Egy moslékzabáló levele

illusztráció

Egy nyílt levelet amelyet nem egy külföldi médiumból kívánok idefröcsögni oltári bátran, mondjuk illik megszólítással kezdeni. Mondjuk így: Kedves Moslékzabáló Fele- és Negyedbarátaim!
De ez bunkóság, mert előfordul, csak én vettem magamra a kossuthdíjas? (sic!) író önmagából kibuggyantott becsmérlését, így aztán minden kedves olvasót - azt az összes tízet - jól megsértem és bírálatok özönét indítom magam ellen.
Ezt mégis vállalnom kell.
Majd utána jól megmagyarázom - hogy ez az a sohse' volt írói munkásságom terméke, átvitt, képletes, mi több, hát csokorba kötött szóvirágokkal (büdöskékkel) van körbekötve. Na, így már zabálható nem? Nem kecskék vagytok? Nem, nem. Moslékzabálók.
Más nem is lehetek, mert nem vagyok kertművelő és nem írogatok valami újvilági népeknek a szócsövének ékes magyarsággal, nem vikszolom otthon a tisztes koromra kapott plakettet és fővárosi "díszbolgári" czímet. Úgyis következmények nélküli ez az ország, belerúghatok a moslékzabálókba mint a részeg kondás.
Neki szabad, neki ezt is lehet - gombnyomásra gyűlölködhet, szépkorúként neki ehhez is joga, affinitása van - persze a kossuthdíj (ezek után csupa kisbetűvel) szidolozása közepette. Megszolgálta, a moslékzabálók országától kapta, ahol idegennek érzi magát, úgyhogy a díjjal együtt úgy elbújt, hogy a díjjal járó moslékzabálós pénzt is alig tudta elkölteni.

Magyar vagyok, nem lehetek más, tehát genetikailag az ő értékrendje szerint moslékzabló, 37 évesen a holokauszt utolsó okozója. Azon gondolkodom, hogy akkor, amikor elesett embertársaimat meghívom egy-egy kulturális programra tiszteletjeggyel és színházi estre, akkor lehetek a legnagyobb moslék amikor tömeget terelek egybe, mikor ezeket a moslékzabálókat mind vihetném a rámpára is. Nem?

Mert csak magyar vagyok és moslékzabáló, mert itthon vagyok bármilyen nehéz így 37 évesen, míg aki engem moslékzabálónak nevez - a tiszteskorúnak és kossuthdíjasnak semmi felelőssége nem lehet az ország mostani állapotáért. Ő megmondta, gombnyomásra kiokádta, nuku felelősség, neki ezt is szabad, nekem meg el kell viselnem nem?

Mivel csak egy moslékzabáló közalkalmazott vagyok és komolyan gondolom a munkámat, még hivatásomnak is nevezem - hát persze, mert mocskos moslékzabáló  vagyok. Én mint moslékzabáló még Kornis Mihályt is meghívtam a kultúrházunkba, persze a moslék mellé kell finom üde zöldség Kornis képében is nem?

Büszke vagyok arra, hogy moslékzabálónak tartasz engem kedves kertművelő és a moslékgyártásomból származó moslékadómból Téged jól kistafíroztunk. Értékeld, de ne köszönd meg. Most már nem szívesen adózok Neked, de ez legyen az én gondom.

Szolgáld eszement rögeszméd, nem sok közöm van hozzád, szánlak, nem sajnállak - mint ahogy Te is engem moslékabálónak tartasz - megvetsz. Fröcsögjél az újvilági lapokban rólunk - ennyit tudsz, ennyi vagy, remélem Nobel-díjat is kapsz. Aki ilyen karakán jó kiállású annak már csak ez hiányzik.

Elképzelem, amikor írásod körmölted, kéjes örömmel ízlelgetted: moslékzabálók... Ezen eltűnődtél, tán szivart is gyújtottál, felhívtad egy nem moslékzabáló haverod, hogy megkérdezd, neked hogy ízlik? Már nem a moslék, hanem az hogy moslékzabálónak neveztem a magyarokat. Még egy kis genetikát is dobtál hozzá, szimpla rasszista duma, de ezt úgyis megmagyarázod. A díjaidat mutogasd, vedd föl értük a járandóságot, éljél a jogdíjaidból, nyugdíjadból amit a napi moslékzabálók napi adóbevételeiből utal neked a magyar állam.

Most megyek, eszek egy kis moslékot vacsorára, röfögök minden kanálnál...