Kedves, drága és nagyon szeretett Állami Közútkezelő Non-profit Káháté!
Azért fordulok így a saját blogoldalamon keresztül őszinte és alázatos szívvel Önökhöz tisztelt útrendfenntartó kátyúzós sárga autós és ruhás őrangyalokhoz, mert már csak Önökben van utolsó szalmaszálas vígaszom. Képzeljék el megyek, csak megyek - közlekedek az úton és egyszer csak hipp-hopp vagy hupsz, elfogyott alólam az úttest. Nem is alólam, nem lóval járok - vasdobozzal, ördögszekérrel, piff-pöff-puff gép hajtánnyal rovom a kilómétereket. Naponta dolgozni járok, így nemesítem a lelkem és fizetem adósságaimat.
De lám, már nem úton járok, hanem gidres-gödrös talán valami fekete darabos aszfaltos valamivel spékelt szórikált makadám útnak nem nevezhető tengelytörőn. Megállok, ugrálok rajt', lehet hogy dimenziót váltottam és ez már valamelyik bolygó a Naprendszerben. Csak nem vettem észre, elgondolkodtam, simán a fénysebességgel rakéta fokozatban átléptem. Lehet, meglehet - ebben a zűrös líbiai helyzetben már minden megeshet...
Aztán eszméltem, megcsípett egy döglött légy vagy egy őszről renegálódott szúnyog. Hé, Ebszőnynél vagy testvér - Magyarország Komárom-Esztergom megye. Esküszöm olyan volt mintha a Holdon járkáltam volna a fényképezőgéppel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése