ajándék (főnév)
1. Ingyen adott tárgy; viszonzás elvárása nélkül átadott érték, amelyet szívességből, kedveskedésből, vagy egy alkalom emlékezetessé tétele céljából jó szándékkal adományozunk másnak.
A névnapi ajándék egy csokor rózsa volt. A tűzijáték a város ajándéka volt az évfordulón.
2. Nagyon olcsón vett áru.
Ez a cipő kész ajándék, hisz olcsó is volt és ráadásul még divatos is. - Csak nem ajándékba akarja ezt a kabátot? - kérdezte az árus a vásáron az alkudozni akaró vevőt.
3. Átvitt értelemben, választékos: Örvendetes alkalom; szerencsés kimenetelű nem várt cselekedet, nem várt hasznot hozó esemény.
- Micsoda kedves ajándék tőled, hogy meglátogattál! - kiáltott fel a vidéken élő apa, mikor a fia hosszú idő után betoppant hozzá. Az ég ajándéka az aszály utáni bőséges esőzés.
4. Átvitt értelemben, népies: Újszülött gyermek.
- Te kis ajándék! - kiáltott fel az apa, mikor először vette kézbe kisfiát.
Eredet [ajándék < ómagyar: ajándék < ősmagyar: ajgin (felkínálás) < dravida: iyal (ajándék, adomány) < idal (ad)]
Húsz éve érettségiztem. Jó, nem jó, régen volt, igaz volt - szép volt. A középiskolai éveim az egyik legcsodálatosabb déli magyar városka technikumában teltek. Élményekkel, olyan percekkel, órákkal és napokkal amiket nem lehet elfeledni.
Barátaimmal úgy nőttünk ott föl, hogy minden héten vártuk a vasárnapot amikor újra Baján lehetünk és a kis ütött-kopott öreg kollégium alagsori szobájában röhöghetünk egymással, egymáson meg másokon.
Aztán felnőttek lettünk, na nem egyszerre kinek-kinek kellett húsz év és múlt héten kerek évfordulóra gyűltünk össze régi iskolánkban, osztályfőnökeinkkel, osztálytársainkkal.
A forgatókönyv ismerős, mondj magadról öt-tíz mondatot, hogy ne a vacsora alatt kelljen az üvegek és tányérok csörömpölése közben kiselőadást tartani. Ha a protokoll így kívánja, ám legyen.
Az élettörténetek sora elhúzódott, így már a vége felé kissé kurtára sikerültek a bio-k, a nagy melegben lankadt a figyelem, volt aki az okostelefonjával játszott, más meg a forróságtól szenvedett.
Szervezőnk a bűbáj tünemény lány szépen elmondta, hogy hát áldozatot is kell ám hozni a haza oltárán a mai napért, mert a kaja az nagyjából 2000 forint, 4000 meg az ajándék.
Ajándék????
Ó! Ez igen csettintettem, még ajándékot is kapok - na jól van - megveszem magamnak, de hát ez a figyelmesség (?). Szép sorban kipengette a sokadalom a fejenkénti hatezreket ott helyben - lábon vettük a jószágot, melyből mondom négyezer a saját ajándéka volt és irányt vettünk a szigetre az étterembe. Szépen, kicsit zsúfolva terített asztal rajta minden szék előtt a terítékek mellett furnérhenger bortartó, az iskola emblémájával díszítve.
Boldog örömmel kapkodja az ember, de furán könnyű. Akkor bontsuk ki. Égetett, sárgított papírlapokon a fészbukkra - általam is ingyen szkennelt - fotók elég hanyag eleganciával elhelyezve, sablonos versikékkel. Lehet, hogy ez fényképalbum? S mindezt ajándékba, négyezerért?
Közben itthon felékesítettem a magam dobozát a Dúzs-pincészet szekszárdi itókájával íme:
A 0,75-ös üveg tutira elfér benne. Jó utat - jól mutat. Így tettem föl a szekrény tetejére, a bor nemtom' kibírja-e a húsz évet, a furnérdoboz talán...
Szóval csak a rend kedvéért. Pikk-pakk, precízen és pontosan, határozottan a kedves bűbájtünemény osztálytárs leszervezte a napot mint helyi. Óriási öröm öntötte el szívemet, gondoltam neki is fontos volt ez a nap, átérezhette lényegét, megérthette a pillanatok nagyszerűségét. Azt, hogy nekem, nekünk ünnep Bajára menni. Nekem ajándék az osztálytársakkal, osztályfőnökökkel való találkozás és egy-két pohár nedű elfogyasztása. A szervezés egész odáig tökéletes, amíg a hatezreket nem az orrunk előtt számolták piaci kofa módjára, de még az is belefér, hisz több mint százharmincezret kellett kisebb címletekben bezacskózni.
Csak az ajándéknál képedtem el, mert a saját szkennelt képemet viszont láthattam pénzért közepes minőségben, a kommersz italos hengerben - potom négyezerért.
Az ajándék lényege veszett el azzal, hogy kifizettük - de jó legyen mégsem várhatjuk el, hogy huszonpár embert megajándékozzon valaki furnéros italos hengerekkel és nyomtatóval előállított fényképalbummal (?), csak ezért a negyede lett volna megfelelő. Mert az ár-értékarány aranyháromszög persze mindenkiben ott munkál. Csak nem mondja, mosolyogva elfordul.
Szerintem a szerepek keveredtek össze, szombaton barátok közé ment és nem üzletelni, profitot hajszolni. A varázslat megszűnt és a bűbájtünemény szervező nálam feltétlen tisztelete mellé cinikus kacsintás lépett. Nem tudott felülemelkedni a materialitáson - s a matériába lépett ezáltal...
Így aztán lehúzva érzem magam, kicsit tán még becsapottnak is - s csalatkoztam álmaimban. Persze, az csak egy álom volt - azért volt hogy ne teljesüljön. Várhatok húsz évet az elégtételre.
Utóirat: a bordoboz forgalmazója 2500-ért adja a hengert, tanulság : drága volt bele a papír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése