Csudiszép "képeslapok" közpénzen kiadva...

Egy havilap mellékleteként láttak napvilágot - képeslapként e csodaszép "alkotások". Csemegézzük őket bátran, alkotóját nem akarom nevével idehívni - hisz már most klasszikus...

Falunk legszebb kátyúja

Egyél kolbászt!

Bulcsú fiam a kolbásszal is megküzd...

Tornádó?

Majdnem tornádó előtti állapotban május végén Nyergesen:

Ebből a viharból kiadós csapadék, tojásnagyságú jég potyogott a környékben.

Özönvíz Sárisápon

Ez még egy múlt heti péntek este a ház mellett, langymelegben - meg vízben...

"Víz" major

Pelikán elvtárs a gáton - és megint csak jön a víz. Tátnál már húzós a Duna, a betorkolló patakocskák mára folyóvá duzzadtak és csak jön, jön a zavaros víz. Homokzsákot pakoltak a főút mellé, elterelték a forgalmat, a gáton villannyal ellátott lámpák sorjáznak. Most ez a táti "plázs". Ma már nem esett így egészen idilli a magas vízállás, a napozás és a gátőrök munkája. Ki kell bírni, még ezt a percet, mmég ezt az órát, még ezt a napot - mert kritikus, kritikusabb és legkritikusabb. S csak folyik a koszos, zavaros víz, szúnyogol lepik el a partot - haragosak, lárváik víz alatt. Idén rengetegen lesznek. Már temetni sem lehet, magas a talajvíz. Már élni is aliig lehet, hisz a kertben lépéseink után víz, forrás serken. Alig éltem még, nem láttam efélét.
Csillog a zavaros Duna a műútról, csak egy karnyújtás és a hullámokat símogatom.
De mi még meg vagyunk s reméljük - minden együttérzésünkkel - Edelény messze van...

Újra esik

Elszoktam már az esős tavaszoktól, csapadékos nyárelőktől. Anno diákkoromban májusm vége felé már a Sugovica partján stíröltük a szép lyányokat a langymelegben. Persze, nem most volt hanem amikor én még "kissrácvoltam". De néztük, mert meleg volt, sütött a homokos part, szörpöltük a Torellinél a Szalont és jól kidumáltuk aznapi tanárpukkasztó csínyeinket. Volt, hogy törött lábbal gipszben botladoztam ki oda - szépen lila-fehérre festve, merthát Újpest csak egy van én meg Törőcsik Andris óta odaláncolódtam.
Azóta meg a klímváltozás állott be - vagy egyszerűen jobban kileng az Eötvös-inga és a másik oldalra kerültünk. Szakad, vég nélkül.
A mi utcánkban is magasra tört a talajvíz. Láttam, ahogy szomszédunk a szuterénből - új építésű a lelkem háza - búvárszivattyúval emeli ki a talajvizet. De az csak jön, jön egyre jobban mert hát ha megindul akkor nem állítja meg egyelőre semmi.
Leült a lépcsőre és borostás képét a kialvatlan bánatos barna szemeivel együtt kérges tenyerébe temette... Hol itt az igazság? Mit rontott el? A pinceszigetelést? Azt biztos, de ez már nem segít a bajon, a talajvíz árad mossa a cementet kifelé a betonból aztán majd szárad és morzsalékos lesz az alap.
Ült ez a nagy ember a kicsi lépcsőn, arcával a tenyerében és talán imádkozott? Ments meg Uram minket! Megérdemeljük? S a talajvíz csak szépen csordogál a szuterénbe a falakon keresztül...