Havi százhatvanezer tisztán...

kép forrása: http://ecopedia.hu/penz

Egy kedves ismerősöm  a szociális osztályon dolgozik, naponta találkozik valódi emberi tragédiákkal - számunkra elképzelhetetlen helyzetekkel. Az élet óriási rendező, így aztán a nyomornak és kilátástalanságnak ezer és ezerféle vetületei kerülnek nála terítékre és aztán az aktákba óránként.
Néha viccesen bekopogok hozzá, de előtte már a folyosón is jó hangosan alkalmi árusként jó kis pamutzoknit vagy tigrismintás tangabugyit árulok, meg alig használt harisnyát, vagy ami épp akkor az eszembe jut. Lényeg a lényeg, kopogok ajtaján ebédszünetben:
- Hát 'kezicsókkolom, egy kicsike segíjjj kellene, hát éhessek' a gyerökök, 'élfogyott tél vígire' a tüzellő...

Ismerős meglát, kapásból mondja, fel sem nézve a számítógép és a tornyosuló aktákból, hogy NINCS SEGÉLY, tessék talán fogadónapon jönni.

Múltkorában azt mondja, no várjál csak, ülj le, elmondok egy történetet.
Bejött hozzá egy ügyfél - már máskor is volt - hogy hát neki most rendkívüli szociális kellene.
- Hát munkanélkülinek tetszik lenni éppen?
- Munkanélküli? Ja! Ja, igen munkanélküli.
- Mióta nincs állása? Tetszett már járni az állami foglalkoztatási szolgálatnál (leánynevén munkaügyi központ)?
- Munkanélkülibe? Az hol is van?
- Tudja, ott Esztergomban (utca, házszám).
- Hol? Ja, igen persze, hogyne jártam.
- Szóval nincs állása, akkor miből él?
- Hát nincs állásom és egy kis segély jó lenne most. Élek, élünk, hát nehezen.
- Na de akkor álláskeresési támogatást csak tetszik kapni ugye?
- Álláskeresésit? Mennyi az? Ja azt nem, aztat én nem kapok.
- Regisztrált? Bejelentkezett? Keres munkahelyet?
- Munkahelyet? Persze, de inkább pénzt akarok keresni hogy eltartsam a családot.
- Rendben, de akkor miből van jövedelme?
- Jövedelmem az nincs.
-  Na de akkor mégis honnan van 'lóvéja?
- Ja lóvé! Hát alkalmi munkákból!
- Ezt kérdeztem az előbb is, honnan van pénze?
- Itt-ott dolgozgatok.
- Akkor ebből az "itt-ott-ból" havonta mennyi jön össze ha szabad kérdeznem? - az ügyintéző közben már megnyitotta az űrlapot és élesítette a rendszert, felveszi ügyiratba esetleg rendkívüli ellátásra.
- Mennyi? Á, kevés.
- Mennyi az a  kevés, de őszintén.
- Hát úgy havi százhatvanezer azért mindig megvan.
Ügyintéző hősnőnk levette az olvasószemüveget, a számítógépklaviatúrát messzebb tolta, a lapmonitort is félretolta és ügyfelünk arcába tekintett mosolyogva - de komolyan mondta:
- Akkor tessék sokáig ilyen alkalmi munkákat vállalni, nem adhatok segélyt.
- Na jó, de egy próbát  azért megért nem?
- Egy próbát... Idefigyeljen. - de ekkor már szinte kacagott ismerősöm, miként az ügyfél is. Köszönt és elnézést kért, majd kiment. Ismerősöm a szoc. osztályon kikapcsolta a számítógépet és kiment egyet sétálni az udvarra. Nevetett és sírt egyszerre önmagán, de az ügyfélen is.