Cumi az élet...

Egykor a Beatrice énekelte, hogy "Cumi az élet, cumi a tánc..." ésatöbbi. Ma reggel negyed nyolckor csörög a telefon, hogy "itten vagyunk és 7-re kértünk nyitást, vásározunk..." UFF! Már megint hibáztak a kollégák, a nyitást nem beszéltük meg, biztos én is felelős vagyok. A teremburáját. Kolléga ébresztése, ő jön kinyit. Aztán pár perc, telefon megint csörög, kolléga bejelentkezik. Vásározók elporoltak az esőben, mert ma Lovasberényben várták őket hétkor és nem Nyergesre kellett volna jönniük. No, most akkor hová varrjam a gombot? A hátulgombolósra vagy mások is tévedhetnek? Nem baj, a nap elindult.

A duma az megy...

Március 28-án a Dumaszínház két oszlopos szövegládája Beliczai Balázs és Hadházi László látogatott el hozzánk. Mit mondjak? Teltház. Ezzel meg lehet tölteni a színháztermet. Sztárok, a média "megcsinálta" őket. Ha ez kell... Legyen ez is, még meg hadd fanyalgok halkan azon, hogy egy kultúrelőadást meg 2/3-ad házzal kell eladnom.

Ifjú Szívek fellépése után...

Kedves Fórumozók!
Látom a bejegyzéseket a tegnap esti varázslatos néptánc előadásról, azért elmondom én is, hogy éltem meg, milyen érzeteket szabadított fel bennem. Éjjel vitriolban áztattam ujjacskáim, reggel meg „epét” reggeliztem, úgyhogy kérlek Benneteket bocsássatok meg ha megbántanék valakit is akaratomon kívül.
Prológus: Egy (ref.) lelkész mesélte, hogy amikor a fiát már sokadszor korholta, testileg „fenyítgette” mert nagyon rossz kölök volt, váltott! Bement a szobába letérdelt némán a házi feszület elé és imádkozni kezdett. Potyogtak a könnyei és így kért bocsánatot a saját rosszcsont fiától amiért néha bántotta. Aztán pár perc után mellétérdelt a „bűnrossz” fia és megölelték egymást… Ekkor mondta a lelkész a fiának, hogy „nem rád, hanem érted haragszok…”
Tegnap este nem félház volt, hanem 2/3-ad. S hogy a színpadról „mi jött le”? Azt én nem tudom elmondani. Ti itt a fórum oldalain a világot váltjátok meg, magyarságostul, trianonostul, idegenestül mindenestül (akinek nem inge s gatyája, az ne vegye magára). Karosszékből a négy fal közül, amolyan „szoftforradalmárokként” ez mind-mind nemes dolog. Az is nemes, hogy előbbre való a gyerek pelenkája, meg a hóvége meg a csúnya APEH, hogy büntet, de a késedelmit nem adja meg. Miről beszéltek?
Nekem is vannak kiskorúim és még pelenkázok is, aztán mégis elhoztam őket! Reggel a fiam az oviban elmesélte a óvónéninek, hogy este táncházban járt! Ez a mi kultúránk! Ez a Bartók szellemiség! Ezt nem tudod átadni a neten, meg a tévén! Közösségi érzés! Nem vagy felkészülve rá? Nem baj, csak hagyd magad elmerülni benne!
S ha nincs pénzed, akkor miért nem éltél jgyula ajánlatával? Engem tiszteltél volna meg ha eljössz/eljöttök (meg a művház ismeri a „közmunkával a jegyért”-et, a közönségszervezést honorálni szoktam!) Én magam 15 eterniti csóró gyereket vittem be mert a ház körül „bandáztak”, de furdalta őket a kíváncsiság milyen lehet benn mert a zene áradt ki a teremből, pedig nem a „tucc-tucc” szólt! Meg is kérdezték, hogy a ruházatuk megfelelő-e? Egy rövidgatyás srác – ő épp a Május 1 téren lakozik - hazaugrott átöltözni és már jött is. Nyolckor meg szépen elmentek haza mert csöngetett a pizsamás autó. De addig itt voltak és meggyőződésem kis igazgyöngyökkel tértek haza tinédzser koponyájukba ékelődve… No ennyit a pedagógiáról meg az ifjúságvédelemről mert ezzel is meg lettem támadva, hogy én inkább bratyizok a „félelemkeltő” fiatalokkal, mintsem szankcionalizálnám állandóan őket…
Őszinte leszek, nélkületek nem megy! Ha nektek elég a kabaré, hát nézzétek azt /mer’ az full teltháznak ígérkezik/. De akkor nincs vinnyogás, meg hogy itt nem történik semmi. A megyei napilapnak címoldalon voltunk jók (már kétszer fél éven belül), a regionális színes magazinba is jók voltunk és tegnap este megint megkeresett újságírójuk, hogy nagyon jók vagyunk nekik, csak hadd írhassanak rólunk. Legyen úgy!
S a várost is szapulhatjátok, hogy mire költi a pénzét! Hát Ifjú Szívekre! Tavaly meg a beregszászi színház Liliomfiára! Értsétek meg, ez a művház nem a 2007-es kiadás, hanem „ápgrédeltük”. Még nincs új kiadás, az majd a felújítás lesz, mert lesz! De ha nem jöttök el a programokra és csak fél, meg háromnegyed házakról regélhetek akkor hogy verjem én az asztalt a fenntartónál, hogy tessék mán’ felújítani minket… Nekem Ti, nyergesújfalui emberek, polgárok és nem polgárok, munkások és értelmiségiek, fanyalgók és „talpmagyarok” vagytok a hátszelem! Engem a kampányos megváltók nem érdekelnek, csak a teljesítmény, az eltökéltség és az alázat számít! A dolgok itt dőlnek el, a szívetekben!
Ha kimaradtok „belőlünk” mert minden előbbre való a kultúracseppeknél, bele is bukhatok… Mint „dartvédernél” - az erő Ti vagytok, közönségem!
Anzix: az előadás előtt két órával még a vetítővásznat drótoztam 8 méterre a színpad fölött a rozzant falétrán, a táncosok meg rákezdtek – Hégli Dusán koreográfus kérlelhetetlen intésére - a próbára és döngették a színpadot…hát nem mondom, hogy a csoki nem került majdnem a nadrágomba…
Én boldog vagyok és elégedett. Ismét minőséget hoztunk ide és csak ide! Nektek/nekünk a mi városunkba és a pozsonyiak úgy mentek el, hogy visszajönnek!
Lassan mondom, hogy értsétek: „felvettek” minket a kulturális térképre! Az Ifjú Szívek ezután csak Budapesten lép fel nagyszínpadon, a Papp László Sportarénában, majd a Művészetek Palotájában.
DE ELŐTTE NÁLUNK JÁTSZOTTAK!!! Nem nekik „büdös” eljönni az „adyművházba”, nekünk épp féláron (és előadás előtt még verejtékesen újraelpróbálni az egész estét, mert a közönség csak a minőséget kaphatja), hanem úgy látszik a helyieknek „rangon aluli” eljönni egy-egy előadásra… De vinnyogni, temetni a kultúrát azt lehet…
Na és a mélylélektan… A szociológia tanárnak csókoltatom pici kezeit, hogy kit sújt a válság legjobban, ezt nem tanítani kell, hanem tenni ellene és megszüntetni, de nem sujkolni kedves kócos fejű diákjaiba.
A felállva való vastapsolás meg a zsigeri idegrendszer és a csoportnyomás hatása. DE TEGNAP ESTE EZ IS MŰKÖDÖTT!!! És nem volt tapsgép, meg rendezői beintés és újrázás mert az előző gyenge volt. Fogjátok már fel, a kereskedelmi tévéken és a hálón kívül is van világ. Ráadásul szép és jó dolgok is vannak benne. S ezt épp a pozsonyi táncosok mutatták meg tegnap este.
Mi a magyar? Ők tudják a legjobban és azok akik tegnap este eljöttek. Ismerik, táncolják a kalotaszegit, a garamközit, de autentikusak a szlovák táncokban is! Nemesek mint a tokaji aszú, virtuózak mint a tavaszi szél, könnyedek, fiatalok, mosolyognak mert ez az életük és erőt adnak a holnaphoz, a holnaputánhoz és az azutánhoz is!
…Egyébként meg szeretek itt, épp itt nálatok dolgozni!!!

Ifjú Szívvel táncosan

Miért szép a magyar néptánc? Hát mert magyar, a miénk. De lassan alig ismerjük. A média fősodrata szerint nemzeti - ezért agyonhallgatandó. Helyette kellenek a sztárocskák, a hip-hop táncikák, személyiségzavaros álelőadók és őket kell telepumpálni fellépésekkel. Ebből aztán még "ánplágd" is lehet...
Hú! Amikor úgy döntöttem, hogy elhozzuk művházunkba a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttest, éltem a gyanúperrel, nagyon nehéz lesz erre közönséget toborozni, pláne egy iparvárosban, meg ugye "vidéken".
Viszont van mellettünk - belátható távolságban - érseki székhely, iskolaváros, nem tartottam életképtelennek a rendezést. Gondolkodtam, beleálljak-e én is abba a taposóba, ahol a médiából ismert arcokat hívjuk haknizni - hadd zsírosodjon még egy kicsit, vagy adunk Bartók Béla szellemiségéből valamit, valami igazit.
Nem kerülhetem meg a valódit, a giccs úgyis a mindennapjaink része, meg kell villantani a valódit a bóvlik közt. Veszteség lesz... miben? Csak pénzben, minden másban érték. Azért a megyei napilap felkarolta, a térségi színes magazin szintén érdemesnek találta egy rövid hírre, térségi rádió hirdeti, plakátok kerültek ki.
Reménykedünk...boldogan várakozunk...legalábbis én...

Kampány van!

Mielőtt politikával vádolna bárki - úgyis megtehetik - ma reggeli "képzelt" képzeteimmel írom tele ezt a bejegyzést.
Mikor még "kölök" voltam, fiatalok és demokraták koptatták farmergatyájukkal a parlamenti padsorokat. Vagy húszan... Igen, nem mondom ki melyik pártra gondolok, ez most nem is érdekes - szimbólumuk déligyümölcs. Hiába akarta Pelikán József megtermelni, neki csak a citrom sikerült. Bezzeg ezeknek a pesti kollégistáknak!
No, de már messzire mentem. Van most is egy képviselőjelölt - minő érdekes, pont az ellenpólusa a déligyümölcsösöknek s azzal kampányolja végig a villanypóznákat hogy "fiatal, demokrata". Aztán a képről egy szőrös muki néz le rám angyali bájvigyorral. Na jó, nem bájvigyor, csak egyszerűen a fiatal nem jut róla eszembe. Kora alapján bizonyára az - pláne a pártjának átlagéletkorához viszonyítva, mégsem ez ugrik be az autósnak, aki elszáguldozik a villanypóznák alatt. Tavasz van, a karókon galambok randevúznak, ő meg ni - fiatalkodik és demokrata. Aztán potty a fejére...
Egy jó woodstock-i arc lehetne a jelöltből és még hiteles is lehetne, csak ez a szlogen... csak ez ne lenne. Miért kell mások tollával ékeskedni? Mert a galambok... és potty?

Anna, Attila, Szilveszter és a Dezső! (régebbi írás 2009-ből))

A boldog békeidők hangulata lengte körül a művház előtti-környéki teret – na jó – „sétányt” vasárnap derűs délutánján. Csinos hölgyek-dámák, jó svádájú urak tipegtek a „mjuzikelvarázslatra”. Persze, volt az egésznek egyfajta diszkrét bája a kopottas épület körül, a messziről jöttek csodálkoztak is, hogy vajon tényleg jó helyen járnak-e – vagy az időgép űzött csúfot velük? A menü fantasztikusnak kínálkozott, az Operettszínház művészeiből álló dalkommandó: Peller Anna, Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter szerintem bármilyen magas műértő közönségnek valódi csemegét szolgáltathat. Az előjeleket nem csontokból jósoltattuk, hanem két önkéntes hölgy szervezőnk – pazar munkát végezve – hetekkel ezelőtt jelezte, szerintük telt ház vár ránk vasárnap. De ne várjátok tőlem, hogy hozsannázzam a saját programunkat, mert – joggal - rám süthetnétek elfogult vagyok. Jóhogy! Teltház, kiváló hangulat, nyereséges program és mindenki várja a folytatást. A közönség majd’ fele persze nem a helyiekből verbuválódott, úgy látszik ütött-kopott házunk a kaposváriaknak, mohácsiaknak és a hajdú-bihari Polgárból(!) jött két busznyi vendégnek még élményt nyújthat. Tehát pályázunk az „országos befogadású mûvelődési ház” általam kitalált , de „békávés” lelépési pénzzel nem járó kitüntető címre. Benn a színházteremben szívét-lelkét beleadva énekelte az oktávokat a három fenomén, kint tombolt az indiánnyár – mert vénasszonyok nyarát már mégse írhatok. Ha nyár akkor plázs, meg kiülünk a Léda Presszó elé és szürcsöljük a bambit (vö. sör, vadász, kóla, kétbubisásványvíz etc.) és szívjuk magunkba az éltető napenergiát. Pezsgett az élet, a szünetben a közönség megrohanta a Lédát. Pillanatok alatt kultúrkávéházzá alakult a presszó és a teraszon – az alkalmi pódium ünnepelt gegmestere - Dezső parádézott. Mint a sportesemények szünetében a pomponos lányok – nálunk Dezső hozta frenetikus formáját. Valódi Tarantino filmekben lát az ember ekkora „szombrérós” alakokat, azonban Dezső ezt fokozta. Leírom ábrázatját: a fején frankó fehér baseball sapka, rajta a sombrero (a baseball sapka gondolom azért kell mert kicsit nagy a sombrero), jobb kezében gyönyörű fekete-fehér keverék ölebjének póráza – a másik végén farokcsóválva a kutya -, bal kezén egy kb. 80 centis röhögő műanyagboszorka. A boszorkány gombnyomásra tényleg velőtrázóan vihogott! …És mindezen rekvizitumok közepette Dezső sört rendelt és cigarettára gyújtott, arisztokratikusan füstölve több nyelven kacérkodott közönségünk hölgytagjaival. A helyzet észveszejtő volt, mert ilyet produkált az élet! Profi, hangulatos előadás benn a teremben fényekkel, kinn pedig Dezső a kalpaggal, ölebbel, vihogó boszorkával. Emlékszünk még tanulmányainkból az udvari bohócokra? Mindig ők voltak az őszinték, ragaszkodtak is királyaink hozzájuk. Tudunk még őszintén mosolyogni? Képesek vagyunk önmagunk – néha - kisszerűségén nevetni? Ott, és akkor csak azt lehetett! A tételmondatom a végére hagytam. Temessük-e a művelődési házat? Mert ha igen, akkor kéretik engem is beledöngölni mellé. Most már nem hagyom! Egyébként mindenkit meghívok október 23-ra (este 19 óra) a Magyarock Dalszínház fellépésére! Vagy ide is hívjam a kaposváriakat és polgáriakat? De ajánlom még a Stand up Comedy-t (időpontegyeztetés zajlik).

Kinn, szabadban, ásóval kapával

Na végre, itt a tavasz. Vetegessünk, előtte ásnom kell. Pici telkünkön épül családi házunk - aki ismer az tudja, nálunk ez sem megy egszerűen. Mert a normálisabbja mindent megtervez, oszt is meg szoroz is - gyököt von, derivál és nekilát. Asszony, meg én közben gyermekeket vállaltunk, azokat is neveljük és mint a tortára a habot rátettük... Hat éve építjük a fészket, egyszer úgyis kész lesz. Bele kellene kevernem asszonyom vérét? Gyorsabban menne? A falak állékonyabbak lesznek?
De üres lenne a feleségem nélkül a házikó, hiába a három gyerek.
Döntöttem, asszony marad, gyerekek maradnak a falakat téglából húztuk - család nélkül nem megy - egy csepp vért nem ontottunk!

A kertet három napja ásom a derekam "megújult", már nem is érzem amikor lehajolok. Hagyma a földben, a borsó mellé, készül a krumpliföldnek való. Este szigorúan esőtánc!!!

Hát elindultam ezzel is!

Üdv Mindenkinek!

Úgy vagyok vele, ha már mindekinek van "blogja" - még a gyéefnek is van - hát akkor én sem maradhatok ki ebből a dologból. Nem mondom hogy olvassátok - semmi komolyat nem akarok beleírni, arra ott az ímél, a mobiltelefon és a személyes találkozó. De azért ezen is megnyilvánulok.

Üdv, Rózsa A.