2010. december 8., szerda
A kő marad...
Egy barátommal a mai napon "a napi diskurzust" folytattuk. Nem különóra mert ahhoz én kevés vagyok mint a mackósajtban... Diák, még középiskolás, de képzelje el az olvasó: GONDOLKODIK! Sok felnőttnek az összeadás 100-as nagyságrendben már nem megy. Értelmi villongást a napi mókuskerék nem engedélyez.
E barátom felvetette, miért nincs a magyar irodalom tankönyvekben Wass Albertről egy "bejegyzés" sem?
Nem válaszolhattam, mondta ő helyettem is. Én csak hozzátettem.
Mert nem "píszi" (értsd: political correct), még mindig jogtalanul háborús bűnös(?) és 1995-ben nem kaphatott magyar állampolgárságot.
Mert magyar, mert erdélyi, mert vátesz és arról beszél amiről nem lehetett. Hazaszeretetről, odatartozásról, szellemi honvédelemről.
Ragozhatnám, de ő többet tud erről mondani. Így a blogon keresztül is kérem, saját szavaival - ékesebben mondja el, miért hiányzik neki Wass Albert a tankönyvből! Köszönöm neki hogy ráirányította Wass Albertre a figyelmem, és esetleg köszönöm az iskolának is családjának, ahol erről megemlékeztek.
Ha meg önmagától talált rá az erdélyi géniuszra - akkor Mikuláshoz közel - szaloncukrot (vagy a Funtinelli boszorkányokat) neki!
2010. december 1., szerda
Lectori salutem!
De ez most kimondottan Bélának szól! Az a nem várt, ámde bizsergető érzés kerített hatalmába, amit egy másik blogoldal véleményírójától olvastam. E személy Béla. Ő már most fogalom és aki überelni akarja, annak most azonnal - de legalább két másodpercen belül - kell a kedvencek közé választani, aztán újabb villanásnyi idővel kezdőlappá előléptetni e blogoldalt. Béla mindezeket megtette, "Stirlic" is tudta a Tavasz tizenkét pillanatában. Béla fogalom, ötcsillagos minőség. Ja és jól megírtam neki, hogy témákat is vessen föl, legyen miről karcolgatni. Mer' ő meg kikötötte, hogy mindennapra valami "nóvummal" kell jelentkeznem.
Szép kis alku...
Bélának külön helye is van és fotót is kértem tőle - hátha küld. Most itt várok, Godot-ra várok.
A képet meg küldöm minden vadásznak. Rajt' vagyon a céltábla, csak ki kell nyomtatni, darts-hoz, légpistához, kispuskához, paintball-hoz kiváló.
2010. november 22., hétfő
Biznisz az etno
Az "egykisSápon" jeleztem, van egy aranyos történetem hogyan lehet megmenteni egy községi iskolát úgy hogy bevonunk plusz forrást a kisebbségi oktatás egyelőre még bőkezűnek tűnő (de már tovább nem bővülő) zsákjából.
A múlt hétvégén kiszabadultam a mókuskerékből - kimenőt kértem és kaptam a családtól és egy délutánt-estét régi cimborámmal kártyázással, borozgatással - zsíroskenyerezéssel töltöttük. Őt megáldotta a sors egy "dr" jelzettel és szándékosan keresett magának otthont, menedéket, valódi élhető községet az ország másik felében. Nem szívbajos, helyén az esze és rafinált is a maga módján. Most már öt éve, hogy odaköltöztek, építkezett - volt miből, de a kétkezi munkát sem vetette meg.
Na, de ez csak a körítés, hisz a sztori onnan érdekes, hogy lenyomtuk a harmadik üveg vöröst és emelkedett a maligánfok a "zagyban" - hát adomázgattunk és ki-ki a saját életközösségéből falujából is talált példákat. Jókat röhögtünk és akkor fogtam padlót amikor elmondta, hogy bezárásra ítélték a nagyfejűek a helyi sulit - de ők azért sem engedtek és megtartották (az iskolát és a templomot NE HAGYD). Rákérdeztem, hogyan csináltátok?
Szembe menni az aktuális nagy-nagy liberális iskolabezárókkal? Bajuszt kötni a "magyaribálintokkal"? Ehhez valamit tudni kell, vagy legalább egy maffiának kell a hátuk mögött állni.
Letette a kártyát és azt mondta. Figyelj! (...és most idézem)
"A tizenhárom bevett magyarországi kisebbségből nálunk az egyikből vannak azért jó páran. A lakosság mondjuk egy tizede tartozik hozzájuk, a nyelvet szinte csak elhanyagolható százalékuk beszéli mára, de erre fel lehet azért fűzni egy szép kis etnogenezist - falustól mindenestül. A gyereklétszám az iskolában már a második évben nem érte el a rendes osztály indításához szükségeset, első évben különös kegy folytán a felsőbb hivatal engedélyezte a kevesebb létszámmal is az osztályt - a fél disznó, hurka, kolbi az ment a zsírozásra - de a második évben már nem mertünk nekivágni a torostúrának mert a kapcsolattartó időközben kilépett.
Akkor engedjünk más folyást a dolgoknak. A tíz fős létszámú 6 éves elsősnek iratkozó korcsoportot kisebbséginek neveztük."
Hüledeztem... Azt meg hogy tehettétek meg? Cimborám cinkosan mosolygott.
"Az emberek bíznak bennünk, azt ígértük pénzt hozunk a sulinak és az amúgyis túlterhelt községi kasszát kicsit megtöltögetjük a kisebbségi normatívákkal. A gyerkőcök beiratkozásához csomó papírt alá kell íratni a szülővel, gondviselővel, hogy adatkezelés meg sok-sok egyéb nyilatkozat. Odatettünk még két plusz papírocskát, miszerint a kölök kisebbségi oktatásban akar részt venni, mert a szülő kisebbséginek vallja magát. Senkit sem érdekel a káeshás népességszámlálás, annak vallod magad aminek akarod. S évente sem kell helyi közvéleményt kutatgatni, csak a beiratkozásnál aláíratni a papírost - aztán megvagyunk."
Csak néztem mint az ötpontegyes moziban! Így is lehet?
Akadékoskodtam, dehát a szülők, azok lenyelték hogy úgy lettek kisebbségiek hogy elsőre fogalmuk se volt róla?
"Aztán beavattuk őket. A falnak szegeztük őket. Akartok helyben oktatást vagy elviszitek a gyerekeiteket a városi suliba? Van rá időtök s pénzetek? Azt válaszolták pirosló fejjel hogy nincs... Akkor csitt és írd alá és ne dumálj! Inkább kapsz még egy idegen nyelvet is mellé, hadd tanuljon a puja, vigye többre mint az apja."
Megtudtam tőle, hogy a kisebbségi normatíva magasabb mint a normál, na jó kell egy kis népismeret is az már magyarul és egyébként se kell olyan komolyan venni. Dől a pénz, gyarapodik papíron a kisebbség - hát a kisebbségi nyelvet azt annyira nem kultiválják - nem világnyelv, így gyakorlatilag csekély haszna van, de felnyalható érte az emelt normatíva. De így három év alatt meglett a nyílászárócsere-program.”
Közben osztottam-szoroztam és ők pár év alatt kisebbségfalvát csináltak a községből! Mer' elsőként a kölkök lettek kisebbségileg oktatva - a szülők is annak vallották magukat, aztán a következő évben már az újabb osztály lett és annak retyerutyái kisebbségiek, s a mostani őszi helyi választáson már több mint százan "savaztak" a kisebbségi listán is.
A biznisz az biznisz, kivált ha etno! Egyelőre még jövedelmez. Hát hogy ezt a "barakkot" még Magyarországnak hívják? Erre azt mondta egyik nagy emberünk: "Na és?"
Arra leszek majdan kíváncsi, ha átveszi (már okoskodtak róla) esetleg állambácsi az összes köziskolát és átnézik a korábbi normatíva igényléseket, ki fog jótállni az esetleg nem jogosan lehívott összegek után?
Ő személy szerint vagy ráverik az aktuális képviselőkre?
A múlt hétvégén kiszabadultam a mókuskerékből - kimenőt kértem és kaptam a családtól és egy délutánt-estét régi cimborámmal kártyázással, borozgatással - zsíroskenyerezéssel töltöttük. Őt megáldotta a sors egy "dr" jelzettel és szándékosan keresett magának otthont, menedéket, valódi élhető községet az ország másik felében. Nem szívbajos, helyén az esze és rafinált is a maga módján. Most már öt éve, hogy odaköltöztek, építkezett - volt miből, de a kétkezi munkát sem vetette meg.
Na, de ez csak a körítés, hisz a sztori onnan érdekes, hogy lenyomtuk a harmadik üveg vöröst és emelkedett a maligánfok a "zagyban" - hát adomázgattunk és ki-ki a saját életközösségéből falujából is talált példákat. Jókat röhögtünk és akkor fogtam padlót amikor elmondta, hogy bezárásra ítélték a nagyfejűek a helyi sulit - de ők azért sem engedtek és megtartották (az iskolát és a templomot NE HAGYD). Rákérdeztem, hogyan csináltátok?
Szembe menni az aktuális nagy-nagy liberális iskolabezárókkal? Bajuszt kötni a "magyaribálintokkal"? Ehhez valamit tudni kell, vagy legalább egy maffiának kell a hátuk mögött állni.
Letette a kártyát és azt mondta. Figyelj! (...és most idézem)
"A tizenhárom bevett magyarországi kisebbségből nálunk az egyikből vannak azért jó páran. A lakosság mondjuk egy tizede tartozik hozzájuk, a nyelvet szinte csak elhanyagolható százalékuk beszéli mára, de erre fel lehet azért fűzni egy szép kis etnogenezist - falustól mindenestül. A gyereklétszám az iskolában már a második évben nem érte el a rendes osztály indításához szükségeset, első évben különös kegy folytán a felsőbb hivatal engedélyezte a kevesebb létszámmal is az osztályt - a fél disznó, hurka, kolbi az ment a zsírozásra - de a második évben már nem mertünk nekivágni a torostúrának mert a kapcsolattartó időközben kilépett.
Akkor engedjünk más folyást a dolgoknak. A tíz fős létszámú 6 éves elsősnek iratkozó korcsoportot kisebbséginek neveztük."
Hüledeztem... Azt meg hogy tehettétek meg? Cimborám cinkosan mosolygott.
"Az emberek bíznak bennünk, azt ígértük pénzt hozunk a sulinak és az amúgyis túlterhelt községi kasszát kicsit megtöltögetjük a kisebbségi normatívákkal. A gyerkőcök beiratkozásához csomó papírt alá kell íratni a szülővel, gondviselővel, hogy adatkezelés meg sok-sok egyéb nyilatkozat. Odatettünk még két plusz papírocskát, miszerint a kölök kisebbségi oktatásban akar részt venni, mert a szülő kisebbséginek vallja magát. Senkit sem érdekel a káeshás népességszámlálás, annak vallod magad aminek akarod. S évente sem kell helyi közvéleményt kutatgatni, csak a beiratkozásnál aláíratni a papírost - aztán megvagyunk."
Csak néztem mint az ötpontegyes moziban! Így is lehet?
Akadékoskodtam, dehát a szülők, azok lenyelték hogy úgy lettek kisebbségiek hogy elsőre fogalmuk se volt róla?
"Aztán beavattuk őket. A falnak szegeztük őket. Akartok helyben oktatást vagy elviszitek a gyerekeiteket a városi suliba? Van rá időtök s pénzetek? Azt válaszolták pirosló fejjel hogy nincs... Akkor csitt és írd alá és ne dumálj! Inkább kapsz még egy idegen nyelvet is mellé, hadd tanuljon a puja, vigye többre mint az apja."
Megtudtam tőle, hogy a kisebbségi normatíva magasabb mint a normál, na jó kell egy kis népismeret is az már magyarul és egyébként se kell olyan komolyan venni. Dől a pénz, gyarapodik papíron a kisebbség - hát a kisebbségi nyelvet azt annyira nem kultiválják - nem világnyelv, így gyakorlatilag csekély haszna van, de felnyalható érte az emelt normatíva. De így három év alatt meglett a nyílászárócsere-program.”
Közben osztottam-szoroztam és ők pár év alatt kisebbségfalvát csináltak a községből! Mer' elsőként a kölkök lettek kisebbségileg oktatva - a szülők is annak vallották magukat, aztán a következő évben már az újabb osztály lett és annak retyerutyái kisebbségiek, s a mostani őszi helyi választáson már több mint százan "savaztak" a kisebbségi listán is.
A biznisz az biznisz, kivált ha etno! Egyelőre még jövedelmez. Hát hogy ezt a "barakkot" még Magyarországnak hívják? Erre azt mondta egyik nagy emberünk: "Na és?"
Arra leszek majdan kíváncsi, ha átveszi (már okoskodtak róla) esetleg állambácsi az összes köziskolát és átnézik a korábbi normatíva igényléseket, ki fog jótállni az esetleg nem jogosan lehívott összegek után?
Ő személy szerint vagy ráverik az aktuális képviselőkre?
2010. október 23., szombat
Ünnepelni tudni kell!
Művelt szakmám alapján ki kell mondanunk a nagy igazságokat is. Nagy, nagy vagyis én annak gondolom. Most épp az 56-os ünnepkör kapcsán ötlött föl, hogy meg kell tanulnunk újra ünnepelni! Olyan szépen elfelejtettünk nagy nemzeti napjainkon összegyűlni és odafigyelni, értelmes szónokot hallgatni, hogy azt nem lehet dalban elmesélni. A makarenko-i módszer alapján kirugdossuk oda gyermekeinket, diákjainkat - előtte hetekig fárasszuk őket a nyilvános szereplés és versmondás valódi pszichés sokkjával -, aztán vagy belesül, vagy gyengén hangsúlyoz az esetek többségében - így oda az ünnep meghittsége, esetleg vad áradása. Érzelmekből nem lesz katarzis, csak a "nadejó, menjünkmárhaza" mondat.
Más nemzetek harsogják himnuszukat, bömbölik szent összetartozásukat jelentő dalaikat, mi meg szépen sumákolunk.
Az rendben van, hogy nekünk nemzeti imánk van - ennek így kell lennie! A hanglejtések következtében nem is mondanám könnyűnek dallamát, de a kutyafáját. Olyan kevés dolog maradt meg nekünk, ezt nem adhatjuk, nem mehet mindig a megafonból és hozzá az alibi tátogás.
Már egy ideje gondot fordítok arra, hogy nagyobb ünnepekre hivatásos művészt kérünk fel, műsort tőle kérünk. Nem kell órásat, nem kell krónikaszerűen elmondani a történelmi nap történéseit, mert ki képes fejben tartani a végére. Impulzusok kellenek és versek. Amikből megragadnak pillanatok az emberi emlékezetben.
Az ördög persze abban rejlik, hogy nincs pénz - legeslegelőször a kultúrából vonták ki a fenntartók az éltető zsét. Ezzel lehet hazavágni a civil társadalmat, elvadítani a községi ünnepekről a népet. Jól szavaló diákra szükség van, de motyogó - szinte csak egymást erősítgető szereplőcsoportosulást inkább a nézők soraiba tegyük át. Figyeljetek, legközelebb ti jöttök.
Ja és nem kismagnóról kell az aláfestő zenéket játszani. Tré és senki sem hallja.
Ott hagytam abba, meg kell tanulnunk ismét ünnepelni - az ünnepnapok mi értünk vannak. Pihenni is lehet legalább, meg egy pici közösségi élményt megtapasztalni. Hát olyan rossz az?
Más nemzetek harsogják himnuszukat, bömbölik szent összetartozásukat jelentő dalaikat, mi meg szépen sumákolunk.
Az rendben van, hogy nekünk nemzeti imánk van - ennek így kell lennie! A hanglejtések következtében nem is mondanám könnyűnek dallamát, de a kutyafáját. Olyan kevés dolog maradt meg nekünk, ezt nem adhatjuk, nem mehet mindig a megafonból és hozzá az alibi tátogás.
Már egy ideje gondot fordítok arra, hogy nagyobb ünnepekre hivatásos művészt kérünk fel, műsort tőle kérünk. Nem kell órásat, nem kell krónikaszerűen elmondani a történelmi nap történéseit, mert ki képes fejben tartani a végére. Impulzusok kellenek és versek. Amikből megragadnak pillanatok az emberi emlékezetben.
Az ördög persze abban rejlik, hogy nincs pénz - legeslegelőször a kultúrából vonták ki a fenntartók az éltető zsét. Ezzel lehet hazavágni a civil társadalmat, elvadítani a községi ünnepekről a népet. Jól szavaló diákra szükség van, de motyogó - szinte csak egymást erősítgető szereplőcsoportosulást inkább a nézők soraiba tegyük át. Figyeljetek, legközelebb ti jöttök.
Ja és nem kismagnóról kell az aláfestő zenéket játszani. Tré és senki sem hallja.
Ott hagytam abba, meg kell tanulnunk ismét ünnepelni - az ünnepnapok mi értünk vannak. Pihenni is lehet legalább, meg egy pici közösségi élményt megtapasztalni. Hát olyan rossz az?
2010. október 14., csütörtök
Új a polgármester és a himnusz
Munkahelyem városában új seprűst választottak "közmunkásnak" október 3-án az emberek. Fiatalasszonyt, tetterőset és értelmeset. Az alakuló ülésre készülvén benézett a fiókjába és kereste szent imánk cédés változatát. Esküt csak a himnusznál lehet tenni. Felhívott, rezerváltam egyet neki, beletettem a muzsikcenterbe, ő közben már valami ügyet próbált elparentálni telefonon, hadd menjen szordínóban a himnusz. A nemzeti ima szépen hangzott a zenelejátszóból, csendben betöltötte a teret és a nyitott ajtón át kifelé is áhítattal terjedt. Bejött egy kolléganője és megkérdezte, "mit hallgatsz polgármesterasszony?" "Mit, mit, hát a himnuszt, egy fideszes polgármesternél mi szóljon?"
Ez tetszik!!! Minden sorát, versszakát kérem betéve tudni és aszerint cselekedni, akkor nagyobb baj már nem érhet bennünket.
Ez tetszik!!! Minden sorát, versszakát kérem betéve tudni és aszerint cselekedni, akkor nagyobb baj már nem érhet bennünket.
2010. október 9., szombat
Nyeretlen kétéves
Ez a nagyon gyenge poén jutott eszembe elsőként. A legkisebb gyermekünk a héten betöltötte a második életévét. Hagyományosan huncut - mint az előző kettő is volt ilyen korban - életvidám, mozgékony és felettébb érdeklődő. Isten éltessen édes Bulcsú és köszönet a teremtőnek, mindenkinek a gyermekklinikán akik a döcögősre sikerült születése után ápolták, "növelték". MEGÉRTE!!!
2010. szeptember 29., szerda
Leleményes gyerek
Tegnap előtt a telekről hazamentem. Jót tettem, elégedett vagyok - oké most megiszom a pohár borom és hajde jót vacsorázom. Kis feleségem, három szép gyermekem odahaza vár. Hazaérek, irány a szobába, köszönés: sziasztok és az asztalra téved a figyelmem. Internetes mobilkütyünk darabkája ottan hever. De a fő darab az meg sehol. Abban van a szimkártya meg a sok egyéb apró áramkör. Ettől lesz mobil az internet. Csak be kell dugni az úesbés aljzatba és hajrá, ott döngetnek a megabitek.
De a kütyüt égen-földön nem leljük - legkisebb fiam szépen eltüntette. SZOBAFOGSÁGOT a renitensnek! Nem beszél még, csak gügyög és nevetgél az ideges szülőkön. Feltúrtuk a lakást, az udvaron elemlámpával pásztáztam a sóderrakást. Mert játszani is lement a szentem. Sehol... A bort azért megittam - epével keverve, nem aludtam nyugodtan.
Másnap asszonykám telefonon szól, a kölyök bedugta a számítógép egyik alkalmas "lukába" az eszközt és az meg becsúszott. Szóval meglett, a gyereket meg kiengedtük a szobafogságból. Nem akart ő semmi rosszat, csak "ekszplórer" a szentem. Felfedez mindent és a számítástechnika az külön érdekli már két évesen.
De a kütyüt égen-földön nem leljük - legkisebb fiam szépen eltüntette. SZOBAFOGSÁGOT a renitensnek! Nem beszél még, csak gügyög és nevetgél az ideges szülőkön. Feltúrtuk a lakást, az udvaron elemlámpával pásztáztam a sóderrakást. Mert játszani is lement a szentem. Sehol... A bort azért megittam - epével keverve, nem aludtam nyugodtan.
Másnap asszonykám telefonon szól, a kölyök bedugta a számítógép egyik alkalmas "lukába" az eszközt és az meg becsúszott. Szóval meglett, a gyereket meg kiengedtük a szobafogságból. Nem akart ő semmi rosszat, csak "ekszplórer" a szentem. Felfedez mindent és a számítástechnika az külön érdekli már két évesen.
Hátteret váltottunk
Mozgásban az erő, a fiatalság - valamit mindig másként akarunk csinálni az elődeinkhez képest. Tenni kell, tenni. Módosítani, szebbé - élhetőbbé. Most nagyon ügyes vagyok. Két napja betonozok. Aljzat - tanulom. Mert ennek is vannak fortélyai. Persze, a legkönnyebb lenézni a kőművest - mert ahhoz elég egy vödör mész és nem kell az ész. Dehogynem!!! Csak ahhoz kell. Mert aztán naponta szidhatom magam - a kőművest, milyen falat rakott, megáll rajta a por mert olyan gircses-görcsös.
Szóval az alkotáshoz idő kell, nyugodt és tiszta fej. Nekiugorva lepattanunk a feladatról. Nem lesz sem szép, sem időtálló.
Szóval az alkotáshoz idő kell, nyugodt és tiszta fej. Nekiugorva lepattanunk a feladatról. Nem lesz sem szép, sem időtálló.
2010. szeptember 28., kedd
Savazzunk!!!
Hú, vasárnap megváltjuk a világot. Megint s(z)avazunk. Most épp a helyi jelölteket vesszük lajstromba, aztán behúzódva a fülke félhomályába - jól megfontolva iksszel vagy kereszttel húzzuk be a nekünk tetsző egyént. Én most kihagyom a szavazást. Ahová be vagyok jelentkezve - nem lakom ott. Pofám nincs dönteni az ottani jelöltekről. és folyamatokról. Új lakóhelyemen még nem vagyok lakos, csak ott élek de nincs címem. Hontalan lennék. De nekem ne lenne hazám? Van, most kívülről mint a nagy mozgató figyelgetem az eseményeket és várom a történteket.
2010. szeptember 19., vasárnap
dumaszínház is volt
Ma épp két Dumaszínházas humorista kacagtatta a kisvárosi publikumot. Egy poénjuk nekem is nagyon lejött. Így szólt: Annyira szegény vagyok, hogy már pénzre gyűjtök...
korholtam...
Kicsiny falumban is éleződik az önkormányzati választási helyzet. Vagy csak én szeretném? A jelenleginek - zöldséges a lelkem - egy kihívója akadt. Jó svádájú deli legény, tavasszal még az országgyűlésin is második fordulóra vitte a taroló fideszessel szemben. Én is bíztam benne, fiatal, tiszta kezű, csillog a szeme, bizalmat kéne neki adni - és lehetőséget. De oly muja a szentem, a kampány kellős közepén ő inkább elutazik, szóróanyaga meg majd elkészül valahogy. Akarja is meg nem is, jó lenne is meg nem is. De tenni, tenni, talpalni kellene azért a váalsztási sikerért. A programot nem is említem. A kilenc pont bonyolult fogalmazással összeállított vágyhalmaz, minimális célokkal - stratégia nincs, egymásra épülés szerintem szintén hiányzik. Ennyi még a zöldségessel szemben is kevés. Hiába, állítólag sokan "utálják" - ettől még nem szavaznak a feltörekvőre. A most hatalmon lévőnek kényelmes a helyzet, ha nem tesz semmit akkor is bennmarad a pixisben, Jánosunk meg kívülről szagolhatja az illatos önkormányzati ibolyákat, mert nem tette oda magát kellőképpen.
S itt már az ébresztő is kevés, kürtöt, harsonát a füléhez is így ébreszteni???
S itt már az ébresztő is kevés, kürtöt, harsonát a füléhez is így ébreszteni???
2010. szeptember 7., kedd
Végső elszámolás
A legutóbbi bejegyzéseim mind-mind a munkahelyi ötletpályázat körül mozgott. Persze nem véletlenül, érdekel - hogyne érdekelne! -, fantáziát látok benne, nem lehet megállni, mert akkor úgy járunk - mint ahogy jártunk. A törvényes határidőig - a legszabályosabb keretek közt - végül 62 pályaművet zsűriztünk. Két napba tellett, igazából gombócból is sok a 62 - nemhogy pályaműből, rajzokból, leírásokból.
S az nyert, aki a legoptimálisabban találta meg a meglévő épülethez a célszerű változásokat. Költséghatékony, emberléptékű és kivitelezhető.
S az nyert, aki a legoptimálisabban találta meg a meglévő épülethez a célszerű változásokat. Költséghatékony, emberléptékű és kivitelezhető.
2010. augusztus 8., vasárnap
87
Nyolcvanhét az a nyolcvannégy... S ebből 65 pályamű be is érkezett. UFF! Erre szerintem senki sem számított. Erre nem lehetett készülni én sem készülhettem fel. Népszerű lett az ötletpályázat, azt hiszem nem csinálhattuk túl rosszul az "épületvezetést" sem, hisz egymás után adták a kilincset a tervezők, leendő tervezők. Itt egy kis siker, amott meg borús felhők is tarkítgatják a művház egét. Na huss, most jól elhessegetem és remélem nem is jönnek vissza.
2010. július 29., csütörtök
84
Az a bizonyos ötletpályázat 84 jelentkező környékén fog megállni, ahogy a számláló a tegnapi állást mutatta. Ikszedszer kellett már pótdokumentációt másolni mert a legutolsónak szánt papírosok mindig gazdira találtak. Szépen kifizették és már vitték is mint a cukkert.
Ha egy üzlet elindul... Bárcsak minden így sikerülne, ha a többi elképzelésünk is így szárba szökkenhetne és pár és múlva egy újjávarázsolt intézménybe csalogathatnám a nagyérdemű közönséget és a kedves olvasókat. Ja, meg az álmok...
Ha egy üzlet elindul... Bárcsak minden így sikerülne, ha a többi elképzelésünk is így szárba szökkenhetne és pár és múlva egy újjávarázsolt intézménybe csalogathatnám a nagyérdemű közönséget és a kedves olvasókat. Ja, meg az álmok...
2010. július 17., szombat
Ötletpályázat 70-en fölül
Már egyszer értekeztem az intézményünket érintő ötletpályázat folyamatos folyamatáról, hogy jajdeörülünk mer' ötven fölé jutottunk a jelentkezők számát tekintve. Hát tekintetbe véve a mostani számokat a hetvenet fölülről karistoljuk, vagy már nem is karistoljuk, elhaladtunk néggyel felette. Csak jönnek-jönnek a tisztaarcú emberek - mintha kötelező lenne - és okosan végigjárják velem a tetőtől a padlásig. Mesélem a lüke sztorikat, hogy hallják-lássák-érezzék, miben más ez a ház, miben van a "géniuszloci". Mert ezt kell megérezniük és ha ez megvan akkor mehet minden tovább, akkor már viszi a ceruzát a látomás, a centiket és miliket már a szellem mozgatja. A közös, velem együtt. Mindenkinél nem lehetek ott - nem is kellek - én az elején vagyok fontos, hogy elmondjam, sugalljam, hogy lehet ide üvegpalotát is tervezni, max. nem veszi majd be a nyergesi közönség gyomrozata.
De fel a fejjel kedves ötletelők, mindent ide, majd mi megbirkozunk az értékelésnél terveitekkel!
De fel a fejjel kedves ötletelők, mindent ide, majd mi megbirkozunk az értékelésnél terveitekkel!
2010. július 16., péntek
Lopják az égőket
Hát nem is tudom, hogyan kezdjek neki. Nekem sül le a képemről a bőrke, izzik, pirosodik. Szólnak, hogy a nagyteremben - szóval öt lámpa nem világít. Agyömlés határán, hisz állandóan cserélem az égőket, lassan mindegyik energiatakarékos - kompakt és hiába minden ugyanaz a szituáció mint pár éve mikor csokrostul cserélgettem nap-nap után a fényforrásokat.
Oké, oldjuk meg, létra, felmász, búra leemel - jó behéz - benézek és mit látok - nem látok. Kicsavarták a takarékos izzót és a búrát szépen visszaaggatták. Mindezt létra nélkül szépen megoldották. Nagy királyság, égőt lopni a művházból, minek oda annyi nem? Ha van 20 akkor kettő már fel sem tűnik. Csak nagyon "prosztó" de ez itt ugye elmegy.
Hát nem megy el, csak az égőkkel ment el a kedves tolvaj. Száradt volna le - vagy csapta volna meg a kettőhúsz. De nem csapta, ő meg az égőket elcsapta.
A franc a pofikáját. Gusztustalan, gerinctelen és a jelzők sorát nem folytatom...
Oké, oldjuk meg, létra, felmász, búra leemel - jó behéz - benézek és mit látok - nem látok. Kicsavarták a takarékos izzót és a búrát szépen visszaaggatták. Mindezt létra nélkül szépen megoldották. Nagy királyság, égőt lopni a művházból, minek oda annyi nem? Ha van 20 akkor kettő már fel sem tűnik. Csak nagyon "prosztó" de ez itt ugye elmegy.
Hát nem megy el, csak az égőkkel ment el a kedves tolvaj. Száradt volna le - vagy csapta volna meg a kettőhúsz. De nem csapta, ő meg az égőket elcsapta.
A franc a pofikáját. Gusztustalan, gerinctelen és a jelzők sorát nem folytatom...
2010. július 12., hétfő
Sörfesztivál után
Az "embör" amikor fáradt másképp jönnek belőle elő a szavak, gondolatok. Érzékenyebb? Jobb a rálátása vagy csak kiszáll pár percre magából és megszemléli mit alkotott. Mit alkothattunk egy fesztiválon? Gyakorlatilag semmit, hisz a sátrakat elbontják, a szemetet összetakarítják - nem maradt a placcon semmi csak a csikkek garmadája. Vége, elmúlt - most majd nagyon összegzünk. Mert azt kell, szükség van. Begyűjtjük az infókat, véleményeket, érzeteket, képeket, videó anyagokat és esetleg újra nézzük mindet. Csatoljunk vissza.
Honnan indultunk? Egy nagyon rosszízűre sikeredett tavalyi megmozdulás után vállaltuk el az idei szervezését. Legyen, lennie kell, ez már hagyomány ez már olyan a nyergesi nyárnak mint a napfény és a Duna. Mind a kettő van, lennie kell.
Most mégis csend van utána - igaz még egy napja sincs hogy bezártuk a kapukat. Várnám a véleményeket, nézeteket, okos és mégokosabb okfejtéseket a programokról, előadókról. Aztán nagy a csend - ahogy öreg barátom mondaná a "lapítás" - vagy már ennyire sincs véleményük a nézőknek. Vagy mi van? Tán mégis sikerült? Mégis áttörtük az utóbbi évek bukáshullámait? Fiatal és nagyon lelkes csapattal álltunk föl a feladathoz és nagyon beletettük mindenünket. Adni valami kellemes lágy fuvallatot - a sok szúnyogcsípés közepette az embereknek. Adtunk? Nem tudom, nem mondják nagy a csend... Vagy emésztenek, ülepítenek? Glugy-glugy remélem leért...
Honnan indultunk? Egy nagyon rosszízűre sikeredett tavalyi megmozdulás után vállaltuk el az idei szervezését. Legyen, lennie kell, ez már hagyomány ez már olyan a nyergesi nyárnak mint a napfény és a Duna. Mind a kettő van, lennie kell.
Most mégis csend van utána - igaz még egy napja sincs hogy bezártuk a kapukat. Várnám a véleményeket, nézeteket, okos és mégokosabb okfejtéseket a programokról, előadókról. Aztán nagy a csend - ahogy öreg barátom mondaná a "lapítás" - vagy már ennyire sincs véleményük a nézőknek. Vagy mi van? Tán mégis sikerült? Mégis áttörtük az utóbbi évek bukáshullámait? Fiatal és nagyon lelkes csapattal álltunk föl a feladathoz és nagyon beletettük mindenünket. Adni valami kellemes lágy fuvallatot - a sok szúnyogcsípés közepette az embereknek. Adtunk? Nem tudom, nem mondják nagy a csend... Vagy emésztenek, ülepítenek? Glugy-glugy remélem leért...
2010. július 2., péntek
Ötletpályázat...túl az ötvenen
Munkahelyemen ötletpályázatot írtunk ki - pontosabban a "fenntartó" írta ki - az épületünk és annak környékének újragondolásához. Mit tagadjuk, harminc éve nem nagyon akaródzott hozzányúlni sem a házhoz sem a térhez. Közben lezajlott a módszerváltozás, s mégha nem is lettünk génjeinkben új emberek azért hétévente cak kicserélődik a sejtállomány így nem árt egy kis felújítás, frissítés.
No ez eddig itt minden rendben, "ápdítoljunk" csak bátran, hogy lesz-e belőle valami is? Azt nem tudhatjuk. Harminc év nagy idő - nagy idő? Nagy idő... Az alatt párszor kellett volna tetőt javítani, liftet építeni és a termeket folyamatosan festeni hogy közönségbarát, csalogató maradhasson. Ehelyett... nem ez történt. Fel kéne újítani - kötelességünk, hogy lehetett volna apródonként minden évben valami részt - igen lehetett volna. De nem tették, most pedig - ahogy a falig eljutottunk csak visszafelé lehet már menni. Nincs lehetőség - nem is éri meg apródonként újítgatni, bár az is sokat javítana a jelenlegi állapoton. Csakhogy már nincs értelme. Illetve értelme van csak nem kifizetődő. Ha már a távokat elemzem rövidben jó lenne - mint a miniszoknya - de a hosszúban mindig több lehetőség rejlik. A hosszúból még lehet rövidet csinálni, de rövidből hosszút lehetetlen - csak ha hozzávarrunk.
De örüljünk egy "rövidet", hisz eleddig 54 tervező gondolta úgy, időt szán ránk, belefeccöli drága perceit, félóráit a mi tenderünkbe. Agyal egyet-kettőt, üvegpalotát álmodik vagy faborítású épületet amúgy hogy beleilleszthesse a környék növényzetébe.
Húh, nem baj! Kellenek a friss gondolatok, a Duna felől úgyis állandó szelek járnak itt nem büdösödhet be semmi... Legalábbis fizikailag, természetszerűleg nem csak ha mi is azt akarjuk. Illetve nem akarunk semmit csak beleülünk és várjuk füstbe burkolózva a nyugdíjat. Csak ezt éljük még túl, aztán másnap már azt és harmadnapra az újabb kihívásra nem adunk választ. Megállunk egy megabitnél, mikor már 12 megát lehet a piacon beköttetni két nap alatt. Jók a hagyományok, kellemes ragaszkodni hozzájuk, kényelmes elmondani úgysem változik semmi és minden a fejétől olyan amilyen. De a fej csak akkor tud döntést hozni, ha a végtagok - receptorok - jelzik, itt és itt problémák vannak. Ha nem jön impulzus tőlünk átveszi a helyét másik érzet - itt minden jó és mi vagyunk benne a legjobbak.
Aztán eljön az a perc, amikor beázik a tető mert nem tökéletes a szigetelés és előadás közben a csend közben a vízcsepegést lehet számolgatni.
Ezt is megértük, illetve kikönyököltük. Kellett? Kellett! Nekünk, nekik, szóval a közönségnek! Nincs más út csak a felújítás.
No ez eddig itt minden rendben, "ápdítoljunk" csak bátran, hogy lesz-e belőle valami is? Azt nem tudhatjuk. Harminc év nagy idő - nagy idő? Nagy idő... Az alatt párszor kellett volna tetőt javítani, liftet építeni és a termeket folyamatosan festeni hogy közönségbarát, csalogató maradhasson. Ehelyett... nem ez történt. Fel kéne újítani - kötelességünk, hogy lehetett volna apródonként minden évben valami részt - igen lehetett volna. De nem tették, most pedig - ahogy a falig eljutottunk csak visszafelé lehet már menni. Nincs lehetőség - nem is éri meg apródonként újítgatni, bár az is sokat javítana a jelenlegi állapoton. Csakhogy már nincs értelme. Illetve értelme van csak nem kifizetődő. Ha már a távokat elemzem rövidben jó lenne - mint a miniszoknya - de a hosszúban mindig több lehetőség rejlik. A hosszúból még lehet rövidet csinálni, de rövidből hosszút lehetetlen - csak ha hozzávarrunk.
De örüljünk egy "rövidet", hisz eleddig 54 tervező gondolta úgy, időt szán ránk, belefeccöli drága perceit, félóráit a mi tenderünkbe. Agyal egyet-kettőt, üvegpalotát álmodik vagy faborítású épületet amúgy hogy beleilleszthesse a környék növényzetébe.
Húh, nem baj! Kellenek a friss gondolatok, a Duna felől úgyis állandó szelek járnak itt nem büdösödhet be semmi... Legalábbis fizikailag, természetszerűleg nem csak ha mi is azt akarjuk. Illetve nem akarunk semmit csak beleülünk és várjuk füstbe burkolózva a nyugdíjat. Csak ezt éljük még túl, aztán másnap már azt és harmadnapra az újabb kihívásra nem adunk választ. Megállunk egy megabitnél, mikor már 12 megát lehet a piacon beköttetni két nap alatt. Jók a hagyományok, kellemes ragaszkodni hozzájuk, kényelmes elmondani úgysem változik semmi és minden a fejétől olyan amilyen. De a fej csak akkor tud döntést hozni, ha a végtagok - receptorok - jelzik, itt és itt problémák vannak. Ha nem jön impulzus tőlünk átveszi a helyét másik érzet - itt minden jó és mi vagyunk benne a legjobbak.
Aztán eljön az a perc, amikor beázik a tető mert nem tökéletes a szigetelés és előadás közben a csend közben a vízcsepegést lehet számolgatni.
Ezt is megértük, illetve kikönyököltük. Kellett? Kellett! Nekünk, nekik, szóval a közönségnek! Nincs más út csak a felújítás.
2010. június 18., péntek
Csudiszép "képeslapok" közpénzen kiadva...
Egy havilap mellékleteként láttak napvilágot - képeslapként e csodaszép "alkotások". Csemegézzük őket bátran, alkotóját nem akarom nevével idehívni - hisz már most klasszikus...
2010. június 15., kedd
2010. június 11., péntek
Tornádó?
Majdnem tornádó előtti állapotban május végén Nyergesen:
Ebből a viharból kiadós csapadék, tojásnagyságú jég potyogott a környékben.
2010. június 5., szombat
"Víz" major
Pelikán elvtárs a gáton - és megint csak jön a víz. Tátnál már húzós a Duna, a betorkolló patakocskák mára folyóvá duzzadtak és csak jön, jön a zavaros víz. Homokzsákot pakoltak a főút mellé, elterelték a forgalmat, a gáton villannyal ellátott lámpák sorjáznak. Most ez a táti "plázs". Ma már nem esett így egészen idilli a magas vízállás, a napozás és a gátőrök munkája. Ki kell bírni, még ezt a percet, mmég ezt az órát, még ezt a napot - mert kritikus, kritikusabb és legkritikusabb. S csak folyik a koszos, zavaros víz, szúnyogol lepik el a partot - haragosak, lárváik víz alatt. Idén rengetegen lesznek. Már temetni sem lehet, magas a talajvíz. Már élni is aliig lehet, hisz a kertben lépéseink után víz, forrás serken. Alig éltem még, nem láttam efélét.
Csillog a zavaros Duna a műútról, csak egy karnyújtás és a hullámokat símogatom.
De mi még meg vagyunk s reméljük - minden együttérzésünkkel - Edelény messze van...
Csillog a zavaros Duna a műútról, csak egy karnyújtás és a hullámokat símogatom.
De mi még meg vagyunk s reméljük - minden együttérzésünkkel - Edelény messze van...
2010. június 2., szerda
Újra esik
Elszoktam már az esős tavaszoktól, csapadékos nyárelőktől. Anno diákkoromban májusm vége felé már a Sugovica partján stíröltük a szép lyányokat a langymelegben. Persze, nem most volt hanem amikor én még "kissrácvoltam". De néztük, mert meleg volt, sütött a homokos part, szörpöltük a Torellinél a Szalont és jól kidumáltuk aznapi tanárpukkasztó csínyeinket. Volt, hogy törött lábbal gipszben botladoztam ki oda - szépen lila-fehérre festve, merthát Újpest csak egy van én meg Törőcsik Andris óta odaláncolódtam.
Azóta meg a klímváltozás állott be - vagy egyszerűen jobban kileng az Eötvös-inga és a másik oldalra kerültünk. Szakad, vég nélkül.
A mi utcánkban is magasra tört a talajvíz. Láttam, ahogy szomszédunk a szuterénből - új építésű a lelkem háza - búvárszivattyúval emeli ki a talajvizet. De az csak jön, jön egyre jobban mert hát ha megindul akkor nem állítja meg egyelőre semmi.
Leült a lépcsőre és borostás képét a kialvatlan bánatos barna szemeivel együtt kérges tenyerébe temette... Hol itt az igazság? Mit rontott el? A pinceszigetelést? Azt biztos, de ez már nem segít a bajon, a talajvíz árad mossa a cementet kifelé a betonból aztán majd szárad és morzsalékos lesz az alap.
Ült ez a nagy ember a kicsi lépcsőn, arcával a tenyerében és talán imádkozott? Ments meg Uram minket! Megérdemeljük? S a talajvíz csak szépen csordogál a szuterénbe a falakon keresztül...
Azóta meg a klímváltozás állott be - vagy egyszerűen jobban kileng az Eötvös-inga és a másik oldalra kerültünk. Szakad, vég nélkül.
A mi utcánkban is magasra tört a talajvíz. Láttam, ahogy szomszédunk a szuterénből - új építésű a lelkem háza - búvárszivattyúval emeli ki a talajvizet. De az csak jön, jön egyre jobban mert hát ha megindul akkor nem állítja meg egyelőre semmi.
Leült a lépcsőre és borostás képét a kialvatlan bánatos barna szemeivel együtt kérges tenyerébe temette... Hol itt az igazság? Mit rontott el? A pinceszigetelést? Azt biztos, de ez már nem segít a bajon, a talajvíz árad mossa a cementet kifelé a betonból aztán majd szárad és morzsalékos lesz az alap.
Ült ez a nagy ember a kicsi lépcsőn, arcával a tenyerében és talán imádkozott? Ments meg Uram minket! Megérdemeljük? S a talajvíz csak szépen csordogál a szuterénbe a falakon keresztül...
2010. május 25., kedd
Árkok, betemetve
Járok-kelek - mostanában műszaki gondok gyötörnek az autóval - biciklivel, roppant izgalmas a monszunszerű időben. De van idő a gondolatok rendezésére, nézelődésre, "szemlélődésre". Mindenhol sár, az út menti elhanyagolt vízelvezetőkben mocskos víz pang. S ha jön az újabb zuhi, akkor hömpölyög az ár, arra amerre lát. Megyénk útjai és útmenti vízelvezetői katasztrofális állapotban vannak. Elhanyagoltak, gazdátlanok az országutak pusztulnak. Útadó, súlyadó, zöldkártya, ÁFA sok szép címen rólunk lerántott pénzek mind-mind valami feneketlen kosárba kerülnek. Lassan életveszélyes kijutni műúton a faluból - persze bent sem túl biztonságos.
Helyre kéne állítani az "útkaparó" intézményét, kiosztani kilóméterenként az országutakat, márpedig Jóska mától ezért te vagy a felelős. Közmunka, hasznos tevékenység. Nem program kell ide sok milláért, hanem tenni, rendbe tenni.
Helyre kéne állítani az "útkaparó" intézményét, kiosztani kilóméterenként az országutakat, márpedig Jóska mától ezért te vagy a felelős. Közmunka, hasznos tevékenység. Nem program kell ide sok milláért, hanem tenni, rendbe tenni.
2010. május 14., péntek
Biga-csiga
Abszolút verseny egy csiga életében, amikor hosszábban szeretne végigmenni Tokod-Tát közt az úton. Hát nem tudom...végigérhet-e rajta? Keresztben sincs sok esélye, de ha hosszában elkapja a nyomvályút, akkor meg tuti reménytelen a vállalkozás.
Én a csigának szurkolok!
Én a csigának szurkolok!
Döglött kutya
Amióta rossz az autóm minden nap drótszamárral nyomom le a 19 kilómétert a lakhelyem és a munkahely között van időm a tekerés közben nézelődni, gondolkodni...na ja töltekezni.
Töltődni jó kis dögszaggal. Az egyik útkereszteződésben már egy hete döglött puli kutyus fekszik. Már nem fekszik, oszlik. Szegény, amíg szolgált gondolom gazdija nagy megelégedésére éldegélt. De most, hogy egy buta közúti átkelés miatt pulikánk jobb létre szenderült már nem számít gazdájának, ott puffadhat az út szélén. Oszlik, bomlik, romlik, lelke már az égi mezőn kergeti a birkákat.
Én a gazdáját kérem, úgyse hallja, de aki hallja hát adja át neki, temesse el tisztességel elhullott terelőkutyáját.
Neki már ott a helye, nekünk meg még mindig itt. Nem tudom, ha minket elcsap egy autó, akkor mi is kinn maradunk az út szélén?
Töltődni jó kis dögszaggal. Az egyik útkereszteződésben már egy hete döglött puli kutyus fekszik. Már nem fekszik, oszlik. Szegény, amíg szolgált gondolom gazdija nagy megelégedésére éldegélt. De most, hogy egy buta közúti átkelés miatt pulikánk jobb létre szenderült már nem számít gazdájának, ott puffadhat az út szélén. Oszlik, bomlik, romlik, lelke már az égi mezőn kergeti a birkákat.
Én a gazdáját kérem, úgyse hallja, de aki hallja hát adja át neki, temesse el tisztességel elhullott terelőkutyáját.
Neki már ott a helye, nekünk meg még mindig itt. Nem tudom, ha minket elcsap egy autó, akkor mi is kinn maradunk az út szélén?
2010. május 12., szerda
2010. május 11., kedd
2010. május 7., péntek
Kettős kereszt az Oszolyon
Május elején régi egyházi ünnephez kapcsolódóan a csobánkai híres Oszoly sziklán megkapó méretű és gyönyörű kivitelű kettős keresztet, valamint hozzá kapcsolódóan "országzászlót" szenteltek és avattak civil emberek (a szentelést papi személy végezte...). Mi is ott voltunk, ott kellett lennünk.
Aztán voltak ott mások is, akik az "alaptábori" presszóból indulva jöttek föl kissé paprikás képpel - nagy környezetvédő-faluvédőként kérdőre vonni az ünneplőket.
Merthogy nem volt a köz véleménye szépen megkutatva, meg naturás terület és itt számos védett növényke éldegél, egyes blogolók már a "magyargárdát" látták masírozni majdan a keresztnél, meghogy illemhellyé válik a szikla és környéke a zarándokok miatt.
Utálják a polgármestert is, merthogy sunyi módon nem tiltotta be, nem zárta kordon mögé a sziklát. Mások a csodaszép kilátást látták veszni az építmények miatt.
Mint az ötvenes években... Beindult a siratókórus, jogvédőkkel, billentyűforradalmárokkal karöltve, amolyan jó keresztényellenes éllel, pedig a kettőskereszt alapvetően államiságunk és nem a kereszténység attribútuma. idézték a wikipédiát, abból a magyar és a szlovák címert a nagy webszerkesztők, jómagyarok. Aztán jöttek a svájci hegyormok, a riói kereszt és sok-sok érv ütközete.
A keresztet másnap baltával kidöntötték, a zászlóhoz nem mertek hozzányúlni. És minden jajveszékelő fellélegzett, még morogtak kicsit a blogoldalukon, a blogszerkesztő meg mosta kezeit, hogy az ő portálja miatt nem történhetett a brutális kidöntés. Aha, csakhogy ismeri már jogrendünk a "szellemi bűnsegédlet" cikkelyét is (ők vezették be).
Én nem keresek bűnösöket, nem büntethetek. Nem is kell. Akik megszólaltak kereszt ügyben pro és contra jól összevesztek. Na persze csak abszolút kulturáltan, de végzetesen. Akik vinnyogtak a kereszt miatt, nem vesznek tudomást a világ változásáról. Magyarországon kormányképessé vált kétharmaddal egy konzervatív blokk, akik közt ráadásul "keresztes" párt is van. És ilyenkor megint elindul a sírámok hangja, hogy előbb csak állítunk, aztán majd kötelezővé tesszük és aki nem áll be a sorba azt meg lágerekbe zárjuk.
Hú! A táboroztatást 'asszem az angolok kezdték a búrokkal, majd hatodik Lenin vitte a tökélyre a nagy Szovjetúnióban. S a drága nagyon liberális, még önmaguktól is elhatárolódni képes abszolút szakmai jogvédők, faluféltők - a blog szerint vannak vagy nyolcan - rettegnek és rendet követelnek, hogy azonnal menjen vissza a vallás a négy fal közé nehogy már rákényszerítsék akaratukat a nem akarókra.
Hát itt tartunk, illetve nem tartunk. Az Oszoly lábánál dühöng a sötétség, az uszítás, gyűlölködés, utálják a magyar jelképeket. Félnek tőle, mint a vámpírok a fokhagymagerezdektől. S jön a süket ámítás, védjük meg az ezeréves természetet a kereszttel rongálókkal szemben, meghogy ha szép volt eddig, maradjon is így.
Én mást mondok! Lehetett volna egy igazi zarándok- és kegyhely az Oszoly, még csodásabb jelkép mint a maga valójában, pici szent dísszel felaggatva. De nem lehet, mert a jogvédők uszításától hangzik az erdő, törökvészt hozott állítólag a polgármester, és az a pár keresztszentelésre megjelent meg úgy megtévesztett, ahogy van.
Olyan szép ez így együtt. Megkérdőjelezték az állítók statikai felkészültségét - merthogy az kidőlhet - fogalmuk nem lévén, hogy az állítók közt volt az esztergomi Asztrik szobor statikai tervezője is... Csak üvöltünk a tölgyesbe, utáljuk a jelképünket, hivalkodunk, pedig ők is magyarok, merthogy senkit se bántsanak a négy fal közt. Nem kell közösség, mi senkit sem akarunk bántani, de ha minket "bántanak" - kettőskereszttel terrorizálnak, akkor bumm! Ütünk akkorát a kereszt fájára, hogy az menten kidől.
Ők is egy szép és hangos közösség, a gyülölködők szent gyülekezete. Egyetértettek a blogoldalakon, hogy ez a kereszt nem idevaló, elcsúfít, megbotránkoztat, ahogy állították az meg pláne mert engedélyek vagy vannak vagy nincsenek, de ha vannak is, akkor se kérték ki a falusiak véleményét. Nem volt helyi népszavazás sem az ügyről, pedig ezért kellett volna.
Miről szavazhattak volna? Akarják a Magyar Köztársaság címerébe örökített, az ezeréves magyar államiságot, Szent István alkotását szimbolizáló tölgyfa kettőskeresztet az Oszoly tetejére. A keresztet, melyet megáldanak. A keresztet, mellyel eszmei megálljt kívánnak parancsolni a Pilist elrabló, kiárúsító szélhámosoknak? És épp Csobánkán, a Pilis kapujában?
Ehelyett elindult az uszítás, egykori muoszos újságíró a kőkemény/kulturált blogjában szépen plankolta a híreket.
Kerek a történet. A szikla alatt nem értették meg, most más világ következik, más szeleknek kell járniuk. A gyökereinkhez kell kapaszkodnunk, azokhoz visszatérni és onnan ismét szárbaszökkenni. Nem bántani másokat mégis ragyogó, erős alternatívát mutatni az önmaguktól is elhatárolódni képes viráglelkű álzöldek abszolút zavaros ideológiai katyvasza ellen.
"Boldogasszony anyánk, régi jó pátrónánk..." énekeltük aznap vagy harmincan ott fenn a pici tisztáson.
Azt hiszem bajban vagyunk, amikor saját jelképeinknek sem tudunk örülni, sőt ugrunk rá és tapossuk vöröslő fejjel mert előbb a szabadság, gondolataink parttalan vágyai - na persze úgy hogy senkit se bántsunk vele - aztán jöhet csak a kettőskereszt, amikor előbb már kidöntöttük.
Aztán voltak ott mások is, akik az "alaptábori" presszóból indulva jöttek föl kissé paprikás képpel - nagy környezetvédő-faluvédőként kérdőre vonni az ünneplőket.
Merthogy nem volt a köz véleménye szépen megkutatva, meg naturás terület és itt számos védett növényke éldegél, egyes blogolók már a "magyargárdát" látták masírozni majdan a keresztnél, meghogy illemhellyé válik a szikla és környéke a zarándokok miatt.
Utálják a polgármestert is, merthogy sunyi módon nem tiltotta be, nem zárta kordon mögé a sziklát. Mások a csodaszép kilátást látták veszni az építmények miatt.
Mint az ötvenes években... Beindult a siratókórus, jogvédőkkel, billentyűforradalmárokkal karöltve, amolyan jó keresztényellenes éllel, pedig a kettőskereszt alapvetően államiságunk és nem a kereszténység attribútuma. idézték a wikipédiát, abból a magyar és a szlovák címert a nagy webszerkesztők, jómagyarok. Aztán jöttek a svájci hegyormok, a riói kereszt és sok-sok érv ütközete.
A keresztet másnap baltával kidöntötték, a zászlóhoz nem mertek hozzányúlni. És minden jajveszékelő fellélegzett, még morogtak kicsit a blogoldalukon, a blogszerkesztő meg mosta kezeit, hogy az ő portálja miatt nem történhetett a brutális kidöntés. Aha, csakhogy ismeri már jogrendünk a "szellemi bűnsegédlet" cikkelyét is (ők vezették be).
Én nem keresek bűnösöket, nem büntethetek. Nem is kell. Akik megszólaltak kereszt ügyben pro és contra jól összevesztek. Na persze csak abszolút kulturáltan, de végzetesen. Akik vinnyogtak a kereszt miatt, nem vesznek tudomást a világ változásáról. Magyarországon kormányképessé vált kétharmaddal egy konzervatív blokk, akik közt ráadásul "keresztes" párt is van. És ilyenkor megint elindul a sírámok hangja, hogy előbb csak állítunk, aztán majd kötelezővé tesszük és aki nem áll be a sorba azt meg lágerekbe zárjuk.
Hú! A táboroztatást 'asszem az angolok kezdték a búrokkal, majd hatodik Lenin vitte a tökélyre a nagy Szovjetúnióban. S a drága nagyon liberális, még önmaguktól is elhatárolódni képes abszolút szakmai jogvédők, faluféltők - a blog szerint vannak vagy nyolcan - rettegnek és rendet követelnek, hogy azonnal menjen vissza a vallás a négy fal közé nehogy már rákényszerítsék akaratukat a nem akarókra.
Hát itt tartunk, illetve nem tartunk. Az Oszoly lábánál dühöng a sötétség, az uszítás, gyűlölködés, utálják a magyar jelképeket. Félnek tőle, mint a vámpírok a fokhagymagerezdektől. S jön a süket ámítás, védjük meg az ezeréves természetet a kereszttel rongálókkal szemben, meghogy ha szép volt eddig, maradjon is így.
Én mást mondok! Lehetett volna egy igazi zarándok- és kegyhely az Oszoly, még csodásabb jelkép mint a maga valójában, pici szent dísszel felaggatva. De nem lehet, mert a jogvédők uszításától hangzik az erdő, törökvészt hozott állítólag a polgármester, és az a pár keresztszentelésre megjelent meg úgy megtévesztett, ahogy van.
Olyan szép ez így együtt. Megkérdőjelezték az állítók statikai felkészültségét - merthogy az kidőlhet - fogalmuk nem lévén, hogy az állítók közt volt az esztergomi Asztrik szobor statikai tervezője is... Csak üvöltünk a tölgyesbe, utáljuk a jelképünket, hivalkodunk, pedig ők is magyarok, merthogy senkit se bántsanak a négy fal közt. Nem kell közösség, mi senkit sem akarunk bántani, de ha minket "bántanak" - kettőskereszttel terrorizálnak, akkor bumm! Ütünk akkorát a kereszt fájára, hogy az menten kidől.
Ők is egy szép és hangos közösség, a gyülölködők szent gyülekezete. Egyetértettek a blogoldalakon, hogy ez a kereszt nem idevaló, elcsúfít, megbotránkoztat, ahogy állították az meg pláne mert engedélyek vagy vannak vagy nincsenek, de ha vannak is, akkor se kérték ki a falusiak véleményét. Nem volt helyi népszavazás sem az ügyről, pedig ezért kellett volna.
Miről szavazhattak volna? Akarják a Magyar Köztársaság címerébe örökített, az ezeréves magyar államiságot, Szent István alkotását szimbolizáló tölgyfa kettőskeresztet az Oszoly tetejére. A keresztet, melyet megáldanak. A keresztet, mellyel eszmei megálljt kívánnak parancsolni a Pilist elrabló, kiárúsító szélhámosoknak? És épp Csobánkán, a Pilis kapujában?
Ehelyett elindult az uszítás, egykori muoszos újságíró a kőkemény/kulturált blogjában szépen plankolta a híreket.
Kerek a történet. A szikla alatt nem értették meg, most más világ következik, más szeleknek kell járniuk. A gyökereinkhez kell kapaszkodnunk, azokhoz visszatérni és onnan ismét szárbaszökkenni. Nem bántani másokat mégis ragyogó, erős alternatívát mutatni az önmaguktól is elhatárolódni képes viráglelkű álzöldek abszolút zavaros ideológiai katyvasza ellen.
"Boldogasszony anyánk, régi jó pátrónánk..." énekeltük aznap vagy harmincan ott fenn a pici tisztáson.
Azt hiszem bajban vagyunk, amikor saját jelképeinknek sem tudunk örülni, sőt ugrunk rá és tapossuk vöröslő fejjel mert előbb a szabadság, gondolataink parttalan vágyai - na persze úgy hogy senkit se bántsunk vele - aztán jöhet csak a kettőskereszt, amikor előbb már kidöntöttük.
2010. április 20., kedd
Feljött a talajvíz...
Csatornabekötést ástam a napokban a telkünkön. Kell a testmozgás a blogolások közt, egészséges, szükséges szóval nincs vita meg kell oldani. Esett eső rendesen épp a monszunok áthelyeződéséről kezdtem gondolkodni. Most, hogy a golfáramlat is hűlni akar, a monszun sem találja a Fülöp-szigeteket és Indiát.
Ások, ások már jó mélyen járok - bányászbékákat akartam fogni. Utolsó ásonyom és jé, sáros a föld, kiszedem a törmeléket és víz szivárog a járatba. Hú, ez nem semmi.
Napok óta rossz a víz kis falunkban, pedig alattunk karszt-tenger mégis a szomszédos község kútjaiból látja el községünket a vízszolgáltató. Normális ez? Persze hogy nem! Arról lehet szó, hogy az egykori külszíni bánya helyét - amely egyébként a vízbázis védőkörzetéhez tartozik - inert hulladéklerakó vette át. Igen, igen rekultiválunk frankó szeméttel, sittel meg ki tudja mivel. Mert reggel korán már mennek a háromtengelyes Szkániák kifelé szép suttyomban a községi belső utakon.
Rendben van ez? A nagyon nagy agyhalott - megvett? - hatóság kiadta az engedélyt sittlerakónak, a vízbázis védőkörzetét meg szétbontogatta "A" és "B" körzetre. No most mit ad Isten hát az inert-telep a "Bé"-be esik, oda meg mindent lehet...
Így aztán a község alfelén szemétlerakó működhet, a szállítójárművek végigsasszézhatnak a falu belső útjain és senki sem tehet semmit.
A bánya területe magántulajdonban volt, a községi magántulajdonos meg szépen eladta a területét a szemét-telepesnek. Ugye milyen szép és megható történet?
A község meg kullog az események után, egykori kiváló vízbázisból pedig már vizet sem nyerhetünk, az oviból meg vízmintákat vittek a laborba mert valami gáz lehet...
Községünk önkormányzata természetesen a helyzet magaslatán, nem tud semmit se tenni, hatósági ellenőrzéseket sürget, hogy majd a nagyon nagy állami fennhatóság nyakoncsípi a sittes szállítókat.
Aha... A szeszfőzdéből külön telefonálnak, ha a "jardok" a kishídnál vannak, úgyhogy ilyenkor beérkezik a fáradt sittszállító, rakományától döngenek a házak, jön a csörgés, satufék és hátraarc!
- ÉS ITT ÁLLJON MINDJÁRT A HELYREIGAZÍTÁS: VALÓTLANUL ÁLLÍTOTTAM, HOGY JELEZNEK A AZ IDÉZETT HELYRŐL A SITTSZÁLLÍTÓKNAK. Az érintettől elnézést kérek, egy valótlan pletykát használtam fel!
Belső utakon érkezik, belső utakon hagyja el a "déndzsörzónt".
Mi meg itt a faluban a magas nitráttól hasmenéssel küszködünk, a gyerekeink óvodájából vízmintákkal kilincselnek a laborajtón, a sittes vállalkozó meg zsírosra keresi magát a szeméten.
Milyen ember lehet az, aki a falu határában - saját élőhelyünk, ivóvízbázisunk közelében sittlerakót üzemeltet. ...És milyen község az, amelyik ezt hagyja?
Ások, ások már jó mélyen járok - bányászbékákat akartam fogni. Utolsó ásonyom és jé, sáros a föld, kiszedem a törmeléket és víz szivárog a járatba. Hú, ez nem semmi.
Napok óta rossz a víz kis falunkban, pedig alattunk karszt-tenger mégis a szomszédos község kútjaiból látja el községünket a vízszolgáltató. Normális ez? Persze hogy nem! Arról lehet szó, hogy az egykori külszíni bánya helyét - amely egyébként a vízbázis védőkörzetéhez tartozik - inert hulladéklerakó vette át. Igen, igen rekultiválunk frankó szeméttel, sittel meg ki tudja mivel. Mert reggel korán már mennek a háromtengelyes Szkániák kifelé szép suttyomban a községi belső utakon.
Rendben van ez? A nagyon nagy agyhalott - megvett? - hatóság kiadta az engedélyt sittlerakónak, a vízbázis védőkörzetét meg szétbontogatta "A" és "B" körzetre. No most mit ad Isten hát az inert-telep a "Bé"-be esik, oda meg mindent lehet...
Így aztán a község alfelén szemétlerakó működhet, a szállítójárművek végigsasszézhatnak a falu belső útjain és senki sem tehet semmit.
A bánya területe magántulajdonban volt, a községi magántulajdonos meg szépen eladta a területét a szemét-telepesnek. Ugye milyen szép és megható történet?
A község meg kullog az események után, egykori kiváló vízbázisból pedig már vizet sem nyerhetünk, az oviból meg vízmintákat vittek a laborba mert valami gáz lehet...
Községünk önkormányzata természetesen a helyzet magaslatán, nem tud semmit se tenni, hatósági ellenőrzéseket sürget, hogy majd a nagyon nagy állami fennhatóság nyakoncsípi a sittes szállítókat.
Aha... A szeszfőzdéből külön telefonálnak, ha a "jardok" a kishídnál vannak, úgyhogy ilyenkor beérkezik a fáradt sittszállító, rakományától döngenek a házak, jön a csörgés, satufék és hátraarc!
- ÉS ITT ÁLLJON MINDJÁRT A HELYREIGAZÍTÁS: VALÓTLANUL ÁLLÍTOTTAM, HOGY JELEZNEK A AZ IDÉZETT HELYRŐL A SITTSZÁLLÍTÓKNAK. Az érintettől elnézést kérek, egy valótlan pletykát használtam fel!
Belső utakon érkezik, belső utakon hagyja el a "déndzsörzónt".
Mi meg itt a faluban a magas nitráttól hasmenéssel küszködünk, a gyerekeink óvodájából vízmintákkal kilincselnek a laborajtón, a sittes vállalkozó meg zsírosra keresi magát a szeméten.
Milyen ember lehet az, aki a falu határában - saját élőhelyünk, ivóvízbázisunk közelében sittlerakót üzemeltet. ...És milyen község az, amelyik ezt hagyja?
2010. április 17., szombat
Ez is megvolt
Azt mondják, múlt vasárnap valami megváltozott, átalakulás indult be a magyar közéletben. Előfordul... Úgy is mondhatom lakónikusan, húsz évente ez nem is árt. Felnőtt a rendszerváltók generációja és odatüremkedett a hatalom bástyáihoz. Sőt, egy-kettőt most meg is ostromolt, s van ahol végzetes sebet is ütött a falakon. Nem is falak voltak már ezek hanem pókhálók. Akkor szétvágták!
Igen, kikerült az utcára két volt "rendszerváltoztatgató" öröknek hitt párt, pártocska. Rájuk talán már a keresztet sem kell vetnünk. Egyszerűen kimúltak, s eltűnnek hónapokon belül. De ha nem is tűnnek el, nem lesz miért beszélni róluk, a fősodratból kiszorultak, az emberek nyelvén nem tudtak megszólalni.
Helyüket új, friss energiák töltik be. Kicsit borzasak, szőrösek, még nincs ötven új öltönyük melyeket naponta cserélhetnének így aztán akár de'javu érzésünk is támadhat a 90-es fideszes fiúk iránt. Óh azok a hatvanas évek, kilencvenes esztendők!
Néha bután néztem a kampányoló pártokat, mit akarnak még megetetni velem. Megint a kolbászból fonják majd a kerítést? Vagy ahogy az üveges ismerősöm mondta, "óh itt a Fidesz-kormány, csak be kell menned a húsboltba és leakasztod a sonkát a kampóról, vedd a válladra is ki sem kell fizetni, ez már jár neked..."
Jobbik? Elempé? Ízlelgetjük az új neveket, tanuljuk egyáltalán leírni hogy "elempés parlamenti frakció", mer' a szocik azért maradtak, fideszesből nagyon sok lesz négy évig, jobbikosok meg lehet hogy gárda egyenruhában múlatják majd a napot a széksorokban.
De lehet, hogy már nem lesz ennyire átlátszó és lábszagú. Lehet, hogy a posványba néha tiszta víz is kerül. Vagy az is előfordulhat, hogy oltári gyorsan elszurtosodik az új országgyűlés.
Hallani a hangokat, morgolódnak a vidéki jobbikosok, hogy vállaikon bejutottak a nagy pesti mogulok. Hát... így van ez kedves testvérek! Állíts listát - piramisjáték? - és legyél az első tízben! Tuti nyereség jó pár évig. Vagy így azért túl egyszerű?
Igen, kikerült az utcára két volt "rendszerváltoztatgató" öröknek hitt párt, pártocska. Rájuk talán már a keresztet sem kell vetnünk. Egyszerűen kimúltak, s eltűnnek hónapokon belül. De ha nem is tűnnek el, nem lesz miért beszélni róluk, a fősodratból kiszorultak, az emberek nyelvén nem tudtak megszólalni.
Helyüket új, friss energiák töltik be. Kicsit borzasak, szőrösek, még nincs ötven új öltönyük melyeket naponta cserélhetnének így aztán akár de'javu érzésünk is támadhat a 90-es fideszes fiúk iránt. Óh azok a hatvanas évek, kilencvenes esztendők!
Néha bután néztem a kampányoló pártokat, mit akarnak még megetetni velem. Megint a kolbászból fonják majd a kerítést? Vagy ahogy az üveges ismerősöm mondta, "óh itt a Fidesz-kormány, csak be kell menned a húsboltba és leakasztod a sonkát a kampóról, vedd a válladra is ki sem kell fizetni, ez már jár neked..."
Jobbik? Elempé? Ízlelgetjük az új neveket, tanuljuk egyáltalán leírni hogy "elempés parlamenti frakció", mer' a szocik azért maradtak, fideszesből nagyon sok lesz négy évig, jobbikosok meg lehet hogy gárda egyenruhában múlatják majd a napot a széksorokban.
De lehet, hogy már nem lesz ennyire átlátszó és lábszagú. Lehet, hogy a posványba néha tiszta víz is kerül. Vagy az is előfordulhat, hogy oltári gyorsan elszurtosodik az új országgyűlés.
Hallani a hangokat, morgolódnak a vidéki jobbikosok, hogy vállaikon bejutottak a nagy pesti mogulok. Hát... így van ez kedves testvérek! Állíts listát - piramisjáték? - és legyél az első tízben! Tuti nyereség jó pár évig. Vagy így azért túl egyszerű?
2010. április 11., vasárnap
Botrány?!
Szerintem nem. Ami a mostani országgyűlési választások első fordulójában történt csupán egyenesen következik az előző évek „kíváló” szervezőkészségének, 2006 emlékezetes államalapítás ünnepségének majd szégyenteljes felelőskeresésének.
S aki mindezért felelős? Holnap kiáll a sajtó nyilvánossága elé, elmondja hogy semmiért, bezzeg a jogalkotó. A jogalkotó? Akkor az az országgyűlés! S a múltkori országgyűlés egyik pártja most a nagy győző… Hú, ez elég durva nem?
Most akkor mikor csaltak a választásokon? Eleddig, amikor szinte „bárhol” szavazhatott a nem lakóhelye szerinti választópolgár, vagy most lehet jó nagyot csalinkázni? Akkor, amikor több százan állnak az előtérben és arra várnak, hogy leadhassák szép nagy lapjaikat az iksszel borítékban de nem leragasztva.
Ha belegondolok, már szörnyülködök innen a szoba melegéből. Megint jól megszervezték, megint okosak a szakemberek.
Hallgatom őket, de kik ezek? Most jogászkodnak, kapargatják a valóságot, mutogatnak, ahelyett hogy most jól felállnának és vennék a kardjukat/kalapjukat és vagy magukba döfnék, vennék és mai napi fizetés nélkül elmennének a választási irodától jól messzire.
Szégyen, megalázó, leginkább nevetséges. Kórkép, lelet – 2010. Most mindenki magyarázza a nem megmagyarázhatót, a bugyuta szervezést. Egy biztos, még holnap reggel is posztjukon lesznek és szép vastag fizetési szalagjaikat eltehetik, folyószámlán meg a pénzt.
Most dúl bennem a düh, mi szükség volt erre?
S aki mindezért felelős? Holnap kiáll a sajtó nyilvánossága elé, elmondja hogy semmiért, bezzeg a jogalkotó. A jogalkotó? Akkor az az országgyűlés! S a múltkori országgyűlés egyik pártja most a nagy győző… Hú, ez elég durva nem?
Most akkor mikor csaltak a választásokon? Eleddig, amikor szinte „bárhol” szavazhatott a nem lakóhelye szerinti választópolgár, vagy most lehet jó nagyot csalinkázni? Akkor, amikor több százan állnak az előtérben és arra várnak, hogy leadhassák szép nagy lapjaikat az iksszel borítékban de nem leragasztva.
Ha belegondolok, már szörnyülködök innen a szoba melegéből. Megint jól megszervezték, megint okosak a szakemberek.
Hallgatom őket, de kik ezek? Most jogászkodnak, kapargatják a valóságot, mutogatnak, ahelyett hogy most jól felállnának és vennék a kardjukat/kalapjukat és vagy magukba döfnék, vennék és mai napi fizetés nélkül elmennének a választási irodától jól messzire.
Szégyen, megalázó, leginkább nevetséges. Kórkép, lelet – 2010. Most mindenki magyarázza a nem megmagyarázhatót, a bugyuta szervezést. Egy biztos, még holnap reggel is posztjukon lesznek és szép vastag fizetési szalagjaikat eltehetik, folyószámlán meg a pénzt.
Most dúl bennem a düh, mi szükség volt erre?
2010. április 7., szerda
La finito
Valahogy az az érzésem valaminek a végére értünk. Most nem nagy demokratikus lózungokkal akarok előhozakodni arra itt vannak az aktuális nemzetmentők és népvezérek és azok nagy tanácsai, tanácsosai csak úgy általában.
Úgy általában e hét végén valamiről csak szavazunk. Most a hajlandóságot is elő lehetne vezetni, meg a jó időt vagy épp az esőfelhők borzasztó és riasztó hatását a szavazókedvre, de mégis valamiről szavaz az ország szavazóképes még nem teljesen latin-amerikai része. Mennek is az agymosodák, a különböző hangzatos intézetek előzetes mandátumbecslései. ezek mind nagyon szépek, nagyon kerekek, derék dolog már előre pezsgőt bontani a "médvégy" bőrére. De azt ki ejti el? Nagyon elejti, vagy csak megsebzi. De ha megsebzi, az a médvégy vajon belepusztul-e, vagy kell hozzá a nagy koalíciós bökőerő? Mert most mindeki esküdözik a saját istenére hogy összekacsintás nincs, bajuszpödrés vasárnap tízig betiltva, a gárda legyen meztelen, de könyörgöm emberek, ez politika! Nincs az hogy soha és az "elveimmel ütközik" szókapcsolatot kéretik nem komolyan venni. Majd vasárnap után lehet újra esküdözni, addig csak szordínóban emberek és kedves jelöltek!
Úgy általában e hét végén valamiről csak szavazunk. Most a hajlandóságot is elő lehetne vezetni, meg a jó időt vagy épp az esőfelhők borzasztó és riasztó hatását a szavazókedvre, de mégis valamiről szavaz az ország szavazóképes még nem teljesen latin-amerikai része. Mennek is az agymosodák, a különböző hangzatos intézetek előzetes mandátumbecslései. ezek mind nagyon szépek, nagyon kerekek, derék dolog már előre pezsgőt bontani a "médvégy" bőrére. De azt ki ejti el? Nagyon elejti, vagy csak megsebzi. De ha megsebzi, az a médvégy vajon belepusztul-e, vagy kell hozzá a nagy koalíciós bökőerő? Mert most mindeki esküdözik a saját istenére hogy összekacsintás nincs, bajuszpödrés vasárnap tízig betiltva, a gárda legyen meztelen, de könyörgöm emberek, ez politika! Nincs az hogy soha és az "elveimmel ütközik" szókapcsolatot kéretik nem komolyan venni. Majd vasárnap után lehet újra esküdözni, addig csak szordínóban emberek és kedves jelöltek!
2010. április 3., szombat
Vadászat
Puskás emberek vannak az erdő szélén, a fegyver töltve van. Pecsenye nincs, még nem ejtettek vadat. Nagy emberek mind, fekete terepjárókkal jöttek és déligyümölcsöt majszolnak a pálinka mellé. Helytartók? Képviselőjelöltek? Önjelöltek? A rendszerváltásról diskurálnak a langymelegben. A farmerruháról, a bozontos ábrázatról, ahogy ők is a parlamenti parkolót keresték Trabantjukkal valamikor kilencvenben. Mostanra a nagy "elnyomatás" éveiben is polgármesterek, megyei elnökök, kabinetvezetők, laptulajdonosok lettek. No, de mindegy is, azér' a válságot megérzik, mert a két fizetésből is csak Ibizára marad, Thaiföld mostanság nem játszik. Beszélgetnek, duruzsolnak, nem értik a nyulakat, nem jönnek a bokorból, pedig a hajtók és a kutyák nagy lármát csaptak a bokrok közt, kampányolnak óriásban, szórólapokkal is.
Értetlenkednek a nyulakon, hát előveszik a napi politikát azon mindig jól össze lehet veszni. Felmegy az adrenalin, jobb a célzás. Itt van ez a nem egy a tábor és több lett a zászló helyzet. Hogy lehet, hogy van tőlüktől is jobbra élet. Ráadásul a kölök is belépett valami Mozgalomba. Osztán' pólóra kért pénzt, meg kimentek tüntetni a Trianon palotába Párizs mellé. Afene érti ezt... Pedig az én kölyköm.
A vadászok azt hitték, csak ők képviselik a demokráciát, mert az utódpártiak már úgyis elvesztették minden támogatójukat, akit meg nem, azt tolószékben mégsem vihetik a vártára harcolni. Leraboltak már mindent, a multiknak kijátszották a vadászterületek nagy részét és most a pénzeszsákjaikat kötözgetik a villában és usgyí lesz rövidesen.
Zsörtölődtek a vadászok, de hát a mi kölykeink és mégse akarnak utánunk jönni. Ha nem hát nem, akkor legyünk gyűlölt ellenfelek! Mert beszóltak az utcáról még 2006-ban. Mert akkor szakadt el a dolog. Rá kellett ébrednie a fiataloknak, hogy a parlamenti padsorokban déligyümölcsöt majszolgató fiatal rendszerváltók már odaragacsozták magukat a padba a sok narancslétől, képtelenek felállni. Tőlük pár méterre a zsírosfazékban gőzölgött a cupák, mégha rá is vertek a kezeikre az utódpártiak, a gőzből is szépen jutott zsírlepárlással.
Most vadászat folyik, a rendszerváltozás gyermekeire, azokra, akik életkoruknál fogva már úttörők sem lehettek és Lenint sem láthatták életvalójában a "Krasznaja Plóságyon". Most hirtelen ők lettek a nagy ellenfelek, a jövő politikai generációját vették nagytotál célgömbbe. Teszik ezt narancsos vadászok, a rendszerváltók, a talpig fiatalos demokraták, azok akik gúnyolták Kádár és Brezsnyev elvtárs testvéri csókját. Oké, volt miért most mégis meghasonlott önmagával a rendszerváltó elit.
Valamit nem jól csináltak? Vagy nem jól csináltunk? Vagy magunknak túl jól, másoknak meg kivettük még a tömést is a fogából mert nemesfém?
A mai mozgalmosok a mi gyerekeink, itt nőttek föl, s ha akad is köztük mosdatlan szájú, dudvastílusú, hát azt is tőlünk tanulhatta. Itt, Magyarországon. Nézzünk magunkba jó mélyen...
Most a mozgalmasok kikerülték a narancsos vadászokat és új vadösvényen jövő héttől már a parlamenti parkoló szegélyköveit centizgethetik. Új stílus? Szerintem nem, csupán eltelt húsz év és az emberek napi szintjén csak a nyomor maradt, az üres igéreteket már felfalta a vaskályha.
Hát ennyi. A vadászok kisebb csoportja már feladta, a majszolgatásnak véget vetettek, a szalonnát majd otthon eszik meg az asszonnyal. Az erdőszélén kisütött a nap, vidáman játszanak az állatok a tavaszi szélben.
Értetlenkednek a nyulakon, hát előveszik a napi politikát azon mindig jól össze lehet veszni. Felmegy az adrenalin, jobb a célzás. Itt van ez a nem egy a tábor és több lett a zászló helyzet. Hogy lehet, hogy van tőlüktől is jobbra élet. Ráadásul a kölök is belépett valami Mozgalomba. Osztán' pólóra kért pénzt, meg kimentek tüntetni a Trianon palotába Párizs mellé. Afene érti ezt... Pedig az én kölyköm.
A vadászok azt hitték, csak ők képviselik a demokráciát, mert az utódpártiak már úgyis elvesztették minden támogatójukat, akit meg nem, azt tolószékben mégsem vihetik a vártára harcolni. Leraboltak már mindent, a multiknak kijátszották a vadászterületek nagy részét és most a pénzeszsákjaikat kötözgetik a villában és usgyí lesz rövidesen.
Zsörtölődtek a vadászok, de hát a mi kölykeink és mégse akarnak utánunk jönni. Ha nem hát nem, akkor legyünk gyűlölt ellenfelek! Mert beszóltak az utcáról még 2006-ban. Mert akkor szakadt el a dolog. Rá kellett ébrednie a fiataloknak, hogy a parlamenti padsorokban déligyümölcsöt majszolgató fiatal rendszerváltók már odaragacsozták magukat a padba a sok narancslétől, képtelenek felállni. Tőlük pár méterre a zsírosfazékban gőzölgött a cupák, mégha rá is vertek a kezeikre az utódpártiak, a gőzből is szépen jutott zsírlepárlással.
Most vadászat folyik, a rendszerváltozás gyermekeire, azokra, akik életkoruknál fogva már úttörők sem lehettek és Lenint sem láthatták életvalójában a "Krasznaja Plóságyon". Most hirtelen ők lettek a nagy ellenfelek, a jövő politikai generációját vették nagytotál célgömbbe. Teszik ezt narancsos vadászok, a rendszerváltók, a talpig fiatalos demokraták, azok akik gúnyolták Kádár és Brezsnyev elvtárs testvéri csókját. Oké, volt miért most mégis meghasonlott önmagával a rendszerváltó elit.
Valamit nem jól csináltak? Vagy nem jól csináltunk? Vagy magunknak túl jól, másoknak meg kivettük még a tömést is a fogából mert nemesfém?
A mai mozgalmosok a mi gyerekeink, itt nőttek föl, s ha akad is köztük mosdatlan szájú, dudvastílusú, hát azt is tőlünk tanulhatta. Itt, Magyarországon. Nézzünk magunkba jó mélyen...
Most a mozgalmasok kikerülték a narancsos vadászokat és új vadösvényen jövő héttől már a parlamenti parkoló szegélyköveit centizgethetik. Új stílus? Szerintem nem, csupán eltelt húsz év és az emberek napi szintjén csak a nyomor maradt, az üres igéreteket már felfalta a vaskályha.
Hát ennyi. A vadászok kisebb csoportja már feladta, a majszolgatásnak véget vetettek, a szalonnát majd otthon eszik meg az asszonnyal. Az erdőszélén kisütött a nap, vidáman játszanak az állatok a tavaszi szélben.
2010. április 1., csütörtök
Eleged van-e a politikából?
A kérdés nagyon hatásvadász - beismerem, persze azért találtam ki. Tételmondat. Gondolatokat elindító szókapcsolat. Jövő hétvégén mehetünk szavazni, ismét, eljött a négy év. Választunk, szavazunk, véleményt mondunk, ellenvéleményt mondunk, kiszavazzuk, leszavazzuk. Addig meg dönget a kampány - a pozitív, a negatív, elmondják a nagyonszakértők naponta, hogy ennek a pártocskának nőtt, ennek meg csökkent, ez nem tendencia csak a hibahatáron belül mozdult el és nőtt a választási hajlandóság. Négy évente mindig ezt hallom. Nagyon okos tojásfejű politológusok nyaggatják a nyájas médiafogyasztót elméleteikkel. Elméletek, papírokon grafikonok színes lázgörbékkel és hát a százalékos arány hogy a nagy kormányzópártot, amely nem lesz már kormányzóerő most épp beérte a nagyon radikális jobboldali formáció - meg is előzte? Hát ez még hibahatár és mi van ha a hibahatár lefelé torzít, vagy felfelé kedvez?
No kedves politológusok!
Mondjátok meg, elmegyek-e jövő héten én szavazni? Mert ha jó idő lesz, vár a kert, ha meg nem ott a három gyerek a szobában - jó időben is stimmel a gyerekszám max. kicsapom őket a veteményes kert mellé. Életkorom túl a harmincon, valami papírjaim is vannak a fene iskolákról - ezeket nem féldisznóért végték hozzám. Igen, megdolgoztam értük.
No, megyek szavazni?
Fiatal voltam a módszerváltás idején, nem láttam még túl sok narancsot hát sokat akartam látni, így aztán adtam nekik én is szavazatot. Aztán én is beleléptem a kissé alulról középkorúak táborába és jöttek a drága utódok, jött a felelősségvállalás és a holnapról való gondoskodás fantasztikus jövőbelátó eszméje. S lám akkor is szavaztam, szavaztam akartam a "nátót", meg az "eu-t" bevettem én is mindent, aztán szűkebb körökben okosítottam a nálamnál kevésbé mediatizált barátaim, hogy nehogy már arra szavazzatok mert az csak rosszat hoz.
Na, megyek már szavazni?
Most meg itt van kettőezertíz és a három gyerek, vár a krumpliföld - a jó időt megrendeltem. Mennék már szavazni...
No kedves politológusok!
Mondjátok meg, elmegyek-e jövő héten én szavazni? Mert ha jó idő lesz, vár a kert, ha meg nem ott a három gyerek a szobában - jó időben is stimmel a gyerekszám max. kicsapom őket a veteményes kert mellé. Életkorom túl a harmincon, valami papírjaim is vannak a fene iskolákról - ezeket nem féldisznóért végték hozzám. Igen, megdolgoztam értük.
No, megyek szavazni?
Fiatal voltam a módszerváltás idején, nem láttam még túl sok narancsot hát sokat akartam látni, így aztán adtam nekik én is szavazatot. Aztán én is beleléptem a kissé alulról középkorúak táborába és jöttek a drága utódok, jött a felelősségvállalás és a holnapról való gondoskodás fantasztikus jövőbelátó eszméje. S lám akkor is szavaztam, szavaztam akartam a "nátót", meg az "eu-t" bevettem én is mindent, aztán szűkebb körökben okosítottam a nálamnál kevésbé mediatizált barátaim, hogy nehogy már arra szavazzatok mert az csak rosszat hoz.
Na, megyek már szavazni?
Most meg itt van kettőezertíz és a három gyerek, vár a krumpliföld - a jó időt megrendeltem. Mennék már szavazni...
2010. március 31., szerda
Cumi az élet...
Egykor a Beatrice énekelte, hogy "Cumi az élet, cumi a tánc..." ésatöbbi. Ma reggel negyed nyolckor csörög a telefon, hogy "itten vagyunk és 7-re kértünk nyitást, vásározunk..." UFF! Már megint hibáztak a kollégák, a nyitást nem beszéltük meg, biztos én is felelős vagyok. A teremburáját. Kolléga ébresztése, ő jön kinyit. Aztán pár perc, telefon megint csörög, kolléga bejelentkezik. Vásározók elporoltak az esőben, mert ma Lovasberényben várták őket hétkor és nem Nyergesre kellett volna jönniük. No, most akkor hová varrjam a gombot? A hátulgombolósra vagy mások is tévedhetnek? Nem baj, a nap elindult.
2010. március 28., vasárnap
A duma az megy...
Március 28-án a Dumaszínház két oszlopos szövegládája Beliczai Balázs és Hadházi László látogatott el hozzánk. Mit mondjak? Teltház. Ezzel meg lehet tölteni a színháztermet. Sztárok, a média "megcsinálta" őket. Ha ez kell... Legyen ez is, még meg hadd fanyalgok halkan azon, hogy egy kultúrelőadást meg 2/3-ad házzal kell eladnom.
2010. március 26., péntek
Ifjú Szívek fellépése után...
Kedves Fórumozók!
Látom a bejegyzéseket a tegnap esti varázslatos néptánc előadásról, azért elmondom én is, hogy éltem meg, milyen érzeteket szabadított fel bennem. Éjjel vitriolban áztattam ujjacskáim, reggel meg „epét” reggeliztem, úgyhogy kérlek Benneteket bocsássatok meg ha megbántanék valakit is akaratomon kívül.
Prológus: Egy (ref.) lelkész mesélte, hogy amikor a fiát már sokadszor korholta, testileg „fenyítgette” mert nagyon rossz kölök volt, váltott! Bement a szobába letérdelt némán a házi feszület elé és imádkozni kezdett. Potyogtak a könnyei és így kért bocsánatot a saját rosszcsont fiától amiért néha bántotta. Aztán pár perc után mellétérdelt a „bűnrossz” fia és megölelték egymást… Ekkor mondta a lelkész a fiának, hogy „nem rád, hanem érted haragszok…”
Tegnap este nem félház volt, hanem 2/3-ad. S hogy a színpadról „mi jött le”? Azt én nem tudom elmondani. Ti itt a fórum oldalain a világot váltjátok meg, magyarságostul, trianonostul, idegenestül mindenestül (akinek nem inge s gatyája, az ne vegye magára). Karosszékből a négy fal közül, amolyan „szoftforradalmárokként” ez mind-mind nemes dolog. Az is nemes, hogy előbbre való a gyerek pelenkája, meg a hóvége meg a csúnya APEH, hogy büntet, de a késedelmit nem adja meg. Miről beszéltek?
Nekem is vannak kiskorúim és még pelenkázok is, aztán mégis elhoztam őket! Reggel a fiam az oviban elmesélte a óvónéninek, hogy este táncházban járt! Ez a mi kultúránk! Ez a Bartók szellemiség! Ezt nem tudod átadni a neten, meg a tévén! Közösségi érzés! Nem vagy felkészülve rá? Nem baj, csak hagyd magad elmerülni benne!
S ha nincs pénzed, akkor miért nem éltél jgyula ajánlatával? Engem tiszteltél volna meg ha eljössz/eljöttök (meg a művház ismeri a „közmunkával a jegyért”-et, a közönségszervezést honorálni szoktam!) Én magam 15 eterniti csóró gyereket vittem be mert a ház körül „bandáztak”, de furdalta őket a kíváncsiság milyen lehet benn mert a zene áradt ki a teremből, pedig nem a „tucc-tucc” szólt! Meg is kérdezték, hogy a ruházatuk megfelelő-e? Egy rövidgatyás srác – ő épp a Május 1 téren lakozik - hazaugrott átöltözni és már jött is. Nyolckor meg szépen elmentek haza mert csöngetett a pizsamás autó. De addig itt voltak és meggyőződésem kis igazgyöngyökkel tértek haza tinédzser koponyájukba ékelődve… No ennyit a pedagógiáról meg az ifjúságvédelemről mert ezzel is meg lettem támadva, hogy én inkább bratyizok a „félelemkeltő” fiatalokkal, mintsem szankcionalizálnám állandóan őket…
Őszinte leszek, nélkületek nem megy! Ha nektek elég a kabaré, hát nézzétek azt /mer’ az full teltháznak ígérkezik/. De akkor nincs vinnyogás, meg hogy itt nem történik semmi. A megyei napilapnak címoldalon voltunk jók (már kétszer fél éven belül), a regionális színes magazinba is jók voltunk és tegnap este megint megkeresett újságírójuk, hogy nagyon jók vagyunk nekik, csak hadd írhassanak rólunk. Legyen úgy!
S a várost is szapulhatjátok, hogy mire költi a pénzét! Hát Ifjú Szívekre! Tavaly meg a beregszászi színház Liliomfiára! Értsétek meg, ez a művház nem a 2007-es kiadás, hanem „ápgrédeltük”. Még nincs új kiadás, az majd a felújítás lesz, mert lesz! De ha nem jöttök el a programokra és csak fél, meg háromnegyed házakról regélhetek akkor hogy verjem én az asztalt a fenntartónál, hogy tessék mán’ felújítani minket… Nekem Ti, nyergesújfalui emberek, polgárok és nem polgárok, munkások és értelmiségiek, fanyalgók és „talpmagyarok” vagytok a hátszelem! Engem a kampányos megváltók nem érdekelnek, csak a teljesítmény, az eltökéltség és az alázat számít! A dolgok itt dőlnek el, a szívetekben!
Ha kimaradtok „belőlünk” mert minden előbbre való a kultúracseppeknél, bele is bukhatok… Mint „dartvédernél” - az erő Ti vagytok, közönségem!
Anzix: az előadás előtt két órával még a vetítővásznat drótoztam 8 méterre a színpad fölött a rozzant falétrán, a táncosok meg rákezdtek – Hégli Dusán koreográfus kérlelhetetlen intésére - a próbára és döngették a színpadot…hát nem mondom, hogy a csoki nem került majdnem a nadrágomba…
Én boldog vagyok és elégedett. Ismét minőséget hoztunk ide és csak ide! Nektek/nekünk a mi városunkba és a pozsonyiak úgy mentek el, hogy visszajönnek!
Lassan mondom, hogy értsétek: „felvettek” minket a kulturális térképre! Az Ifjú Szívek ezután csak Budapesten lép fel nagyszínpadon, a Papp László Sportarénában, majd a Művészetek Palotájában.
DE ELŐTTE NÁLUNK JÁTSZOTTAK!!! Nem nekik „büdös” eljönni az „adyművházba”, nekünk épp féláron (és előadás előtt még verejtékesen újraelpróbálni az egész estét, mert a közönség csak a minőséget kaphatja), hanem úgy látszik a helyieknek „rangon aluli” eljönni egy-egy előadásra… De vinnyogni, temetni a kultúrát azt lehet…
Na és a mélylélektan… A szociológia tanárnak csókoltatom pici kezeit, hogy kit sújt a válság legjobban, ezt nem tanítani kell, hanem tenni ellene és megszüntetni, de nem sujkolni kedves kócos fejű diákjaiba.
A felállva való vastapsolás meg a zsigeri idegrendszer és a csoportnyomás hatása. DE TEGNAP ESTE EZ IS MŰKÖDÖTT!!! És nem volt tapsgép, meg rendezői beintés és újrázás mert az előző gyenge volt. Fogjátok már fel, a kereskedelmi tévéken és a hálón kívül is van világ. Ráadásul szép és jó dolgok is vannak benne. S ezt épp a pozsonyi táncosok mutatták meg tegnap este.
Mi a magyar? Ők tudják a legjobban és azok akik tegnap este eljöttek. Ismerik, táncolják a kalotaszegit, a garamközit, de autentikusak a szlovák táncokban is! Nemesek mint a tokaji aszú, virtuózak mint a tavaszi szél, könnyedek, fiatalok, mosolyognak mert ez az életük és erőt adnak a holnaphoz, a holnaputánhoz és az azutánhoz is!
…Egyébként meg szeretek itt, épp itt nálatok dolgozni!!!
Látom a bejegyzéseket a tegnap esti varázslatos néptánc előadásról, azért elmondom én is, hogy éltem meg, milyen érzeteket szabadított fel bennem. Éjjel vitriolban áztattam ujjacskáim, reggel meg „epét” reggeliztem, úgyhogy kérlek Benneteket bocsássatok meg ha megbántanék valakit is akaratomon kívül.
Prológus: Egy (ref.) lelkész mesélte, hogy amikor a fiát már sokadszor korholta, testileg „fenyítgette” mert nagyon rossz kölök volt, váltott! Bement a szobába letérdelt némán a házi feszület elé és imádkozni kezdett. Potyogtak a könnyei és így kért bocsánatot a saját rosszcsont fiától amiért néha bántotta. Aztán pár perc után mellétérdelt a „bűnrossz” fia és megölelték egymást… Ekkor mondta a lelkész a fiának, hogy „nem rád, hanem érted haragszok…”
Tegnap este nem félház volt, hanem 2/3-ad. S hogy a színpadról „mi jött le”? Azt én nem tudom elmondani. Ti itt a fórum oldalain a világot váltjátok meg, magyarságostul, trianonostul, idegenestül mindenestül (akinek nem inge s gatyája, az ne vegye magára). Karosszékből a négy fal közül, amolyan „szoftforradalmárokként” ez mind-mind nemes dolog. Az is nemes, hogy előbbre való a gyerek pelenkája, meg a hóvége meg a csúnya APEH, hogy büntet, de a késedelmit nem adja meg. Miről beszéltek?
Nekem is vannak kiskorúim és még pelenkázok is, aztán mégis elhoztam őket! Reggel a fiam az oviban elmesélte a óvónéninek, hogy este táncházban járt! Ez a mi kultúránk! Ez a Bartók szellemiség! Ezt nem tudod átadni a neten, meg a tévén! Közösségi érzés! Nem vagy felkészülve rá? Nem baj, csak hagyd magad elmerülni benne!
S ha nincs pénzed, akkor miért nem éltél jgyula ajánlatával? Engem tiszteltél volna meg ha eljössz/eljöttök (meg a művház ismeri a „közmunkával a jegyért”-et, a közönségszervezést honorálni szoktam!) Én magam 15 eterniti csóró gyereket vittem be mert a ház körül „bandáztak”, de furdalta őket a kíváncsiság milyen lehet benn mert a zene áradt ki a teremből, pedig nem a „tucc-tucc” szólt! Meg is kérdezték, hogy a ruházatuk megfelelő-e? Egy rövidgatyás srác – ő épp a Május 1 téren lakozik - hazaugrott átöltözni és már jött is. Nyolckor meg szépen elmentek haza mert csöngetett a pizsamás autó. De addig itt voltak és meggyőződésem kis igazgyöngyökkel tértek haza tinédzser koponyájukba ékelődve… No ennyit a pedagógiáról meg az ifjúságvédelemről mert ezzel is meg lettem támadva, hogy én inkább bratyizok a „félelemkeltő” fiatalokkal, mintsem szankcionalizálnám állandóan őket…
Őszinte leszek, nélkületek nem megy! Ha nektek elég a kabaré, hát nézzétek azt /mer’ az full teltháznak ígérkezik/. De akkor nincs vinnyogás, meg hogy itt nem történik semmi. A megyei napilapnak címoldalon voltunk jók (már kétszer fél éven belül), a regionális színes magazinba is jók voltunk és tegnap este megint megkeresett újságírójuk, hogy nagyon jók vagyunk nekik, csak hadd írhassanak rólunk. Legyen úgy!
S a várost is szapulhatjátok, hogy mire költi a pénzét! Hát Ifjú Szívekre! Tavaly meg a beregszászi színház Liliomfiára! Értsétek meg, ez a művház nem a 2007-es kiadás, hanem „ápgrédeltük”. Még nincs új kiadás, az majd a felújítás lesz, mert lesz! De ha nem jöttök el a programokra és csak fél, meg háromnegyed házakról regélhetek akkor hogy verjem én az asztalt a fenntartónál, hogy tessék mán’ felújítani minket… Nekem Ti, nyergesújfalui emberek, polgárok és nem polgárok, munkások és értelmiségiek, fanyalgók és „talpmagyarok” vagytok a hátszelem! Engem a kampányos megváltók nem érdekelnek, csak a teljesítmény, az eltökéltség és az alázat számít! A dolgok itt dőlnek el, a szívetekben!
Ha kimaradtok „belőlünk” mert minden előbbre való a kultúracseppeknél, bele is bukhatok… Mint „dartvédernél” - az erő Ti vagytok, közönségem!
Anzix: az előadás előtt két órával még a vetítővásznat drótoztam 8 méterre a színpad fölött a rozzant falétrán, a táncosok meg rákezdtek – Hégli Dusán koreográfus kérlelhetetlen intésére - a próbára és döngették a színpadot…hát nem mondom, hogy a csoki nem került majdnem a nadrágomba…
Én boldog vagyok és elégedett. Ismét minőséget hoztunk ide és csak ide! Nektek/nekünk a mi városunkba és a pozsonyiak úgy mentek el, hogy visszajönnek!
Lassan mondom, hogy értsétek: „felvettek” minket a kulturális térképre! Az Ifjú Szívek ezután csak Budapesten lép fel nagyszínpadon, a Papp László Sportarénában, majd a Művészetek Palotájában.
DE ELŐTTE NÁLUNK JÁTSZOTTAK!!! Nem nekik „büdös” eljönni az „adyművházba”, nekünk épp féláron (és előadás előtt még verejtékesen újraelpróbálni az egész estét, mert a közönség csak a minőséget kaphatja), hanem úgy látszik a helyieknek „rangon aluli” eljönni egy-egy előadásra… De vinnyogni, temetni a kultúrát azt lehet…
Na és a mélylélektan… A szociológia tanárnak csókoltatom pici kezeit, hogy kit sújt a válság legjobban, ezt nem tanítani kell, hanem tenni ellene és megszüntetni, de nem sujkolni kedves kócos fejű diákjaiba.
A felállva való vastapsolás meg a zsigeri idegrendszer és a csoportnyomás hatása. DE TEGNAP ESTE EZ IS MŰKÖDÖTT!!! És nem volt tapsgép, meg rendezői beintés és újrázás mert az előző gyenge volt. Fogjátok már fel, a kereskedelmi tévéken és a hálón kívül is van világ. Ráadásul szép és jó dolgok is vannak benne. S ezt épp a pozsonyi táncosok mutatták meg tegnap este.
Mi a magyar? Ők tudják a legjobban és azok akik tegnap este eljöttek. Ismerik, táncolják a kalotaszegit, a garamközit, de autentikusak a szlovák táncokban is! Nemesek mint a tokaji aszú, virtuózak mint a tavaszi szél, könnyedek, fiatalok, mosolyognak mert ez az életük és erőt adnak a holnaphoz, a holnaputánhoz és az azutánhoz is!
…Egyébként meg szeretek itt, épp itt nálatok dolgozni!!!
2010. március 25., csütörtök
Ifjú Szívvel táncosan
Miért szép a magyar néptánc? Hát mert magyar, a miénk. De lassan alig ismerjük. A média fősodrata szerint nemzeti - ezért agyonhallgatandó. Helyette kellenek a sztárocskák, a hip-hop táncikák, személyiségzavaros álelőadók és őket kell telepumpálni fellépésekkel. Ebből aztán még "ánplágd" is lehet...
Hú! Amikor úgy döntöttem, hogy elhozzuk művházunkba a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttest, éltem a gyanúperrel, nagyon nehéz lesz erre közönséget toborozni, pláne egy iparvárosban, meg ugye "vidéken".
Viszont van mellettünk - belátható távolságban - érseki székhely, iskolaváros, nem tartottam életképtelennek a rendezést. Gondolkodtam, beleálljak-e én is abba a taposóba, ahol a médiából ismert arcokat hívjuk haknizni - hadd zsírosodjon még egy kicsit, vagy adunk Bartók Béla szellemiségéből valamit, valami igazit.
Nem kerülhetem meg a valódit, a giccs úgyis a mindennapjaink része, meg kell villantani a valódit a bóvlik közt. Veszteség lesz... miben? Csak pénzben, minden másban érték. Azért a megyei napilap felkarolta, a térségi színes magazin szintén érdemesnek találta egy rövid hírre, térségi rádió hirdeti, plakátok kerültek ki.
Reménykedünk...boldogan várakozunk...legalábbis én...
Hú! Amikor úgy döntöttem, hogy elhozzuk művházunkba a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttest, éltem a gyanúperrel, nagyon nehéz lesz erre közönséget toborozni, pláne egy iparvárosban, meg ugye "vidéken".
Viszont van mellettünk - belátható távolságban - érseki székhely, iskolaváros, nem tartottam életképtelennek a rendezést. Gondolkodtam, beleálljak-e én is abba a taposóba, ahol a médiából ismert arcokat hívjuk haknizni - hadd zsírosodjon még egy kicsit, vagy adunk Bartók Béla szellemiségéből valamit, valami igazit.
Nem kerülhetem meg a valódit, a giccs úgyis a mindennapjaink része, meg kell villantani a valódit a bóvlik közt. Veszteség lesz... miben? Csak pénzben, minden másban érték. Azért a megyei napilap felkarolta, a térségi színes magazin szintén érdemesnek találta egy rövid hírre, térségi rádió hirdeti, plakátok kerültek ki.
Reménykedünk...boldogan várakozunk...legalábbis én...
Kampány van!
Mielőtt politikával vádolna bárki - úgyis megtehetik - ma reggeli "képzelt" képzeteimmel írom tele ezt a bejegyzést.
Mikor még "kölök" voltam, fiatalok és demokraták koptatták farmergatyájukkal a parlamenti padsorokat. Vagy húszan... Igen, nem mondom ki melyik pártra gondolok, ez most nem is érdekes - szimbólumuk déligyümölcs. Hiába akarta Pelikán József megtermelni, neki csak a citrom sikerült. Bezzeg ezeknek a pesti kollégistáknak!
No, de már messzire mentem. Van most is egy képviselőjelölt - minő érdekes, pont az ellenpólusa a déligyümölcsösöknek s azzal kampányolja végig a villanypóznákat hogy "fiatal, demokrata". Aztán a képről egy szőrös muki néz le rám angyali bájvigyorral. Na jó, nem bájvigyor, csak egyszerűen a fiatal nem jut róla eszembe. Kora alapján bizonyára az - pláne a pártjának átlagéletkorához viszonyítva, mégsem ez ugrik be az autósnak, aki elszáguldozik a villanypóznák alatt. Tavasz van, a karókon galambok randevúznak, ő meg ni - fiatalkodik és demokrata. Aztán potty a fejére...
Egy jó woodstock-i arc lehetne a jelöltből és még hiteles is lehetne, csak ez a szlogen... csak ez ne lenne. Miért kell mások tollával ékeskedni? Mert a galambok... és potty?
Mikor még "kölök" voltam, fiatalok és demokraták koptatták farmergatyájukkal a parlamenti padsorokat. Vagy húszan... Igen, nem mondom ki melyik pártra gondolok, ez most nem is érdekes - szimbólumuk déligyümölcs. Hiába akarta Pelikán József megtermelni, neki csak a citrom sikerült. Bezzeg ezeknek a pesti kollégistáknak!
No, de már messzire mentem. Van most is egy képviselőjelölt - minő érdekes, pont az ellenpólusa a déligyümölcsösöknek s azzal kampányolja végig a villanypóznákat hogy "fiatal, demokrata". Aztán a képről egy szőrös muki néz le rám angyali bájvigyorral. Na jó, nem bájvigyor, csak egyszerűen a fiatal nem jut róla eszembe. Kora alapján bizonyára az - pláne a pártjának átlagéletkorához viszonyítva, mégsem ez ugrik be az autósnak, aki elszáguldozik a villanypóznák alatt. Tavasz van, a karókon galambok randevúznak, ő meg ni - fiatalkodik és demokrata. Aztán potty a fejére...
Egy jó woodstock-i arc lehetne a jelöltből és még hiteles is lehetne, csak ez a szlogen... csak ez ne lenne. Miért kell mások tollával ékeskedni? Mert a galambok... és potty?
2010. március 23., kedd
Anna, Attila, Szilveszter és a Dezső! (régebbi írás 2009-ből))
A boldog békeidők hangulata lengte körül a művház előtti-környéki teret – na jó – „sétányt” vasárnap derűs délutánján. Csinos hölgyek-dámák, jó svádájú urak tipegtek a „mjuzikelvarázslatra”. Persze, volt az egésznek egyfajta diszkrét bája a kopottas épület körül, a messziről jöttek csodálkoztak is, hogy vajon tényleg jó helyen járnak-e – vagy az időgép űzött csúfot velük? A menü fantasztikusnak kínálkozott, az Operettszínház művészeiből álló dalkommandó: Peller Anna, Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter szerintem bármilyen magas műértő közönségnek valódi csemegét szolgáltathat. Az előjeleket nem csontokból jósoltattuk, hanem két önkéntes hölgy szervezőnk – pazar munkát végezve – hetekkel ezelőtt jelezte, szerintük telt ház vár ránk vasárnap. De ne várjátok tőlem, hogy hozsannázzam a saját programunkat, mert – joggal - rám süthetnétek elfogult vagyok. Jóhogy! Teltház, kiváló hangulat, nyereséges program és mindenki várja a folytatást. A közönség majd’ fele persze nem a helyiekből verbuválódott, úgy látszik ütött-kopott házunk a kaposváriaknak, mohácsiaknak és a hajdú-bihari Polgárból(!) jött két busznyi vendégnek még élményt nyújthat. Tehát pályázunk az „országos befogadású mûvelődési ház” általam kitalált , de „békávés” lelépési pénzzel nem járó kitüntető címre. Benn a színházteremben szívét-lelkét beleadva énekelte az oktávokat a három fenomén, kint tombolt az indiánnyár – mert vénasszonyok nyarát már mégse írhatok. Ha nyár akkor plázs, meg kiülünk a Léda Presszó elé és szürcsöljük a bambit (vö. sör, vadász, kóla, kétbubisásványvíz etc.) és szívjuk magunkba az éltető napenergiát. Pezsgett az élet, a szünetben a közönség megrohanta a Lédát. Pillanatok alatt kultúrkávéházzá alakult a presszó és a teraszon – az alkalmi pódium ünnepelt gegmestere - Dezső parádézott. Mint a sportesemények szünetében a pomponos lányok – nálunk Dezső hozta frenetikus formáját. Valódi Tarantino filmekben lát az ember ekkora „szombrérós” alakokat, azonban Dezső ezt fokozta. Leírom ábrázatját: a fején frankó fehér baseball sapka, rajta a sombrero (a baseball sapka gondolom azért kell mert kicsit nagy a sombrero), jobb kezében gyönyörű fekete-fehér keverék ölebjének póráza – a másik végén farokcsóválva a kutya -, bal kezén egy kb. 80 centis röhögő műanyagboszorka. A boszorkány gombnyomásra tényleg velőtrázóan vihogott! …És mindezen rekvizitumok közepette Dezső sört rendelt és cigarettára gyújtott, arisztokratikusan füstölve több nyelven kacérkodott közönségünk hölgytagjaival. A helyzet észveszejtő volt, mert ilyet produkált az élet! Profi, hangulatos előadás benn a teremben fényekkel, kinn pedig Dezső a kalpaggal, ölebbel, vihogó boszorkával. Emlékszünk még tanulmányainkból az udvari bohócokra? Mindig ők voltak az őszinték, ragaszkodtak is királyaink hozzájuk. Tudunk még őszintén mosolyogni? Képesek vagyunk önmagunk – néha - kisszerűségén nevetni? Ott, és akkor csak azt lehetett! A tételmondatom a végére hagytam. Temessük-e a művelődési házat? Mert ha igen, akkor kéretik engem is beledöngölni mellé. Most már nem hagyom! Egyébként mindenkit meghívok október 23-ra (este 19 óra) a Magyarock Dalszínház fellépésére! Vagy ide is hívjam a kaposváriakat és polgáriakat? De ajánlom még a Stand up Comedy-t (időpontegyeztetés zajlik).
Kinn, szabadban, ásóval kapával
Na végre, itt a tavasz. Vetegessünk, előtte ásnom kell. Pici telkünkön épül családi házunk - aki ismer az tudja, nálunk ez sem megy egszerűen. Mert a normálisabbja mindent megtervez, oszt is meg szoroz is - gyököt von, derivál és nekilát. Asszony, meg én közben gyermekeket vállaltunk, azokat is neveljük és mint a tortára a habot rátettük... Hat éve építjük a fészket, egyszer úgyis kész lesz. Bele kellene kevernem asszonyom vérét? Gyorsabban menne? A falak állékonyabbak lesznek?
De üres lenne a feleségem nélkül a házikó, hiába a három gyerek.
Döntöttem, asszony marad, gyerekek maradnak a falakat téglából húztuk - család nélkül nem megy - egy csepp vért nem ontottunk!
A kertet három napja ásom a derekam "megújult", már nem is érzem amikor lehajolok. Hagyma a földben, a borsó mellé, készül a krumpliföldnek való. Este szigorúan esőtánc!!!
De üres lenne a feleségem nélkül a házikó, hiába a három gyerek.
Döntöttem, asszony marad, gyerekek maradnak a falakat téglából húztuk - család nélkül nem megy - egy csepp vért nem ontottunk!
A kertet három napja ásom a derekam "megújult", már nem is érzem amikor lehajolok. Hagyma a földben, a borsó mellé, készül a krumpliföldnek való. Este szigorúan esőtánc!!!
2010. március 22., hétfő
Hát elindultam ezzel is!
Üdv Mindenkinek!
Úgy vagyok vele, ha már mindekinek van "blogja" - még a gyéefnek is van - hát akkor én sem maradhatok ki ebből a dologból. Nem mondom hogy olvassátok - semmi komolyat nem akarok beleírni, arra ott az ímél, a mobiltelefon és a személyes találkozó. De azért ezen is megnyilvánulok.
Üdv, Rózsa A.
Úgy vagyok vele, ha már mindekinek van "blogja" - még a gyéefnek is van - hát akkor én sem maradhatok ki ebből a dologból. Nem mondom hogy olvassátok - semmi komolyat nem akarok beleírni, arra ott az ímél, a mobiltelefon és a személyes találkozó. De azért ezen is megnyilvánulok.
Üdv, Rózsa A.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)