Valahol Oroszországban... Karády Katalin búgó hangja jutott eszembe, s a háborús hátország. Olvasmányaimból ismerhetem csupán e sorsfordító éveket, 43-as januári napokat. Családi legendáriumunk csupán odáig terjed, hogy nagymamám testvére Mihály bácsi sosem tért haza a keleti frontról. Nagypapám négy évet húzott le hadifogolyként Nyizsnij-Tagilban bányában... Az egykori leveleket, iratokat sajnos nem őrizték meg.
2011. január 27. Bajna község Fő tere - valahol Magyarországon, hóban, fagyasztó hidegben. Katonák jönnek, vezényszavak csattannak az estében. Emlékezésre gyűlik a tömeg. Piros parolis, kék parolis, zöld parolis magyar királyi honvédségi uniformisban, óriási hadiméneken huszárok, bajonett, csillogó korhű fegyverek - román alegység (fantasztikus rendben, egyenruhában!!!, fegyelemmel), olasz vadász-"előörs" kalapban, Bundeswehr veteránok (a németek gondolom nem merik fölvenni a "Gott mit uns" katonaszíjat a csukaszürkére...).
A falu vette a lapot - idősek, fiatalok "hoztak még egy embert". Czakó Gábor mondta el gondolatait, Bajna község polgármestere emlékezett. Bajna is több mint nyolcvan emberrel "adózott" a második világégésben és most sem azért kell ünnepelnünk, mert emlékművünk van, hanem mert európai emberként elhunyt szeretteinknek síremléket állítunk. S ha már azoknak a drága katonáknak nem jutott egykoron békés sírhely a fagyos orosz sztyeppén - illő, kötelező kis falujukban közös síremléket állítani is ott emlékezni rájuk.
"Boldogasszony anyánk..." - régi himnuszunk is felcsendült kedves nénik segítségével, még a templomi harang sem bírta szótlanul, este hétkor előbb a nagyobbik, majd a "fiaharang" is hosszasan kongott az időzítő miatt. Talán ha kikapcsolják? De nem! Ennek így kellett történnie. A falu élete egy percre sem állhat meg, emlékezni jöttünk, fejet hajtani - időben, nem megállítani hanem egészséges futását tovább figyelni.
1942-43 tele a Donnál sem lehetett melegebb, tisztességgel álltunk a téli hidegben, a felvonult egységek díszsortüzet adtak és a legvégén a páncéltörő löveg is mordult egyet. Aztán autóriasztók vinnyogtak mint a macska aminek a farkára taposnak.
Egy ünneplővel beszélgettem, ő is nagyon készült erre a napra. Végre így is meg lehet emlékezni katonáinkról, mert nem voltak bűnösök, nem voltak halálba küldött hadsereg. Küzdő, harcos, emberfeletti erővel kitartó egységekről beszélünk, akiket később még újra is szerveznek Kijev körzetében '43 tavaszán.
Hende miniszter úr mint fővédnök végülis nem érkezett meg...nem baj, bizonyára fontos miniszteri munkája nem engedte őt Bajnára. Bár két gyermekem nagyon várta...
Nagy tisztelet a Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrző szekciójának, Jásdi Balázsnak, Pallagi Tibor bajnai polgármesternek ezért az estéért!
...Rendünk kivezényelt őreinek - értsd. a rendőröknek - meg üzenem (különösen a parancsnokaiknak), a Magyar Himnusz éneklése közben pofázni a rendőrnek is illetlenség és ha a doni veterán (80 év fölött) hajadonfőtt szikáran állva-énekelve képes tisztelegni, elvárható a nyikhaj huszonéves közegtől, hogy levegye a szovjet mintájú "usankát" a kobakjáról és ő is egy picit akár még szolgálat közben is velünk, ünneplőkkel legyen!
Bocsáss meg Gellért!
VálaszTörlésDe tedd a szívedre a kezed és gondolkozz el azon, hogy a ma fiataljainak (tisztelet a kivételnek) mit is jelent a Himnusz vagy akár a Nemzeti lobogó.
Függetlenül attól, hogy rendőr avagy sem. Szerinted hány család van ahol a Himnusz az a Himnusz? És folytatom azzal, hogy mindenről lehet ebben az országban megemlékezni, csak a Don, az még mindig Don. Szerencsére egyre többen és többfelé emlékeznek, mert Ők hősök voltak. De a magyarnak nevezett vezetőink azért még mindig inkább a csendet választják. A média alighogy emlékezik, talán a Duna tv, ők minden évben. Reméljük egyszer minden magyar leveszi a sapkáját, lehatja fejét és egy pillanatra azokra gondol akik akkor és ott voltak, meghaltak, megsebesültek, hazajöttek és szégyenkeztek, minden alap nélkül, mert úgy érezték, mert azt éreztették velük fentről.
Szíven csaptál... mit mondjak? Emlékszel mit mondott az ominózus novemberi falugyülin Haracska Feri bá'? Idézte ő is:
VálaszTörlés"Aki a múltját nem becsüli..." A többit inkább kipontozom. Szigeteken élünk. Ezek a piciny szárazulatok még mutatóban vannak de ahogy a felmelegedés zajlik egyszer összeérnek. Remélem előbb mint a felmelegedés.
Ezeknek a vezetőknek toll a fülükbe én akkor is megfogom a kölkeim, hogy ácsibácsi Himnusz! Apátokat figyeljétek!
Amíg Bajna van és szerencsére van több ilyen kaliberű - ha meg felnézel a www.matasz.com oldalra, akkor az egész Doni Emléktúra programja fenn vagyon, s ez már a tizenegyedik... - addig még van remény!
S nem azért kell emlékezni, mert sebeket nyalogatunk, hanem azért mert az őseire minden család emlékezik.
De kétségkívül nehéz. Nem baj! Tépem a szám és mindjárt felteszek egy videót.
Kedves Gellért.
VálaszTörlésJó kis összeállítás.Köszönet érte.
Üdv:Attila
Attila!
VálaszTörlésNem az én részem ebben a döntő, hanem a bajnaiaké és a tartalékosoké. Nézni mindezt felemelő volt, részt venni meg lélekemelő.
...annyit súgott nekem Jásdi Balázs, hogy a román tartalékosok nagyon frankó katonák és kiváló emberek!!! Mer' ugye az a nyamvadt közvélekedés mást mond - de ők megtapasztalták!
Én csak annyit láttam, hogy minden koszorú elhelyezésénél a román katonai tiszteletadás szerint a katonák 90 fokban felemelték fegyvereiket és a ugyanúgy vissza "súlyba", de a tusnak a földhöz kellett érintődnie...
Ehhez gyakorlás kell, ja és mindezt pattogó vezényszóra. Mircea parancsnok mécsest gyújtott hős honvédeink emlékművénél.
Így már teljesebb a beszámolóm.