Kilencven évvel ezelőtt szinte napra pontosan kezdődött meg a nyugat-magyarországi felkelés. Emlékszik még erre valaki? Igen, emlékezünk erre. Sopron, Lajtabánság, Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Gyula, Gömbös Gyula - a szocialistának nevezett negyven év mumusai. Nevek, kísértetek - szinte kimondani sem lehetett őket, ha nem biggyesztett elé a közlő valami fertelmes jelzőt, vagy annyit hogy büdös volt valamelyikük lába...
A képet figyeljék, az arcokat, az elszánt fiús, férfiús tekinteteket. Mindez anyagi, szellemi, fizikai erőt morzsoló világháború után. Koncepciótlan, hagymázas wilson-i elvekkel töltekező "népkormány", majd vöröslő proletárdiktatúra után Sopronban és környékén, helyben - lokálisan csoda történt. Vagy nem is csoda, hanem pusztán hazaszeretet, kiállás, honvédelem. Honvédelem fegyverrel és szellemmel, találékonysággal, ügyességgel.
Emlékeznek a kilencvenes évekre? Jugoszlávia szétbomlása alatt-után nagyjából-egészéből a szlovén és horvát területvédelmi egységek valami hasonlót tettek az agresszorokkal szemben. Megvédték, kiharcolták a függetlenségüket, tettek a nagyhatalmi tervekre - azért mert helyben dől el minden.
S az eredmény? Van két független szomszédos állam, európai ország békében velünk.
Van nekünk is Sopronunk és Ágfalvánk és Brennbergbányánk. Civitas fidelissima. A leghűségesebb város.
A huszadiknak nevezett század okításakor tendenciózusan csak és kizárólag a vesztes ütközetekről, vérzivatarokról tanulhattam kezdetben. Kicsiknek kell lennünk, mert mi mindig vesztünk. Igaz? Nem igaz!
1921-ben (is), amikor a legnagyobb volt a baj megszületett az összefogás. Lokálisan, ott. S jöttek hazafiak más városokból, fegyverek kerültek elő és háborús bosnyák veteránok álltak a géppuska mögé. Lett ember, technika és lelkesedés - s lett népszavazás, s az 1910-es népszámlálás szerint német többségű Sopron és közvetlen környéke Magyarországot választotta. Miért, Mi a magyar? Ez a magyar!
Lehet bármilyen unió, bármilyen páneurópai piknik, sógorság, komaság, közös dinasztia, császári-királyság. Mi a magyar? Ez a magyar!
Hódolat a felkelőknek, honmentőknek, diákoknak, csendőröknek, polgároknak.
Forrás és lényeg itt:
http://tortenelemportal.hu/2009/09/az-1921-es-nyugat-magyarorszagi-felkeles/
Emlékeznek a kilencvenes évekre? Jugoszlávia szétbomlása alatt-után nagyjából-egészéből a szlovén és horvát területvédelmi egységek valami hasonlót tettek az agresszorokkal szemben. Megvédték, kiharcolták a függetlenségüket, tettek a nagyhatalmi tervekre - azért mert helyben dől el minden.
S az eredmény? Van két független szomszédos állam, európai ország békében velünk.
Van nekünk is Sopronunk és Ágfalvánk és Brennbergbányánk. Civitas fidelissima. A leghűségesebb város.
A huszadiknak nevezett század okításakor tendenciózusan csak és kizárólag a vesztes ütközetekről, vérzivatarokról tanulhattam kezdetben. Kicsiknek kell lennünk, mert mi mindig vesztünk. Igaz? Nem igaz!
1921-ben (is), amikor a legnagyobb volt a baj megszületett az összefogás. Lokálisan, ott. S jöttek hazafiak más városokból, fegyverek kerültek elő és háborús bosnyák veteránok álltak a géppuska mögé. Lett ember, technika és lelkesedés - s lett népszavazás, s az 1910-es népszámlálás szerint német többségű Sopron és közvetlen környéke Magyarországot választotta. Miért, Mi a magyar? Ez a magyar!
Hódolat a felkelőknek, honmentőknek, diákoknak, csendőröknek, polgároknak.
Forrás és lényeg itt:
http://tortenelemportal.hu/2009/09/az-1921-es-nyugat-magyarorszagi-felkeles/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése