Örexem...

Dehogy, csak a napok rohannak velem - néha nem is velem. Egy évtizede - hú még bele is borzongok ha leírom - a "tébénél" dolgoztam. Kezdő, szecska ellenőr voltam s mire teljesen önálló lehettem volna már vissza is csábított magának a közművelődés.

De ez a rövid kis életkép a tébénél töltött napokra emlékeztet - most már nemcsak engem.

Rendes hivatal, felülről lefelé, lentről-felfelé - fel s alá járt egész nap a páternoszter a Fiumei úton. Első elöljáróm, akiről e rövid kis írás szól "Ször Dzsordzs Kevi". Azért írom le a nevét így mert inkognitóját valahogy mégiscsak meg kéne őriznem, meg "Zsorzs Kevi" jelenség volt.

Beült íróasztala mögé - a nyugdíjtól tényleg csak karnyújtásnyira állt már, élete során több száz kilométert gyalogolt a munkáltatók és munkavállalók után készülő jegyzőkönyvet lobogtatva - és pestiesen "osztotta az észt". A "ször" bármikor rendelkezésre állt, az öregebb ellenőröknek már munkaidő után is, hisz ha terepen kint ragadt az ellenőr jól jött az öreg tanácsa még öt óra után is.

Ha tízóraizott, vagy ebédelt annak szertartása volt - ha politikai eszmecserére vágyott, hisz nevelte, képezte ideológiailag is a csenevész zöldfülű ellenőrt akkor arra készülni kellett.
Zsorzs Kevi-vel lehetett beszélgetni, kedélyesen - a fotelban ülve, kíváncsi volt a családi életedre, nem azért hogy pletykáljon hanem azért hogy segíteni tudjon. Szólni akart hozzánk, nem prédikálni, de azt olyan hullámhosszon kellett tennie amit az adott pillanatban fel tudom fogni.

"Nem bírod a tempót? Ki kell lépni kisapám!" Igaza volt, van választási lehetőség, mindig van választási lehetőség, ha nincs akkor közösen felvázoltatta - velem.

Pedagógus, apa és valódi csoportvezető volt. Hibázott? Hát persze, de azt úgy mondta el, hogy ne érezd, de a "balhét" ő vállalta.
Szálfa volt, de akkora háta lehetett mint egy öreg bérház vakolt és egyenletes tűzfala. Ha kellett elfértünk alatta és mögötte.

Történelem...
Tudta, hogy a civil szakmám a történelem tanár és felkészült (de persze lehet hogy készülnie sem kellett) a beszélgetésre. Behívott, a fotelba ültetett és feldobta a témát.
Mindig mosolygott, és persze a golyváit emlegette röhögve a beszélgetés végén. Sosem mondta, hogy bezzeg a mi időnkben.

Ször Dzsordzs Kevi!
Miért is írom mindezeket - mert eszembe jutott, van mire emlékeznem, pedig alig pár hónapot tölthettem el vele. Csepelről jártunk be néha együtt a HÉV-vel, beszélgettem egy igazi emberrel.

Öregszem, jönnek elő az érzések. Már egyet-egyet mozaikként el tudok helyezni. Megtaláltam helyi értékét, az enyém lett.