Kedves Fórumozók!
Látom a bejegyzéseket a tegnap esti varázslatos néptánc előadásról, azért elmondom én is, hogy éltem meg, milyen érzeteket szabadított fel bennem. Éjjel vitriolban áztattam ujjacskáim, reggel meg „epét” reggeliztem, úgyhogy kérlek Benneteket bocsássatok meg ha megbántanék valakit is akaratomon kívül.
Prológus: Egy (ref.) lelkész mesélte, hogy amikor a fiát már sokadszor korholta, testileg „fenyítgette” mert nagyon rossz kölök volt, váltott! Bement a szobába letérdelt némán a házi feszület elé és imádkozni kezdett. Potyogtak a könnyei és így kért bocsánatot a saját rosszcsont fiától amiért néha bántotta. Aztán pár perc után mellétérdelt a „bűnrossz” fia és megölelték egymást… Ekkor mondta a lelkész a fiának, hogy „nem rád, hanem érted haragszok…”
Tegnap este nem félház volt, hanem 2/3-ad. S hogy a színpadról „mi jött le”? Azt én nem tudom elmondani. Ti itt a fórum oldalain a világot váltjátok meg, magyarságostul, trianonostul, idegenestül mindenestül (akinek nem inge s gatyája, az ne vegye magára). Karosszékből a négy fal közül, amolyan „szoftforradalmárokként” ez mind-mind nemes dolog. Az is nemes, hogy előbbre való a gyerek pelenkája, meg a hóvége meg a csúnya APEH, hogy büntet, de a késedelmit nem adja meg. Miről beszéltek?
Nekem is vannak kiskorúim és még pelenkázok is, aztán mégis elhoztam őket! Reggel a fiam az oviban elmesélte a óvónéninek, hogy este táncházban járt! Ez a mi kultúránk! Ez a Bartók szellemiség! Ezt nem tudod átadni a neten, meg a tévén! Közösségi érzés! Nem vagy felkészülve rá? Nem baj, csak hagyd magad elmerülni benne!
S ha nincs pénzed, akkor miért nem éltél jgyula ajánlatával? Engem tiszteltél volna meg ha eljössz/eljöttök (meg a művház ismeri a „közmunkával a jegyért”-et, a közönségszervezést honorálni szoktam!) Én magam 15 eterniti csóró gyereket vittem be mert a ház körül „bandáztak”, de furdalta őket a kíváncsiság milyen lehet benn mert a zene áradt ki a teremből, pedig nem a „tucc-tucc” szólt! Meg is kérdezték, hogy a ruházatuk megfelelő-e? Egy rövidgatyás srác – ő épp a Május 1 téren lakozik - hazaugrott átöltözni és már jött is. Nyolckor meg szépen elmentek haza mert csöngetett a pizsamás autó. De addig itt voltak és meggyőződésem kis igazgyöngyökkel tértek haza tinédzser koponyájukba ékelődve… No ennyit a pedagógiáról meg az ifjúságvédelemről mert ezzel is meg lettem támadva, hogy én inkább bratyizok a „félelemkeltő” fiatalokkal, mintsem szankcionalizálnám állandóan őket…
Őszinte leszek, nélkületek nem megy! Ha nektek elég a kabaré, hát nézzétek azt /mer’ az full teltháznak ígérkezik/. De akkor nincs vinnyogás, meg hogy itt nem történik semmi. A megyei napilapnak címoldalon voltunk jók (már kétszer fél éven belül), a regionális színes magazinba is jók voltunk és tegnap este megint megkeresett újságírójuk, hogy nagyon jók vagyunk nekik, csak hadd írhassanak rólunk. Legyen úgy!
S a várost is szapulhatjátok, hogy mire költi a pénzét! Hát Ifjú Szívekre! Tavaly meg a beregszászi színház Liliomfiára! Értsétek meg, ez a művház nem a 2007-es kiadás, hanem „ápgrédeltük”. Még nincs új kiadás, az majd a felújítás lesz, mert lesz! De ha nem jöttök el a programokra és csak fél, meg háromnegyed házakról regélhetek akkor hogy verjem én az asztalt a fenntartónál, hogy tessék mán’ felújítani minket… Nekem Ti, nyergesújfalui emberek, polgárok és nem polgárok, munkások és értelmiségiek, fanyalgók és „talpmagyarok” vagytok a hátszelem! Engem a kampányos megváltók nem érdekelnek, csak a teljesítmény, az eltökéltség és az alázat számít! A dolgok itt dőlnek el, a szívetekben!
Ha kimaradtok „belőlünk” mert minden előbbre való a kultúracseppeknél, bele is bukhatok… Mint „dartvédernél” - az erő Ti vagytok, közönségem!
Anzix: az előadás előtt két órával még a vetítővásznat drótoztam 8 méterre a színpad fölött a rozzant falétrán, a táncosok meg rákezdtek – Hégli Dusán koreográfus kérlelhetetlen intésére - a próbára és döngették a színpadot…hát nem mondom, hogy a csoki nem került majdnem a nadrágomba…
Én boldog vagyok és elégedett. Ismét minőséget hoztunk ide és csak ide! Nektek/nekünk a mi városunkba és a pozsonyiak úgy mentek el, hogy visszajönnek!
Lassan mondom, hogy értsétek: „felvettek” minket a kulturális térképre! Az Ifjú Szívek ezután csak Budapesten lép fel nagyszínpadon, a Papp László Sportarénában, majd a Művészetek Palotájában.
DE ELŐTTE NÁLUNK JÁTSZOTTAK!!! Nem nekik „büdös” eljönni az „adyművházba”, nekünk épp féláron (és előadás előtt még verejtékesen újraelpróbálni az egész estét, mert a közönség csak a minőséget kaphatja), hanem úgy látszik a helyieknek „rangon aluli” eljönni egy-egy előadásra… De vinnyogni, temetni a kultúrát azt lehet…
Na és a mélylélektan… A szociológia tanárnak csókoltatom pici kezeit, hogy kit sújt a válság legjobban, ezt nem tanítani kell, hanem tenni ellene és megszüntetni, de nem sujkolni kedves kócos fejű diákjaiba.
A felállva való vastapsolás meg a zsigeri idegrendszer és a csoportnyomás hatása. DE TEGNAP ESTE EZ IS MŰKÖDÖTT!!! És nem volt tapsgép, meg rendezői beintés és újrázás mert az előző gyenge volt. Fogjátok már fel, a kereskedelmi tévéken és a hálón kívül is van világ. Ráadásul szép és jó dolgok is vannak benne. S ezt épp a pozsonyi táncosok mutatták meg tegnap este.
Mi a magyar? Ők tudják a legjobban és azok akik tegnap este eljöttek. Ismerik, táncolják a kalotaszegit, a garamközit, de autentikusak a szlovák táncokban is! Nemesek mint a tokaji aszú, virtuózak mint a tavaszi szél, könnyedek, fiatalok, mosolyognak mert ez az életük és erőt adnak a holnaphoz, a holnaputánhoz és az azutánhoz is!
…Egyébként meg szeretek itt, épp itt nálatok dolgozni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése