Öntömjén

Ha rákattintasz nagyíthatsz, az írás megjelent: 24ÓRA 2011. április 20.

A végtelenben

A sínek közt baktattam. Nem Szárszón, csak úgy, tavasz volt - az első olyan nap amikor egy szál ingben, pulcsiban ki mertem merészkedni tíz percnél hosszabb időre a szabadba. A tíz percből óra lett, tele volt a fejem, lötyögött benne minden, káosz volt a köbön - üvölteni mégsem akartam. Nem úgy neveltek. Uralkodj magadon, de erőt csak kellett meríteni. Dé vitamin hiányomat a Nappal pótoltattam, legyalogoltam a Duna partjára, oda ahol a kis piros vicinális újra járkál oda-vissza. A síneket néztem, előbb felülről aztán lementem békába. Lehasaltam a vasra. Még a fülem is rátapasztottam mint öreg indián, honnan jöhet a szerelvény. De ez nem a Vadnyugat - itt az orosz motorosnak nincs olyan hangja. Mászkáltam inkább rajta, talpfáról-talpfára és mereven a sínpárra figyeltem.
Ezek találkoznak valahol? Mármint a két "végtelenített" vas. S ha találkoznak, akkor hol? S ha elérek a feléig, majd annak is a feléig és annak is a feléig és így tovább akkor sosem jutok el "A" pontból a "B"-be? Mert mindig csak feleződik a távolság és a templomtorony bár közelebb lesz, de sosem érhetem el.

A síneket figyeltem, valahol találkoznak a végtelenben? Valahol ez a merev távolságtartás, "elutasítás", abszolút párhuzam oldódik? Valahol a végtelenben, ott ahol a két sínpárból csak egy pont látszik, a templom tornyán túl, a harangzúgás felett, a tér-idő-galaxis komáromi egén a fémek a pályaudvaron véget érnek.

A végtelenben. Ott leszek én is, ahol a párhuzamok és a vasak merev, párhuzamossága, egymás elutasítása elolvad. Mert addig csak egymás mellett futnak, bár tudnak egymásról - nem közelednek (dilatáció, tűréshatáron belül).

Nem lettem vasutas. Nem bírom a merev pályatartást, nálam a vasak a végtelenben egyesülnek.

Új választás! Egy valódi médiahekk...

Nem kormányzati dezinformátorom (ja, az egyik srác a képről), nem mondta el nekem - a postafiókjáról szájról olvastam - hogy új választásokat írnak ki, mert 1947-ben a kékcédulást a félcédulások szépen elpancsolták. Most az alkotmányozó géemkások kimondták, innentől kezdve minden nem jogfolytonos, nincs visszahelyezve a törvényes rend a megfelelő keretek közé hiába mentek ki az oroszok Csapnál 1991-ben. Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.

Kikönyörögték a helytartótanácstól, hogy azonnal engedjék ki Táncsicsot, adják el a börtöne épületét, igyanak egy stampedli páleszt kilenc óra előtt sumákban Rozi nénjénél szesztilalom idején és ott a dülleszkedőnél megalakították már a második kör után Polgári Öntevékeny Csoportjukat.

Elérhetőségük a képen - azér' jó kis pesti háttéremberek a fiúk. Úgyhogy hajrá, mert nem elindult el a választási kampány, mert nem írta ki az államelnök a voksolást, kopogtatni is csak a végrehajtók jönnek nemsoká...

Jegyezzük meg jól arcukat.

Zöldségeskertem

Egyszer megróttak amiatt. hogy nagyon furmányosan fogalmazok - egyszerűen gondolatsoraim érthetetlenek, meg "leszólom" a kétkezi munkát, amellyel értéket, megélhetést teremt magának az egyes ember.
Akkor álljon  itt két fotó, a kétkezi munkáról - ráadásul még nem is végeztem vele, szóval a mi kis zöldséges kertünk így készül. Tavaly ősszel nem vitt rá a lélek, időm meg nem akadt a napi huszonnégyekből - így a tavaszi ásás maradt hátra. Jó tarackosan, szálazva, szinte rostálva, tyúkhúrosan éles ásóval. Majd a nejem "elgereblézi". Krumplit már vetnem kellett volna, április 4-e el is szaladt mellettem, ami régről a hagyományos burgonyaveteményezési határnap (nálunk szülőfalumban a boldog emlékű felszabadulás napi felvonulás után a parasztok usgyí' hazamentek a háztájiba vetegetni délután).

De ni! Az meg a mi lóganédombunk, Karcsi bácsi kínált meg vele, mindjárt két kocsival kértem az áldásból. A lótrágya tiszta, kiváló talajerőpótló ennek a sárisápi "márgás" (meg a fene tudja milyen) földnek. Még a trágyát is magam dobom szét, óh de ez már skandallum!
Gondozom, évente felásom, az itt termelt tavalyi biokrumplit - merthogy csak a bogarak látták, vegyszer nem - március elejéig fogyaszthattuk. Jutott belőle édesanyámnak is.

Így szólom én le a kétkezi munkát, más "gürcölködését" a veteményesben, esetleg a Nagykőrösi úton a terményekkel. Szüleimtől a föld szeretetét, tiszteletét kaptam - falusi kölyöknek neveltek.
Családos apaként kertet ások, feleségem már a rajnai borsót belé is vetette - nem hagy nekem helyt a krumpliveteményemnek...
Én támogatom a "hazait", amit lehetőségem enged megtermelem.

Vájt fül

Családom rajtam kívüli része "pregraduális" képzésben otthon - feleségem vezényletével - angol nyelvet tanul. Nem az amerikait, hanem Shakespeare nyelvét azaz a brit angolt. Élvezik a gyermekek, nagyjából tudásuk pár hét után a száz felismert, megtanult kifejezést öleli fel.
A színeknél tartottak amikor a "fehéret" tanulták. A fekete az black, csont nélkül a fejükbe ment - már összekapcsolták black cat, black dog, black sheep...
S jött az ominózus fehér. Most leírom fonetikusan: "vájt ket, vájt dog, vájt síp, vájt sznó" stb. Nagyobbik fiamra nézek, mondjál még egy szókapcsolatot fehérrel! S mondott: "VÁJT FÜL" S itt kitört belőlem a nevetés.