A kolbász és a hajléktalan

Múlt hét óta csak a zimankó jár a fejemben. Erre szépen játszott a média, a hókatasztrófavédelem, az extra hideg. Szó mi szó, munkahelyem melegedő hely lett. Civilben könyvtár és művház - de most kijelölve lett menedékháznak. Itt lenn és nem a Hargitán.

Szombat volt, ideért az országos hó - befele jövet már havat sodort maga után a léghuzat, mire beértem a munkahelyre már rendesen szakadtak a hópelyhek.
Délutánra vendégem érkezett. Olyan ember akinek nemhogy meleg szobája, de nagyon ennivalója sincs. Telefon ide, oda - mit tegyek vele ha este be kéne zárnom a könyvtárat. De addig próbáljuk meg őbelé kicsi lelket verni. A beszélgetésünk elején azzal nyitott, hogy bejöhet-e. Mondom persze, a könyvtár mindenki számára nyitva tart.
- Ettél már ma?
- Nem.
- Adok kolbászt és kenyeret.
Kimentem a melegítőkonyhába és a kajás zacskóból elővettem a szál parasztkolbászt - magamnak készítettem egész napos ügyeletre - megfeleztem és tettem mellé két emberes szelet kenyeret. Tányérra tettem és bevittem neki a könyvtárba, ahová leültettem.
- Edd meg, kérlek!
Kimentem. Tettem a dolgom, kisvártatva visszatértem hozzá, újságot olvasott, a tányér üres volt.
- Elfogadsz egy kávét?
Bólintott. Mentem és kávét melegítettem, bevittem, azt is elfogadta, megitta.
- Van hol aludnod?
- Van.
- Fűtött szobában?
- Igen.
- Biztos?
- Igen.
- Takaród van?
- Van persze.

Valahogy így zajlott. A sztorit meséltem a "hatósági" embernek - fogta a fejét, szerinte nagy marha vagyok. Ez a "tag" még a szemedet is kilopja - mondta. Egész évben a környék településeit fosztogatja, ott lop ahol csak tud, nem érdemli meg, hogy segítsen neki az ember.

Kisvártatva az ember elment, majd visszajött egy koszos szatyorral a kezében. A reklámszatyorból pillepalackok bújtak elő. Vizet kért. Javasoltam neki, hát engedjen a mosdóban magának. De nem fér a mosdó csapja alá a kétliteres sörös pillepalack.
Megszántam. Bementem a melegítőkonyhába és a felmosó vödör töltésére szolgáló csapok alá gyömöszöltem a palackokat. Teleengedtem neki. Megköszönte, elment. Másnap persze visszajött, akkor már kolléganőm etette meg - még tiramisut is kapott...