Mammonica

Tegnap érdekes telefonhívást kaptam. Ikszypszilon hívott, hogy kedves - valós - közös ismerősünk ajánlott engemet és van-e pár percem a számára. Na jó, legyen! Annyira jólnevelt vagyok, hogy az már szinte elképesztő.

Befektetési aranyat kínált nekem, merthogy a papírpénz és részvény az smafu és elinflálódik, de az arany az arany az már ötezer éve értékálló.

Magamban röhögtem és azonnal zártam az agyam. Egyszerűen nem érdekel a legújabb világmegváltó értékálló ötlet. Mert persze ez nem az. Nagyon egyszerű kérdés, ha már nekem kínálnak frankó értékálló befektetési aranyat akkor vagy nagyon sok van a piacon, vagy egy újabb pénzlenyúlásnak lehetnék tanúja. Mármint engem pénzlenyúlásnak.

Nincsenek világmegváltó közgazdasági receptek a családi adósságok konszolidálására, közalkalmazottként frankón be tudok fektetni - hahaha - aranyba.

De válaszoltam az ipsének, mi van ha én más síkon mozgok mint ő és nálam a föld az érték. Erre azt mondta azt nehéz pénzzé tenni ha szükséges. De miért akarnám értéktelen inflációs pénzzé tenni a nehezen megszerzett aranyam?

Annyira jó ez az ötlet és annyira nem érti a díler hogy én erre nem harapok és gondolom nem veszek föl azonnal újabb inflációs hitelt arany vásárlására, mondjuk épp a partnerpénzintézetüktől? Én sem értem.

Illetve dehogynem. Ez a legújabb pénzlenyúlás, gusztustalan mert az aranyhoz mindenkinek van pozitív képzete, legalább egy karikagyűrű képében. Az aranykorra vágyunk ebből a földi vaspokolból.

És erre is vannak ügynökök, akik a telefonban haláli becsületesek - nem feltételezem hogy nem az - de már annyiszor hallottam hogy ebből már nem kérek. Értékem a család, a termőföld, a termény ami a földből sarjad.