Pelikán elvtárs a gáton - és megint csak jön a víz. Tátnál már húzós a Duna, a betorkolló patakocskák mára folyóvá duzzadtak és csak jön, jön a zavaros víz. Homokzsákot pakoltak a főút mellé, elterelték a forgalmat, a gáton villannyal ellátott lámpák sorjáznak. Most ez a táti "plázs". Ma már nem esett így egészen idilli a magas vízállás, a napozás és a gátőrök munkája. Ki kell bírni, még ezt a percet, mmég ezt az órát, még ezt a napot - mert kritikus, kritikusabb és legkritikusabb. S csak folyik a koszos, zavaros víz, szúnyogol lepik el a partot - haragosak, lárváik víz alatt. Idén rengetegen lesznek. Már temetni sem lehet, magas a talajvíz. Már élni is aliig lehet, hisz a kertben lépéseink után víz, forrás serken. Alig éltem még, nem láttam efélét.
Csillog a zavaros Duna a műútról, csak egy karnyújtás és a hullámokat símogatom.
De mi még meg vagyunk s reméljük - minden együttérzésünkkel - Edelény messze van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése