Sünszervezetben elkövetve...

Igen tekintetes sakktábla ítélőszék! Kedves vezér lép, bástya rosál gyalog üti, susztermatt! Én láttam mindent, amikor a (T)roode (ang. olvasd: rudi) otthagyta a Szabadság téri tévészékháznál - ahol pedig ő volt a kulcsosgyerek és a zárást is rábízták – a birkapásztort és a vele vitatkozó öltönyöst a stúdióban „védjétek meg magatokat”- kiszólással, miközben ostromlott vár benyomását keltette a „zírtévé” nézőinek a volt Tőzsdepalota. Ott állt Józsi rendőr Baranyából egy szál gyakorlóban, pajzsot nem osztottak neki, a lapjárásból kimaradt – mert nem mondta legalább körön kívül, hogy Makaó!

Szóval ott állt hősünk egy szál bottal, míg az állig fölszerelkezett osztagosok két utcával odébb nyugodtan kvaterkáztak a csapatszállítókban, kő-papír-ollót játszottak birodalmi lépegetős ruhában, parancsra várva. Józsi gondolt egy nagyot és megalakította saját testi épségének védelmére a „sünszervezetet”. Összeszedte az összes kis szúrós egérevő állatkát a belvárosban és kiképzést tartott nekik Baló felgyújtott Skodája mellett. Meneteltette őket, masíroztak fel-alá, de a „jobbra átot” egyszerűen nem vette be szegénykék agyacskája.

- Fiúk! Ha azt mondom hogy sün, akkor azonnal egy kupacnak álcázzátok magatokat, be is fordulhattok önmagatokba, a lényeg hogy ezek a tüntetők ne titeket szedjenek szét, hanem inkább az amcsi követség előtti szovjet győzelmi obeliszk márványtábláját feszegessék meg. Úgyis lesz náluk pajszer, de ha nincs majd szerez nekik a háborgó tömeg. Figyelem! Egy-két-há, Sün!

Erre a vezényszóra a sok kis szőrös állatka mind Józsi rendőr köré rendeződött, a szemöldökeiket jól összehúzták, tán még fujjoltak is egyet, aztán gombócokká változtak és a sok-sok kis tüske összeért, így a gombócvár nem esett szét. Valódi sünsejtszervezet állt össze az ostromlott vár előtt méter magasságban. Józsi rendőr pipára gyújtott a gombóc tetején, néha kiköpött egyet-egyet – rossz dohányt adtak már megin’ a kantinban, káromkodott is csendben.

Eközben a téren már a vízágyúból is kifogyott a hákettőó, mert a „vízéreket” (merthogy tüzéreknek mégsem nevezhetem a vízágyúsokat) nem látták el drága vezíreik földi támogatással, csőkígyóval a tűzcsaptól, így a bukósisakos egyenruhásokat trikolórba öltözött „suhancok” menekítették ki a lángoló(!) vízvetőből. Ez így teljes képzavar, de tessék visszagondolni kétezerhatra…

Ugye tudják követni a bűnös sünszervezetről szóló exkluzív beszámolóm? Bevallom, nekem már nehezemre esik.

Napi hír, hogy a kétezerhatos „sajnálatos” őszi események miatt (az akkori hatósági túlkapásokat a kócos "philosopha" ejrópai sajt-tájékoztatón a trappistákra akarta kenni, szegény elfelejtette nem a kenhető és meghámozott mackósajtot tartja a kezében) elővette a „főszügyészség” Józsi közrendőrt, merthogy haragudott az őrá rosszakat kiabálókra és még a pipáját is hozzájuk vágta. Józsit sünszervezetben elkövetett atrocitásokért most felelősségre vonják, míg parancsnokai, a mára kiszuperált nyugdíjas főfakabátok megalakították legújabb káeftéjüket és koccintottak reá a Szüzek-szigetén.

Józsi az ötödik kisfröccs után sem érti, miért ő lett az elsőszámú közellenség? Azon a délutánon bejött a laktanyába valami nagykutya piros tábornoki szövetgatyában dülöngélve (merthogy a hétvégi telekről, az ágyásásás kellős közepéből ugrasztották vidékről a fővárosba), rögtönzött állományeligazításon dohogta előttük: „az utcán gengszterek, gonosz rendzavarók, futballhuligánok garázdálkodnak, elvárom tőletek fiúk, hogy ne bánjatok velük kesztyűs kézzel”.

S most szegény sünjeivel együtt mehet valami kényelmetlen párna nélküli padra, mikrofont dugnak az orra alá és a hamistanúzás büntetésével szegezik menten oda. Most kenjen minden szemkilövést, bordatörést, ujjcsavarást, gumibotozást, gyorskötözőt hűséges sünjeire vagy a trappistákra? Ő fizeti meg a révészt, mikor a Styx folyón mások keltek át? Elgondolta, ahogy csörög a vasgolyó a lábán és monoton járja köreit a fogház acélhálós udvarán vagy Süsü mellé kiviszik követ törni a bányába.

Inkább ivott még egy kisfröccsöt és tejet öntött a kis sün tányérkájába a fenyőfa alatt…

Világgazdasági válság esetén

A gazdasági elemzők, "ellemzők" és ellenzők 2008 óta azt szajkózzák, hogy a mostani gazdasági mélyrepülés a '30-as évek depresszióját idézi. Rossz a helyzet, indult a Wall Street-en megint, bedőlt a másodlagos hitelpiac, telepumpálták a nemzeti kormányok a multi bankok zsebét újabb költségvetési tőkével. Jól megsarcolva az agyonnyomorgatott kelet-közép-európai embereket. Szárnyal a svájci frank árfolyama - ettől ismét magyarok sokasága kap agyérgörcsöt. Piros a fejünk mint a szegedi őrölt paprika, kapkodunk a kamatlábak után és a műlábakat csatoljuk fel - rohanunk a bankba a hitelből vásárolt lízinges Hycomattal. A sok sokkoló hír hallatán, s amit magunk is a bőrünkön érzünk, illetve már alig - lenyúzták azt is, eljött a tavasz,  nőnek a hóvirágok és le ne tépje senki mert 4 év jár érte kurtavason.

Tegnap a tavaszi nap erős sugarai lecsaltak a Dunának a partjára. József Attilát nem vittem magammal, pedig gondolkodtam - Petőfi Tiszáját inkább a táskám mélyére süllyesztettem. Sétáltam. Sárból ki, sárba be, kavicsokra rá és előttem a látóhatár. Szép, nyugtató, bár hűvös szellő borzolta a zakóm hajtókáját, fiatalok lépdeltek suliból hazafelé a magasparton őket néztem.

Aztán a víz felé néztem, "zummoltam", egyszer-kétszer, messzire láttam, többet akartam kihozni a látványból. De valami halk pittyegés verte föl a hagyományos vízparti csendet. A parton két fiatal teremtés oda-vissza kaszál egy eszközzel, egyikük kezében lekerekített szegélyű "kőmíjes" kanállal a koszos sódert, hordalékot turizta. Rakatolták a kicsi kupacokat, fölötte húzogatták a detektort.

Aranyra mentek, régi pénzeket már találtak, bombagyutacs szintén előkerült az iszapos sárból (kemény harcok színtere volt e Dunapart - 1945 januárjában Gille parancsnok Wiking-páncélosai itt keltek át a folyón), a nemesfém még meghúzódott az alsóbb régiókban.
Kitartóan túrtak a kincsvadászok, kocarégészek - folyamatosan figyelték a műszert amely a talaj denzitása alapján prüntyögött, hol halkabban mondjuk bádogdarabkára, hol meg hangosabban és szaggatottan ha keményebb fémmel találta szembe magát a sugár.
Közel mentem hozzájuk, mondom fotó szemből? Á, azt nem lehet. Nézegettem őket, újra rákérdeztem - dizájnfotót kedves hölgyek? Elhárítottak, finoman, kedvesen.

Sebaj! Akkor álljon itt ez a fotó és egy megoldási javaslat világgazdasági krach esetére, leleményes ember a magyar, csak 250 papír egy fémkereső detektor különböző kereső fejekkel. Szinte ajándék érte. S amíg az ember a levegőn a nemesfémeket kutatja, a jó levegőt szívogatja és nem a bűzös városi panelban edzi a szemeit a tévé előtt.

Aranyásók Alaszkában...

Útkereső

Kedves, drága és nagyon szeretett Állami Közútkezelő Non-profit Káháté!
Azért fordulok így a saját blogoldalamon keresztül őszinte és alázatos szívvel Önökhöz tisztelt útrendfenntartó kátyúzós sárga autós és ruhás őrangyalokhoz, mert már csak Önökben van utolsó szalmaszálas vígaszom. Képzeljék el megyek, csak megyek - közlekedek az úton és egyszer csak hipp-hopp vagy hupsz, elfogyott alólam az úttest. Nem is alólam, nem lóval járok - vasdobozzal, ördögszekérrel, piff-pöff-puff gép hajtánnyal rovom a kilómétereket. Naponta dolgozni járok, így nemesítem a lelkem és fizetem adósságaimat.

De lám, már nem úton járok, hanem gidres-gödrös talán valami fekete darabos aszfaltos valamivel spékelt szórikált makadám útnak nem nevezhető tengelytörőn. Megállok, ugrálok rajt', lehet hogy dimenziót váltottam és ez már valamelyik bolygó a Naprendszerben. Csak nem vettem észre, elgondolkodtam, simán a fénysebességgel rakéta fokozatban átléptem. Lehet, meglehet - ebben a zűrös líbiai helyzetben már minden megeshet...

Aztán eszméltem, megcsípett egy döglött légy vagy egy őszről renegálódott szúnyog. Hé, Ebszőnynél vagy testvér - Magyarország Komárom-Esztergom megye. Esküszöm olyan volt mintha a Holdon járkáltam volna a fényképezőgéppel.