejöhet-e. Mondom persze, a könyvtár mindenki számára nyitva tart.
- Ettél már ma?
- Nem.
- Adok kolbászt és kenyeret.
Kimentem a melegítőkonyhába és a kajás zacskóból elővettem a szál parasztkolbászt - magamnak készítettem egész napos ügyeletre - megfeleztem és tettem mellé két emberes szelet kenyeret. Tányérra tettem és bevittem neki a könyvtárba, ahová leültettem.
- Edd meg, kérlek!
Kimentem. Tettem a dolgom, kisvártatva visszatértem hozzá, újságot olvasott, a tányér üres volt.
- Elfogadsz egy kávét?
Bólintott. Mentem és kávét melegítettem, bevittem, azt is elfogadta, megitta.
- Van hol aludnod?
- Van.
- Fűtött szobában?
- Igen.
- Biztos?
- Igen.
- Takaród van?
- Van persze.

Valahogy így zajlott. A sztorit meséltem a "hatósági" embernek - fogta a fejét, szerinte nagy marha vagyok. Ez a "tag" még a szemedet is kilopja - mondta. Egész évben a környék településeit fosztogatja, ott lop ahol csak tud, nem érdemli meg, hogy segítsen neki az ember.

Kisvártatva az ember elment, majd visszajött egy koszos szatyorral a kezében. A reklámszatyorból pillepalackok bújtak elő. Vizet kért. Javasoltam neki, hát engedjen a mosdóban magának. De nem fér a mosdó csapja alá a kétliteres sörös pillepalack.
Megszántam. Bementem a melegítőkonyhába és a felmosó vödör töltésére szolgáló csapok alá gyömöszöltem a palackokat. Teleengedtem neki. Megköszönte, elment. Másnap persze visszajött, akkor már kolléganőm etette meg - még tiramisut is kapott...

Megvilágosodás

Érteni véltem a mitmiérteket, alakítónak tartottam - aztán hipp-hopp eljött a kijózanító reggel. A felismerés. Kamu volt az egész. De a Macskafogó az jó! Nézzük azt.